„Volt egy bő három óra az életemben, amit nem kívánok senkinek”

Kaposvárról indult, aztán megfordult Zalaegerszegen és Szolnokon is. A magyar válogatott 24 éves bedobójának elévülhetetlen érdemei voltak az Olaj nyolcadik kupagyőzelmében. Ő lett a győri torna MVP-je, amikor megfogyatkozva, emberfeletti teljesítményt nyújtva gyűrték le a fináléban a Falcót.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Utána aztán elképesztő kálvárián ment keresztül az egész szolnoki csapat, beleértve a 197 centis játékost is. Térdsérülése rutinműtétnek indult, trombózis lett belőle. Nehéz időszakon ment keresztül, de felépült, a nyáron aztán a bajnokcsapathoz szerződött.

Benke Szilárddal ültünk le kávézni, rendkívüli őszinteséggel beszélt a mögötte hagyott viszontagságos időszakról, illetve a sárga-feketéknél három hónap alatt elért sikereiről.

– Kezdjük a legfrissebbel, hiszen talán még mindenki hatása alatt van a Bonn-meccsnek. Hogy emlékszik vissza a németek legyőzésére?

– Kemény hét volt, mert nyolc nap alatt játszottunk három nagyon komoly meccset: két BL-t és egy fontos idegenbeli bajnokit. Arra, hogy Zaragozában egylabdás meccsen kikaptunk, szerintem jól reagált a csapat, rögtön egy győzelemmel Fehérváron, utána pedig jött ez a Bonn-győzelem. Megmondom őszintén, én sem gondoltam volna, hogy ez így sikerül, de felkészültünk belőlük, bele volt téve a meló.

Benke és a Falco a Bonn fölé nőtt (fotó: ugytudjuk.hu)

– Hogy érzi magát bő három hónap után Szombathelyen?

– Remekül, nagyon jópofa város. Szeretünk itt lenni a barátnőmmel, a napokban pedig meglátogatott a családom is. Nagyon jól érezzük magunkat, még akkor is, ha szabadidőnk gyakorlatilag nincs. Talán, ha egy héten kétszer, ebéd után eljutunk kávézni a fiúkkal, de nincs ezzel baj, már megszoktuk, fel sem tűnik, hogy nem jutok el sehova… Edzünk, folyamatosan készülünk a meccsekre, nincs időnk semmi másra. Megvannak a jól bevált „háromszögek”: csarnok, bolt, étterem, körülbelül ennyi…

– Mit gondol, mitől ilyen jó ez a Falco?

– Nagyon komoly munkát végzett a vezetőség, hiszen nagyon jól lettek összeválogatva a játékosok ahhoz, amilyen szisztémát, rendszert játszunk. Szerintem ez vezet ehhez az eredményességhez. Nekünk, játékosoknak pedig nincs más dolgunk, mint bíznunk ebben a rendszerben, amit kitalált a stáb. Támadásban viszonylag szabadabb kezet kapunk, viszont védekezésben nincs pardon, ott nagyon szigorú szabályokat kell követnünk. Ha ezeket betartjuk, akkor jönnek a győztes meccsek.

– Önnek mennyire fekszik ez a stílus? Mennyire kellett hozzászoknia?

– Én igazából akárhol játszottam eddig, könnyedén alkalmazkodtam minden játékstílushoz. Abszolút fekszik, megtaláltuk benne a helyünket, nekem legalábbis ezzel nem volt semmi problémám.

Jó a kémia a Falcónál (fotó: falcokc.com)

– Jelentett előnyt, hogy Perlt, Váradit és Filipovityot már ismerte a válogatottból, vagy ott teljesen más a szisztéma?

– Természetesen előny volt, mert ismertem a játékstílusukat. Tudtam, hogy ki mit csinál, nagyjából mit várhatok tőlük, nem ért sok meglepetés, mert nagyrészt tudtam, hogy mikor mi fog történni a pályán.

– Hamarosan vége a 2019-es naptári évnek, azért azt megállapíthatjuk, hogy Benke Szilárdnak kijutott mindenből idén… Nagyjából februárig minden stimmelt, hiszen Szolnokon első számú favoritjai voltak a bajnokságnak és a Magyar Kupának is. Aztán Győrben beütött a krach, bár az első aranyérmet még így is sikerült megszerezniük, ráadásul ön lett a kupa MVP-je, de onnantól viszont nem akármilyen kálvária kezdődött…

– Valóban, az ember hirtelen nagyon fent és aztán nagyon lent érezte magát rövid idő alatt. Ez nemcsak nekem, az egész csapat életében egy nehéz időszak volt. Az eddigi karrierem egyik csúcspontja az a bizonyos februári kupagyőzelem volt az Olajjal. Győrben megsérült két kulcsjátékosunk, aztán utána egyre több gond és probléma tetőzte a mindennapjainkat.

