Zalaegerszegen bizonyít a Soproni Sportiskola neveltje

Három hónapja még az iskolapadban ült, azóta részt vett az U19-es férfi kosárlabda-világbajnokságon, a magyar felnőtt válogatott szűk keretével pedig olimpiai selejtezőt játszott.  A 2004-es születésű Csátaljay Péter hatalmas lépésekkel halad célja felé, most éppen Zalaegerszegen.

– A soproniak nyilván nagyon büszkék rád, főleg a nevelő egyesületed, a Soproni Sportiskola, drukkolnak is neked, ha közben fáj is a szívük, amiért Zalaegerszegre igazoltál. Nehéz döntés volt?

– Igyekeztem alaposan átgondolni a helyzetemet, de nem vívódtam sokat. A Soproni Kosárlabda Clubnál a szezon végén lejárt a szerződésem, a Zalaegerszeg pedig megkeresett. Éreztették, hogy nagyon szeretnék, ha igent mondanék, én pedig a menedzseremmel és édesapámmal átbeszélve a dolgot, gyorsan döntöttem. Azért nem gyötrődtem ezen, mert én játszani akarok és fejlődni, ennek lehetőségét pedig a Zalakerámia-ZTE Kosárlabda Klub kínálta fel.

– Bejöttek a számításaid?

– Teljes mértékben!  Már az első benyomások kedvezőek voltak,  nyitottan fogadtak, és azóta is mindenki nagyon segítőkész. Többen is vagyunk fiatalok, sőt, nálam fiatalabb játékos is van a csapatban, de persze tapasztalt, rutinos profik is. Van kitől és mit tanulnom, én pedig bizonyítani akarok. Eddig tizenöt-húsz perceket voltam pályán a mérkőzéseken, úgyhogy igen, most azt kell mondanom: jól döntöttem.

– Eszedbe jut azért néha a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia? Ha összeadnánk az ott töltött idődet, éveket kapnánk…

– Hogyne! Nem fogom elfelejteni, mit köszönhetek a sportiskolának… Amikor legutóbb otthon voltam, megnéztem egy edzést, a bátyám tartotta és édesapám. Megrohantak az emlékek, amik még egyáltalán nem távoli emlékek. Tudom, hogy a Soproni Sportiskola nélkül nem tartanék ott, ahol vagyok, és ezt nem is csak a kosárlabdára értem. Olyan emberek vettek ott körül, akiktől nemcsak a játékot tanulhattam el, hanem a megfelelő hozzáállást, a sportszerűséget, a küzdeni akarást, a segítőkészséget. Örökké hálás leszek ezért.

– Ők pedig örök drukkereid maradnak! De mesélj még a napjaidról! Rövid idő alatt azért jó nagyot fordult veled a világ.

– Ez így van. Júniusban még az érettségire készültem, és bár a nyarat már a válogatottakkal töltöttem, mire augusztus lett, teljesen önállóvá és önellátóvá kellett válnom. De így van ez rendjén, és bevallom, nagyon élvezem. Hétkor kelek, erősítek egy  kicsit, megeszem reggelire, amit előző este vettem a boltban, azután megyek a délelőtti edzésre. Utána újra erősítek, majd ebédelek, fél négytől pedig újra edzés. Heti kétszer a jégkádba is beülök. Szerencsére jó a hangulat az öltözőben is, együtt van a csapat a pályán, és néha már azon kívül is. Látszólag minden a kosárlabdáról szól tehát nálam, de én ezt akartam. Jó kosaras akarok lenni még mindig, és örülök minden lehetőségnek, ami közelebb visz a célhoz, ami segít bizonyítani.

Szerző: Nagy Márta

Fotók: ZTE KK