“A legenda túl erős szó, de úgy gondolom, hogy a Falco soha nem feledkezik meg rólam”

A zkrainynba.com című lapnak adott interjút a magyar válogatott és a Trefl Sopot klasszis irányítója, Váradi Benedek.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Pályafutásodat nézve rögtön szembetűnik, hogy több mint 10 évet töltöttél a Falco csapatában. Nem jellemző ez a mai kosarasokra.

Szombathely a szülővárosom, és ott kezdődött minden, ami a kosárlabdával kapcsolatos. 17 éves koromban bekerültem a Falco első csapatába. Évről évre nőtt a szerepem a csapatban. A kispad végén ülő játékosból olyan játékos lettem, aki kezd fontos szerepet játszani a csapatban. A 2018-19-es szezon áttörést hozott. Ekkor a klub vezetői fontos döntést hoztak, bajnokcsapatot akartak építeni. Ezt úgy sikerült elérni, hogy több kiváló magyar kosarast is igazoltunk.

Amikor aláírtam egy újabb szerződést a Falcóval, és a csapatkapitány lettem, a klub lehetőséget adott arra, hogy külföldre igazoljak. Ezt azonban több okból sem akartam megtenni. Szombathely a szülővárosom,  sokat adott nekem. Sokat köszönhetek az ott dolgozóknak. Jó játékkal szerettem volna ezt meghálálni. Minden a városhoz kötött. Jól éreztem magam és évről évre láttam, hogy növekszik a klub. Izgalmas folyamat volt, imádtam, hogy része vagyok a projektnek.

2022-ben ismét magyar bajnokok lettünk. Aztán úgy döntöttem, itt az ideje, hogy változtassak valamit a karrieremben, és új kihívást keressek. Úgy döntöttem, hogy a Rytas Vilniusban igazolok. Sikeres szezon volt, sokat tanultam Litvániában, örülök, hogy ott játszottam.

Igaz, hogy már 2022-ben is benne volt a pakliban, hogy a Trefl Sopothoz igazolsz?

Igen.

És miért nem a sopoti ajánlatot választottad?

Mert amikor elhagytam a Falcót, egy erős, európai kupákban induló csapatban akartam játszani. Számos ajánlat volt terítéken, többek között: Trefl, Rytas és orosz klubok. A Rytast választottam, és szerintem jó döntés volt. Aztán tavaly nyáron ismét kaptam egy ajánlatot Sopottól, amiből kiderült, hogy Żan Tabak edző figyeli a játékomat, és továbbra is érdeklődik irántam. A beszélgetés során éreztem, hogy ismer engem, ismeri a játékomat, a képességeimet.

Ha megnézzük a családod történetét, szinte mindenki kosárlabdával foglalkozott. Jól gondolom, hogy elkötelezett volt a kosárlabda iránt?

Nem feltétlenül. Gyerekkoromban különféle sportokat próbáltam ki, fociztam, vízilabdáztam, teniszeztem. Emlékszem a szüleim szavaira: a választás a tiéd, nem fogunk rád erőltetni semmit. A szüleim kosárlabdáztak, később edzők lettek. A bátyám 24-25 éves koráig játszott. Még a magyar válogatottban is szerepelt.

Végül két sport közül választottam, a kosárlabda és a futball volt benne a pakliban, tizenkét éves voltam akkoriban. A kosárlabdát választottam, és utólag úgy gondolom, hogy jól döntöttem.

Igaz, hogy a felesége is kosárlabdával foglalkozik?

Igen. Szülővárosa csapatában kosaras volt. Később főiskolára járt, de ezt – két évig – a kosárlabdával kombinálta. Amikor Szombathelyre költözött, trénerként kezdett el dolgozni ifjúsági csapatoknál. Számára ez egy szenvedélyes munka volt, nyilvánvaló volt, hogy remekül ért hozzá. Amikor Litvániában voltam, a feleségem Magyarországon maradt, edzőként dolgozott tovább. Jelenleg egy nemzetközi iskolában dolgozik.

2021-re három magyar bajnokságot nyertél, és megnyerted a Magyar Kupát. Tíz évig játszottál a Falcóban. Azt mondanád, hogy a klub élő legendája vagy?

A legenda valószínűleg túl erős szó, de úgy gondolom, hogy a klub soha nem feledkezik meg rólam. Be kell vallanom, szeretnék példakép lenni a fiatal magyar kosarasoknak, akik Szombathelyen edződnek. Példa arra, hogy nem csak, hogy eljuthatsz a felnőtt csapatig, de fontos szerepet játszhatsz a csapatban. Amikor a Falcóban játszottam, gyakran kimentem az ifjúsági csapatok edzéseire. a fiatal játékosok edzéseire.

Amikor a pályán nézlek, olyan játékost látok, aki bátran vállal, pozitívan áll a csapattársaihoz. Egyszerűen jó energiák áradnak belőled. 

Igen. Próbálok pozitív ember lenni. Ne feledje, hogy egy csapatot vezetni nem mindig jelenti azt, hogy te szerzed a legtöbb pontot, vagy a legjobb számokkal rendelkezel a statisztikákban. Szeretek olyan szerepben lenni, amikor segíthetek a társaimnak, motiválhatom őket és segíthetem, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak. Nem vagyok az a fajta individualista, aki csak a számait nézi. A győzelem érdekel. Ehhez a teljes csapat munkája szükséges, nem 2-3 emberé.

A klub vezetői azt mondják, hogy régen volt ilyen pozitív és mosolygós ember a csapatban.

Mert úgy gondolom, hogy a pozitív embereknek könnyebb az életük. Abban is hiszek, hogy ha mosolygok, körülöttem mások is így néznek majd a világra. Mosollyal és pozitív gondolkodással szeretném “megfertőzni” az embereket. Fontos, hogy itt és most éljünk. Ne gondolj arra, hogy mi lesz egy holnap vagy egy év múlva. Élvezned kell az élet minden pillanatát. Legyünk boldogok, örüljünk annak amink van és akik vagyunk. Legyünk hálásak. Nem szeretem, ha valaki negatívan áll a dolgaihoz és azzal foglalkozik, hogy valami nem fog sikerülni. Fontos, hogy minden helyzetben keressük a pozitívumokat.

Volt olyan játékos, akire felnéztél?

A bátyám is ilyen srác volt, le voltam nyűgözve tőle. Követni akartam az útját, rengeteget tanultam tőle. Az elmúlt években több játékos is hatással volt rám. Egyikük mindenképpen Marcelinho Huertas volt, aki ellen többször is játszottam. Kiváló hátvéd. Őrület, hogy még most is mekkora hatással van a játékra. A mozgás, a játék olvasása, az ellenfelek pozicionálása és a csapattársak helyzetének kialakítása a nagy erőssége.

Egyetértesz azzal, hogy neked is az egyik legnagyobb erősséged a játék olvasása és az, hogy játékszituációkat előre látsz?

Igen, szerintem ez gének kérdése. Azon a véleményen vagyok, hogy ezek vagy megvannak valakiben, vagy nincsenek, ezt nem lehet tanulni.

Euroliga vagy NBA?

Euroliga. Kétséget kizáróan. Egyáltalán nem követem az NBA-t. Nem vagyok a rajongója.