Benke Szilárd: MVP (fotó: MKOSZ Facebook)

Én sem maradtam ki a sorból. Időszakosan fájt a lábam, volt egy hét, amikor kicsit fájt, aztán egy hétig egyáltalán nem éreztem, majd egy hétig nagyon szúrt, és ez folyamatosan ismétlődött. Elsőre úgy nézett ki, hogy csak egy rutinműtétet kell végrehajtani, egy kisebb porcdarabot kell lecsiszolni a térdemben, mert az orvosok azt mondták, nem jó, hogy az a porc ott morzsolódik. A műtét után aztán trombózist kaptam, ami teljesen keresztülhúzott mindent.

– Hogy élte meg azt az időszakot?

– Nehéz volt, de végig számíthattam a családomra, barátaimra, illetve a klubnak is köszönöm, hogy segítették a felépülésemet. Próbáltam csak arra fókuszálni, hogy rendbe jöjjek. Először nem is arra kellett gondolnom, hogy még idén játszhassak, hiszen megmondom őszintén, hogy annál a trombózisnál közölték az orvosok, hogy ez ennél jóval komolyabb a sztori.

– Konkrétan egy ideig életveszélyben volt.

ott volt a nyár, a rehabilitáció, megcsináltam mindent, ami csak tőlem tellett. A család, a barátok nagyon sokat segítettek.

“Ott akkor volt egy bő három órám, amit nem kívánok senkinek, amikor még a dokik sem tudták megmondani, hogy most pontosan mi van.” (fotó: Facebook)

– Ha jól tudom, sokáig a menedzserével nem is fogadtak semmilyen ajánlatot a nyáron.

– Nem, mert négy-hat hétig nem is mozoghattam. Sétálni is csak óvatosan lehetett, ágynyugalmat írtak elő az orvosok. Utána következtek a két hetes kontrollra járások, vérhígítót kellett szednem, és nem tudtuk egy darabig, hogy mi fog kisülni a dologból. Elég bizonytalan volt a helyzet. Persze voltak megkeresések, de amíg nem tudtunk semmi konkrétumot mondani, addig nem akartunk belemenni tárgyalásokba. Amikor aztán már megkaptuk az orvosi papírt, hogy minden rendben, és elkezdődhetnek az edzések, utána jöhettek a tárgyalások.

– A lehetőségek közül a Falcót választotta a nyáron, miért? Talán az sem titok, hogy Szombathelyről már korábban is keresték…

– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már majdnem gimnazistaként is itt kötöttem ki. Eljöttem ide egyszer egy hétre, hogy itt fogok játszani az utánpótlásban, de akkor még nem tetszett. Elég fiatal voltam, lehet nem is voltam még érett erre. Aztán, amikor eljöttem Kaposvárról, akkor is szóba került, amikor pedig Egerszegről is váltottam, már konkrétan is megkerestek, szóval sokadjára sikerült összehozni ezt a dolgot. A döntésemben a nemzetközi szereplés játszotta a főszerepet. Mindenképpen szerettem volna heti két meccset, egy magas színvonalú kupasorozatban játszani – persze ez akkor még nem volt fix, hiszen annyit tudtunk, hogy selejtezőt kell játszanunk a BL-ben, de én is és a srácok is úgy gondoltuk, hogy meg tudjuk csinálni a főtáblára jutást.

– Ezek után azért kapott hideget-meleget a szolnoki szurkolók egy részétől…

– Én annyira nem foglalkozom ezekkel a negatív hangokkal, de nyilván eljutnak az emberhez ezek a dolgok. A kritikát mindig elfogadom, ezzel nincs is probléma, tudom kezelni, de olyat még nem tapasztaltam soha, hogy valaki odajött volna hozzám face to face, és a szemembe mondta volna a problémáit. Ezzel sem lett volna semmi problémám, hiszen egy jót tudtunk volna beszélgetni az illetővel.

