Connect with us
Hirdetés

B-csoport

Zöldből pirosba – heti két edzéssel

Interjú Kálmán Lászlóval, a Pápa szakvezetőjével.



:

:

Bár a végső küzdelmek még hátra vannak a férfi másodosztályban, azt már most leszögezhetjük, hogy a Conoil MOTAX KC Pápa együttese okozta az évad meglepetését azzal, hogy a playoff küzdelmeit az 5. helyről, pályahátrányból kezdve bejutott a csoport döntőjébe és ezzel bekerült a piros csoportba. A pápai gárda szakvezetőjével, a Falco korábbi legendás irányítójával, Kálmán Lászlóval beszélgetett a hunbasket.hu, mi minden vezetett ehhez a bravúrhoz – a régi ismeretség okán tegeződve.

– Gratulálunk a csapatod remek szerepléséhez, mi volt a cél a szezon előtt? – kérdeztük Kálmánt.

– Az eredeti célunk az volt, hogy bejussunk a rájátszásba, a legjobb nyolc közé a csoportban. Cegléden hosszabbításban kaptunk ki, Győrben pedig egy utolsó másodperces triplával. Bár a sportban nincs sok értelmük a ha-val kezdődő mondatoknak, de a teljes képhez szerintem hozzátartozik, hogy ha ezt a két mérkőzést mi nyertük volna, akkor a második helyről, pályaelőnyből kezdhettük volna a rájátszást.

– A kerete erőssége alapján hová tennéd a csapatodat a csoporton belül?

– Szerencsére sikerült bebizonyítani, hogy nem feltétlenül a legjobb játékosok alkotta csapat a legjobb, maradjunk annyiban: volt jó néhány csapat a csoportban, amelynek a kerete egyénileg jobb játékosokból állt, mint a miénk, s most nyilván szívesen cserélnének velünk.

– Mik a csapatod legfőbb erényei?

– Van több is. Úgy gondolom, azzal, hogy a nyáron Kiss Kornél és Koma Dani hozzánk került, megjelenésükkel a rutin, a tapasztalat mellett egy abszolút pozitív, előremutató mentalitás is érkezett a csapathoz. Több olyan játékosunk volt, akikre előző csapatukban már nem igazán számítottak, bennük volt bizonyítási vágy. Nagyon jó, egészséges a fiatal – Erdei Márk, Hódi Patrik, Murai Gábor, Németh Gábor és Parcsami Kornél – s az idősebb, tapasztaltabb játékosok – Kiss és Koma mellett ide tartozik Sonyák Béla és csapatunk kapitánya, Horváth Attila – aránya. Emellett több féle stílusban, szerkezetben tudtunk játszani. Fiataljainkkal lendületes, gyors, rohanós játékot, az idősebbekkel a pályán pedig nyugodtabb, megfontoltabb, talán mondhatom, statikusabb, pozíciós játékot. A szerkezethez pedig hadd mondjak egy példát: a playoff első körében az utolsó mérkőzésen, Hódmezővásárhelyen a hajrában éreztem, hogy az akkor magas szerkezetben a pályán lévő ellenféléhez hasonló magasságú ötössel nincs esélyünk, így a hajrában alacsony szerkezetre váltottunk. Nem mondom, volt benne kockázat, hogy a palánkok alatt nagy hátrányba kerülünk, de a srácok több lepattanót is leszedtek, támadásban pedig a mozgékonyságukat kihasználva egy egyszerű betörés-kiosztás játékkal megfordították a mérkőzést.

– A negyeddöntőben talán eredetileg is ez a párharc, a negyedik és az ötödik összecsapása tűnt a legszorosabbnak, de hogy ezt megnyerve utána “kisöpörjétek” az alapszakaszt fölényesen megnyerő Ceglédet – na, arra túl sokan nem számítottak. Hogy sikerült?

– A Cegléd játéka, stílusa valahogy nagyon “feküdt” nekünk. Az alapszakaszban ott csak hosszabbításban kaptunk ki, igaz otthon szintén “túlórában” tudtunk visszavágni. Nagyon fontos volt, hogy az elődöntőben Cegléden kiváló dobóformát kifogva magabiztos győzelmet arattunk. Aztán a visszavágón a szünetben húsz ponttal vezettünk. Ezt követően a Cegléd megmutatta erejét, hogy miért is nyerhette biztosan az alapszakaszt, a negyedik negyedre ledolgozta a hátrányát. Az azonban a mi erőnket mutatta, hogy jelentsen bármekkora lélektani előnyt is ellenfelünknek a nagy hátrány ledolgozása, azt nem hagytuk, hogy a vezetést is átvegye. A végjátékban, 80-80-nál pedig Hódi Patrik bravúros hármasa a mi javunkra döntötte el a mérkőzést és a párharcot.

– A “dolgos hétköznapok” során mennyire volt nehéz “összegyúrni” a csapatot?

