:
:
A Szolnoki Olaj KK győzelmével ért véget a hétvégi Magyar Kupa nyolcas döntője Győrben. A BB1.hu ott volt a helyszínen, minden nap jelentkeztünk összefoglalókkal, nyilatkozatokkal, képgalériákkal. Ezúttal Bálizs Zsuzsa kolléganőnk videóösszeállításával emlékezünk vissza a piros-feketék nyolcadik győzelmére.
Minden pillanata öröm volt.. Jó ezt látni. Köszönjük fiúk köszönjük a klubnak!!! Emlékezetes döntő marad!!! Hajrá Olajka
Csináltassatok nyugodtan a Viszkettel kupagyőztes pólót, csak évszámot ne írjatok rá! Vigyázzatok, nehogy véletlenül ezüst színűt rendeljen a jóember. 🙂
A Vasi Pólóman ?
A képeken nézve azon töprengtem, mi lehet az oka, hogy az idény kezdete óta minden meccsen, a Falco edzőjén ezüstös-szürke öltöny feszül.
Dragan meg arany színűben lehetett , ha jól vágom a logikád ?
Ez nem logika….ez megfigyelés. 🙂
Az arany színű nyakkendője viszont nálam van, első bajnoki címe óta (edző).
És miért nincsenek képek a Naffalkó ünnepléséről, he ? ?? !! ? 🙁 Pedig hogy megnéztem volna a demens szombathelyi “polgármestert”, ahogy átadja az ezüstérmeket Ökörn mesternek, a Viszket – fivéreknek, Gyuri bácsinak meg Hende Buci bácsinak! Biztos nagy lehetett a buli, a tánc, Emőke Govens nyakában ülve ünnepelt, Emőke anyukája erősen ittas állapotban fetrengett a csónakázó tó partján, Pacika meg behelyezte a kupát a többi mellé, amiket még az ő kifogástalan játékával nyertek meg 37 alkalommal. Nagy show lehetett, biztosan mindenki megnézné! Éljen a Naffalkó!
Szakmai szempontból majd a nálam okosabbak részletesen kielemzik a történteket, de lenne néhány észrevételem: 1. Elsősorban mentálisan voltunk nagyon erősek: Olyan játékosaink vannak, akik a tétmeccseken mindig hozzák magukat: VOJA, Milo és Andrics. Igaz hogy most Milo hiányzott, de a többiek most helyette-érte (és a második két sérülttért is) is küzdöttek kettőzött erővel. 2. A nemzetközi rutin (az a tempó és a kiélezett helyzetek) rengeteget számít. Egy Sassari után nekünk egy falco már gyerekjáték…:) 3. A falco mentálisan gyenge: nem érzem azt, hogy egymásért küzdenènek, nincs meg a csapatkémia, és frusztrálja őket az a rengeteg elvesztett döntő…főleg a “régi” embereken… Olvass tovább »
Sajnos minden szavaddal egyetértek. Ezért lettem én lehurrogva. Ebben a szezonban egyszer játszottunk jól….. Ezzel a kerettel ez büncselekmény. Hidd el semmi meglepő nem történt. Playoffban ugyanez lesz. Olaj elsétál aranyig. Mi meg 3-4 hely.
EDZŐT kell cserélni , de nagyon rövid időn belül ! Tavaly meg tavalyelőtt tényleg szép eredmény volt az ezüst , végig partiban voltunk az esélyesekkel – Alba , Szolnok- szemben , a szombati alakítás viszont botrányos volt . Igaza van szolnoki barátunknak , nincs meg a kémia, ami Szrecsko alatt végig megvolt!
Ha Okorn résen van, akkor ez másképp is alakulhatott volna, szerintem nagyot hibázott, nagyobbat mint Zollner. Lehet hogy jobb lenne azt mondani, Okorn-t átb@szták mint szart a palánkon. Zollner logikáját még megemésztem valahogy: gyűrjük be a Jászberényt valahogy minél kisebb erőfeszítéssel, mert a Falco-Szolnok pároson keresztül csak így lehet keresztülvergődni. Az utolsó 2 percre viszont nála sincs magyarázat, az menthetetlen. Okornnál, a Falco-nál viszont 3. meccs, döntő meccs, nincs tovább. A szolnoki játék az alaplogika szerint kímélő kezdés után éljük túl a félidőt, aztán meglátjuk. Védekezzünk keményen, nyomogassuk be a palánk alá Andric-nak, meg Tóth Ádámnak, esetleg Milosevic-nek, ott erősek… Olvass tovább »
“…. a szombathelyi barátaim és haverjaim egész este hívogatni fognak, meg lesz vagy 50 SMS-em, MMS-em. Csütörtökön hallgattam már őket eleget, úgyhogy előre tele volt a tököm velük ?…” Engem egy szombathelyi barátom sem hívott fel….leginkább azért, mert egy sincs…..:) pontosabban van egy, de ő meg egy hölgy és nem igazán érdekli a kosárlabda. Ha mi az eredeti kilenc fős rotációval játszunk, akkor az történik, amit írtál és amire Okorn is számított: lassú precíz játék, a félidőben egál körül, aztán a végét megnyomjuk és bedaráljuk az ellenfelet. Hat vagy hét embernél viszont mást játszunk: azt amit a Körmend ellen a… Olvass tovább »
Ja, egyébként lehet hogy elfogult vagyok (nem…), de szerintem ez a Magyar Kupa történetének legnagyobb győzelme volt.
Az vagy, de nem baj. Nekem a 2 évvel ezelőtti az örök kedvenc, amikor Lóri -1-nél belevágta – ha jól emlékszem – Voja arcába a győztes duplát. Kinek mi. 🙂
Vojának ez volt élete meccse….nem véletlenül.
Emlékszem arra a meccsre.Nem mondom,hogy nem fájt 1 ponttal kikapni,de közel azonos képességű két csapatnál ilyen előfordul.Mellesleg megjegyzem 1 év múlva,vagyis tavaly az elődöntőben Voja éppen Lóri-ról dobta a mindent eldöntő triplát Debrecenben.
És ez így van jól. Kinek ez, kinek az a kedvesebb. Abban viszont egyet kell értenünk, hogy mindketten klasszis játékosok, jó, hogy nézhetjük őket hétről-hétre.
Emőke anyukája állítólag összejött SárgaPárnával, miközben a kis Emő, a Viszket által ingyen osztogatott “Nagyfalco Kupagyőztes 2 0 1 . ” feliratos pólókért állt sorba! 🙂
Végre összeállt a boldog család és együtt számolgatják a csapat aranyérmeit, ezért nincs idő most a magas színvonalú hozzászólások írására! 😉
Emőke is láthatta végre a kupát ! 😉
Óóó de jó volt nézni!
Mégegyszer köszönjük szépen fiúk!!!