Már majdnem gimnazistaként is Szombathelyen kötött ki (fotó: ugytudjuk.hu)

Nem lehet mindenkinek megfelelni, talán nem is kell. Én úgy gondolom, hogy amíg Szolnokon játszottam, nap mint nap mindent megtettem azért, hogy sikeresek legyünk. Én Egerszegről is azért mentem Szolnokra, mert kupát, bajnokságot akartam nyerni és a nemzetközi porondon akartam szerepelni. Ott is volt BL-selejtezőnk, az nem sikerült jól a Cantú ellen, de az volt a célom, hogy a lehető legmagasabb szinten tudjak játszani, és minél többet fejlődjek. Mindig ez a legfontosabb nekem, hiszen még abban a szakaszában vagyok a karrieremnek, hogy nem akarok kompromisszumot hozni azért, hogy fejlődhessek.

Egy szurkoló mindig a saját csapatát biztatja, a játékos pedig játszik. Ez profi sport, üzlet, biznisz is a mai világban. Ezzel együtt kell tudni élni.

– Említette már a BL-selejtezőket. Sötét lóként vágtak neki a Falcóval a sorozatnak, hiszen egy új, formálódó szombathelyi együttes találkozott előbb egy masszív, már évek óta együtt játszó Nagyváraddal, majd pedig a nagy nevű Ventspilsszel.

– Talán a két ellenfél közül a Nagyvárad volt a jobb csapat. Jól kezdtünk ellenük itthon, de túl korán elhittük, hogy megvan a meccs, kész a meló, és leültünk. Ez már nem működik ezen a szinten, meg is bosszulta magát. A szezon elején még voltak ilyen problémáink, hogy elléptünk tíz-tizenöt pontokkal, de nem tudtuk lezárni a mérkőzést, hanem visszaengedtük az ellenfelet. Korán elkezdtük a tétmeccseket, és kiütköztek az összeszokatlanság hibái. Talán az elején még nem is vette fel mindenki azt a ritmust, koncentrációt, amit egy BL-szintű sorozat megkövetel magának. Itt tíz játékosnak kell minden meccsen maximálisan ott lennie fejben és testben. Nem engedhetjük meg azt, hogy ketten esetleg egy kicsit elmélázzunk, mert arra hamar ráfaragunk. Én úgy gondolom, hogy most már sikerült mindenkinek felvennie ezt a ritmust.

A Nagyvárad elleni meccsek sokkal nehezebbek voltak szerintem, mint a Ventspils elleni párharc. Minden egyes siker jót tesz a csapatkohéziónak, talán a Romániában, hosszabbítás után kivívott továbbjutásunk nagyon sokat lendített a csapaton. Rengetegen elkísértek minket, nagyon jó hangulat volt, az is sokat adott a csapatnak, a kémiának, az építkezésnek. A Ventspils ellen az első meccsünk hasonló volt, mint a Nagyvárad elleni, nagy előnyünk után egy még szűkebb maradt a visszavágóra. Nehéz volt az első félidő Lettországban, de az első negyedet leszámítva kontrollálni tudtuk a meccset, utána kiépítettük az előnyünket, amit meg tudtunk tartani.

Az eddigi 8 BL-meccsen 28 perc alatt 11 pontot, 3 lepattanót és 2 gólpasszt átlagolt (fotó: ugytudjuk.hu)

Amikor úgy ültünk az öltözőben, hogy megvan a selejtező, egy minicélt már elértünk a bajnokságban is, amit kitűztünk magunk elé, az első kör pipa, az is egy plusz motivációt adott, hiszen láttuk, tapasztaltuk, hogy igenis jó úton vagyunk, ez egy visszajelzés volt arra, hogy amit csinálunk, az nem rossz.

– Azóta aztán sikerült már nyerni két hazait is a BL-főtáblán, és egy paraszthajszálon múlt, hogy most nem három győzelemmel állnak négy kör után.

– A Dijon elleni meccsünk még ráment arra, hogy itt a BL, megjöttünk, szépen fel is törölték velünk a padlót. Rá kellett jönnünk, hogy ez már sokkal másabb kávéház. Az edzőnk is sulykolta belénk, hogy el kell hinnünk magunkról, hogy tudunk ezen a szinten is játszani. Megvan erre a kvalitás minden játékosunkban, viszont ha nem hisszük el, hogy fel tudjuk venni velük a versenyt, akkor nehéz lesz. Csapatként funkcionálunk jól, ha egyénieskednénk, az nem működne, úgy nem tudnánk meccseket nyerni. Elől is és hátul is egységesen dolgozunk, mindenki kiveszi a részét a játékból. Lehet, hogy az egyik meccsen valakinek van tíz rádobása, a többi háromnak meg összesen jut mondjuk négy-öt, de minden meccs más, és bármikor fordulhat. Jól működik ez a csapat, talán ez is a sikerünk kulcsa, hogy mindenki tudja a helyét, mindenki hozzátesz valamit. Persze nagyon sokat kell még dolgozni, talán mentálisan még többet hozzá kell tenni, mint fizikálisan. Fizikálisan rendben vagyunk, de tudnunk kell, hogy ki az ellenfél, mit fognak csinálni, sok minden fejben dől el.

– Egy válogatott játékos mennyit tud fejlődni ebben a sorozatban?

– Rengeteget. Nemcsak fejlődni, tanulni is. Mondok egy példát a pszichés dolgokra: amikor elutazunk egy zaragozai túrára, az úgy néz ki, hogy hajnalban kelünk, repülünk két-három órát, utána buszozunk négyet, leszállunk a buszról, ebéd, aztán van egy kis szünet, délután edzés, majd este videózás. Egy idő után az egész egy rutinná, életvitellé válik, amit eleinte még meg kell szokni. Ezzel szerintem már abszolút nincs probléma, nagyon gördülékenyen megy.

Ami pedig a meccseket illeti: hozzá lehet szokni a magas tempóhoz, előre lehet lépni döntéshozatalban. Nagyon jól el vannak osztva a perceink, szerintem nem is lehetne ennél többet játszani minőségileg, mivel akkor valahol pihennie kellene egy játékosnak a pályán. Támadásban sem tudjuk ezt megtenni, mert igényli a gyorsaságot, védekezésben pedig pláne nem, hiszen azonnal büntetnek az ellenfelek minden hibát. Minden meccsnek megvan a maga tapasztalata, ami segít a fejlődésben.

– Milyen edző Gasper Okorn? A szombathelyiek már ismerik, hiszen itt van másfél éve, önnek viszont új volt.

– Nagyon felkészült, precíz, nála mindig fegyelem van. Ami szerintem a kulcs, hogy amit magával hozott mentalitás, az átragad az egész csapatra. Úgy mentünk el Zaragozába, hogy nem mi voltunk az esélyesek, de mégis partiban voltunk velük. Amikor ott voltunk a harmadik negyed után is, a negyedik negyedben is, sőt még az utolsó percben is vezettünk, sulykolta belénk, ha már itt tartunk, akarjuk megnyerni a meccset. Nem azért jöttünk, hogy csak lejátsszuk ezt a mérkőzést, hanem mindig próbáljunk nyerni. Ha ez a mentalitás átragad a játékosokra, az nagyon nagy pluszt tud adni. Az is a csapat fejlődésének a része, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt a játékosok, az edző és a stábtagok között.

– Azt látjuk, hogy viselkedik a pályán, de mi a helyzet azon kívül? Mennyire tartja meg azt a bizonyos egy lépést a játékosok között? Lehet vele együtt nevetni, vagy esetleg beülni egyet kávézni edzés után?

– Röhögni lehet vele, de úgy gondolom, azért megvan a normális játékos-edző viszony közöttünk. Valószínűleg nem fogunk összeülni délutánonként kávézgatni, bár ha esetleg megkérnénk rá, lehet, hogy leülne velünk. Szerintem teljesen normális a játékosok és az edző közötti viszony.

– Hogyan illeszkedik ebbe csapatkohézióba Washington? Nyilván sejti, hogy miért kérdezem…

– „Wash” egy nagyon jó srác. Azt azért látni kell, hogy mivel tizenegyen vagyunk, akik az aktív rotációt képezik, nem fog mindig a légiós húszat dobni. Eloszlanak a labdák, és azt is látni kell, hogy nagyon sok mezőnymunka van, ami ehhez szintén elengedhetetlen. Kulcsfontosságú jelentősége lehet adott esetben plusz egy passznak, vagy egy beütött faultnak. Én például nagyon szeretem, hogy védekezésben mindent el lehet váltani vele, kegyetlen sokat melózik, plusz energiát hoz a társaságnak. Attól függetlenül, hogy ez konkrétan pontokban nem látszik meg, ő egy nagyon jó játékos és nagyon sokat hoz a pályára.

“Washington teljesen jó srác, óriási figura” (fotó: Nyugat.hu)

Emellett menedzseli Lake-t és Krivacsevicset is, nagyon sokat segít nekik. Mindketten újoncok, ez az első szezonjuk az egyetem után, Washington viszont már több éven át játszott Európában. Egészen jópofa, mert a fiainak hívja őket. Pontosan tudja, hogy segíteni kell ezeknek a srácoknak, mert teljesen más közegbe kerültek, mint amilyen korábban volt az amerikai egyetemi éveik alatt. Látszólag lehet, hogy nagyon egyszerűnek tűnik az egész, de menjen el bárki, lakjon csak egy hónapot egyedül, egy vadidegen közegben, és teljesítsen úgy a maximumon. Úgy jársz edzésekre és játszol meccseket, hogy közben neked kell elmenni bevásárolni, saját magad tartod fenn a háztartásodat, meg kell tanulnod kézi váltós autót vezetni, és még sorolhatnám az apró-csepró dolgokat. „Wash”-nál ez abszolút magától jött, az első naptól kezdve, nem kérte meg rá senki. Amíg nem kapott autót Lake, addig is minden nap hozta, vitte, cipelte. Szabadidejében pedig a kutyamenhelyre jár kutyákat sétáltatni. Teljesen jó srác, órási figura.

– Nagyon komoly teljesítményt tettek már le az asztalra nemcsak itthon, a BL-ben is. Már ott tartanak, hogy elmennek Isztambulba, és a Besiktas nem intézheti el a Falcót egy karlegyintéssel…

– Lehet, hogy most már egy kicsit komolyabban vesznek minket az ellenfelek, de ezzel nincs baj, hiszen ez egyrészt jól is esik, másrészt egy újabb kihívás nekünk. Minden héten, minden nap azért dolgozunk a Falcónál, hogy minden fronton hasonlóan jó eredmények szülessenek. Nem mondhatjuk azt, hogy esélyesként megyünk a Besiktashoz, de úgy gondolom, hogy benne van a csapatban az, hogy partiban legyünk a törökökkel akár idegenben is. Ha ugyanúgy, mint Zaragozában ott vagyunk a negyedik negyed elején-közepén a nyakukon, és egylabdás meccset tudunk játszani, akkor akár nyerhetünk is. Miért ne? Olyan mentalitással kell kimenni a pályára, mint ahogy Spanyolországban tettük. Nem kell megijedni egy nagynevű csapattól, viszont kőkeményen kell küzdeni, védekezni, és melózni. A mi csapatunk egyénieskedve, one man show-val nem fog mérkőzéseket nyerni ezen a szinten, de ez a Falco nem is erre lett kitalálva. Nekünk keményen kell menni, vért izzadva, és ha sikerül az ellenfélre is ráhúzni ezt a stílust, akkor lehet esélyünk.

– Gondolkozhatnak a szombathelyi szurkolók továbbjutásban a BL-ben?

– Ez még nagyon korai lenne, még csak négy meccset játszottunk, és a bajnokságban is még egészen kedvező volt a sorsolásunk. Nagyon fontos lesz, hogy mindenki egészséges maradjon, profi mentalitás kell a továbbiakban is mindenkitől, de szerintem ezzel nem lesz baj. Erre a kérdésre viszont majd februárban térjünk vissza.

– Szombathelyen sarkalatos pont a kupagyőzelem. Önnek már megvan ez a trófea, éppen a jelenlegi csapata ellen sikerült. Milyen érzés kupagyőztesnek lenni?

– Remek érzés, bár nyilván a februári egy elég speciális eset volt. Én viszont még nem tudom, milyen bajnoknak lenni, ellentétben a többiekkel. A kupa elvileg „csak” egy hétvége, de ott három nap alatt kell játszani három meccset, elképesztően fontos a formaidőzítés, hiszen egyet sem hibázhatsz. Viszont egy bajnokságot fel kell építeni, az sokkal hosszabb idő, sokkal tovább el kell nyújtani a formát, és a végén kell a legjobbnak lenni, illetve egészségesnek maradni. Mind a kettő nagyon nehéz, remélem, hogy a srácok megtapasztalják, milyen kupagyőztesnek lenni, én pedig megtudom, milyen bajnoknak lenni.

Egyszer majd ő is kipróbálná magát légiósként (fotó: ugytudjuk.hu)

– Említette, hogy az elsődleges célja a fejlődés. Nyilván szeretné magát ön is kipróbálni egyszer légiósként.

– Szeretek lépésről lépésre haladni, habár nem beszélek erről, de a távlati céljaim között nyilván szerepel ez is. Természetes, hogy a realitások talaján maradva, szeretném magam kipróbálni mindig az elérhető legmagasabb szinten. Én egyébként sokkal jobban szeretem és követem az európai kosárlabdát – nekem nézhetőbb is –, mint mondjuk az NBA-t, az már sokkal inkább egy show, egy biznisz. De ez még nagyon messze van, ne is szaladjunk ennyire előre. Most előbb csak a Besiktas, aztán a Jászberény. Haladjunk sorjában.

Címlapfotó: ugytudjuk.hu

HIRDETÉS