– Mivel érkezett több új játékos, egyrészt időre volt szükség, amíg összeállt a játék, másrészt azért van néhány játékosunk, elég erős egóval – velük azért meg kellett értetni, hogy egyénileg bizonyos dolgokra kevésbé, s a csapat hatékonyságára, eredményességére jobban koncentrálva sikeresebbek lehetünk.

– Rémlik, mintha korábban, Szombathelyen is pattogtatott volna hosszú éveken át, meglehetősen sikeresen egy szintén elég erős egóval “megáldott” irányító…

– Kár tagadni, játékosként én is átestem ezen. A pontok bűvöletében éltem, aztán fokozatosan ébredtem rá, hogy ahhoz, hogy a csapat igazán sikeres lehessen, egyéni eredményességem tekintetében vissza kell vennem. Ha másban, például gólpasszokban, esetleg mezőnymunkában hasznosabbá teszem magam, azzal a csapat lesz hatékonyabb, eredményesebb. Ehhez meg kell érni.

– A játékosként szerzett rengeteg tapasztalat mennyiben segített most Pápán az edzői munkában?

– Nagyon sokat számít, hogy bár edzősködöm, azért tudok a játékos fejével gondolkodni. Egy mérkőzésen például azt nagyon hamar átlátom, kitől mire számíthatok. Aztán ennek megfelelően cserélek, játszatom, illetve pihentetem a srácokat.

– Korábbi sokszoros válogatott, kiváló játékosként nyilván van tekintélyed a játékosaid előtt. Ez mennyit számított, segített a csapat vezetésében?

– Biztos volt ilyen, de ez szerintem önmagában nem ér túl sokat. Úgy vélem, az többet számított, hogy amikor taktikailag gyakoroltunk pár új dolgot, és ezek később működtek, akkor a srácok kezdtek egyre jobban és jobban hinni egymásban és a munkában. Teljesíthetetlen dolgokat nem kértem a fiúktól, és mindenkinek próbáltam azt a szerepet megtalálni, olyan feladatot adni, hogy hasznára legyen a csapatnak, játsszon egy adott meccsen akár harmincöt, akár csak tíz percet. Itt természetesen nem csak a pontszerzésre gondolok, hanem védekezésre, labdaszerzésre, lepattanóra.

– A ligában vannak közismerten profi körülmények között működő csapatok. A Pápa milyen körülmények között működve vívta ki a piros csoportba való felkerülést?

– Úgy érzem, ennek a remek eredménynek az értékét nagyban növeli, hogy mi amolyan félprofi, de inkább félamatőr klub vagyunk, nálunk – több riválisunkkal ellentétben – nem is játszott külföldi, idegenlégiós kosaras. A játékosok dolgoznak vagy tanulnak, munka vagy iskola mellett kosárlabdáznak. Heti két edzésünk volt és a meccs. Nem egyszerű a helyzet Pápán, amely egyrészt elég nehezen közelíthető meg, nincs a fiatalok számára adott esetben vonzó egyeteme, ahová esetleg beiskolázhatók és mondjuk kollégiumban elhelyezhetők lennének tehetséges játékosok, mint például Győrben. Éppen ezért Vajda Józsiék, a vezetőség óriási munkát végez a csapat működtetéséért.

– Ennek ellenére, főleg most, hogy visszatérhetnek a nézők a mérkőzésekre, hogy látod, a döntő előtt van kosárláz Pápán?

– Abszolút így érzem, jó lesz az egész üres lelátók előtt lejátszott évad után szurkolók előtt játszani a finálét. Óriási dolog, hogy döntősök lehetünk, bízom abban, hogy a hazai meccset remek hangulatban tudjuk majd lejátszani, sok szurkolónk kilátogat majd buzdítani minket.

– És mit vársz a döntőtől?

– Nyomás nem lesz rajtunk. Sportemberek vagyunk, s ha már idáig eljutottunk, ráadásul az alapszakasz győztesét is kiverve, szeretnénk megnyerni.

– A következő évadról, a piros csoportos szereplésről esett már szó az egyesületnél?

– Túl sok még nem, szeretnénk tisztességesen befejezni, ha úgy tetszik, a döntővel megkoronázni ezt az évadot. Annyit mondhatok, a következő szezonban a piros csoportban szeretnénk stabil középcsapattá válni.

– Továbbra is heti két edzéssel ez nagy kihívás lenne…

– Ennek a kidolgozása, valamint a keret megerősítése a piros csoportra már a következő hetek, hónapok feladata. Kérdés, a feljutás, e szép siker után milyen anyagi lehetőségei lesznek a klubnak. Azt gondolom, alapvetően a struktúra nem változik, de tény, hogy hatékonyabbak lehetnénk, ha tudnánk hetente hármat edzeni – mint a felkészülési időszakban.

Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
Hirdetés

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés