Váradi Kornél: Lehet egymásra mutogatni, de mindenkinek bele kell állni a melóba

Zalakerámia ZTE KK – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 68-91 (18-23, 16-27, 13-23, 21-18)

Matthias Zollner : Először is gratulálok a Falcónak! Másodsorban szeretném megköszönni a szurkolóinknak a fantasztikus hangulatot. Azt mondtam a fiúknak, hogy a fizikalitásunk és a küzdeni akarásunk alapvetően rendben volt. Ugyanakkor ez ma nem volt elég. Szinte minden szituációban egy lépéssel lemaradtunk. Védekezésben, a labda megállításánál, az elzárások leválásának védésénél mindig egy kicsivel később reagáltunk – és a kosárlabdában ez a kis lépés is nagyon sokat számít. Támadásban is hasonló volt a helyzet. Nem szereztünk támadólepattanókat, így nem tudtunk második esélyekből dolgozni. Ahogy már mondtam, ez ma nem volt elég.

Milos Konakov : A mérkőzés kulcsa az volt, hogy megfelelő intenzitással kezdtünk. Tudatosan készültünk erre, jól járt a labda, és ezt sikerült 40 percen keresztül végrehajtanunk. Ezért is mondhatom, hogy ma egy nagyon jó teljesítményt nyújtottunk. Ahogy azt már megszokhattuk, a ZTE–Falco rangadók mindig remek hangulatban zajlanak. Köszönöm a szurkolóinknak, hogy ilyen fantasztikus légkört teremtettek, és köszönöm a játékosaimnak is, hogy végig koncentráltak és odatették magukat.

SZTE-Szedeák – Atomerőmű SE 75-89 (22-27, 17-20, 15-14, 21-28)

Simándi Árpád : Furcsa meccs volt. Azt gondolom, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ez egy békés, normális meccs lett volna. Nem azt akarom mondani, hogy csak a részünkre hibáztak a játékvezetők, mert oda-vissza voltak megkérdejelezhető ítéletek. Kiscsapat vagyunk, hátul vagyunk, nekünk minden egyes mérkőzés egy döntővel ér fel. Az egész stáb nevében mondhatom, hogy büszkék vagyunk a játékosokra, és a szegedi publikum is mindent megtett ma annak érdekében, hogy megnyerjük a meccset. A Paks egy jó csapat, nem véletlen másodikok, megérdemelten nyerték meg a meccset. Nem arról van szó, hogy csak a mi kárunkra tévedtek volna, de most már nem lehet azt mondani, hogy ez így teljesen jó, ez ellen amit tudunk, megpróbálunk megtenni, ahogy Kardos Péter is mondta, kérjük az MKOSZ segítségét. Büszke vagyok a srácokra, nagyon keményen edzünk, megérdemelnénk most már egy győzelmet, de ha így folytatjuk, akkor biztos, hogy jönni fognak a győzelmek, és bent fog maradni a csapat! Jó mentalitású játékosok alkotják a csapatot, most persze szomorkodunk, de hétfőtől az új lehetőségre gondolunk, folytatjuk tovább ezt a munkát, folytatnunk kell tovább a küzdelmet azért, hogy bent maradjunk az A csoportban, amit meg fogunk tenni!

Kosztasz Flevarakisz : Szerettük volna győzelemmel zárni a mai meccset, de ez egy ilyen idegenbeli meccsen nem egyszerű feladat. A Szeged negyven percen keresztül küzdött, mi pedig nem a legjobb meccsünket játszottunk. Géringer több játéklehetőséget kapott, ez is volt az egyik célunk ma, hogy lehetőséget kapjon például ő is. Gratulálok mindkét csapatnak a küzdelemhez, dolgozunk tovább! Nem volt egyszerű dolgunk, hiszen három napon belül két idegenbeli meccset játszottunk, érezheő is volt néhány játékosokon, hogy nem volt olyan friss a mai napon. Sok sikert a Szegednek a továbbiakban!

Egis Körmend – MVM-OSE Lions 101-73 (34-15, 21-19, 21-18, 27-19)

Forray Gábor : Nagy győzelem volt – számunkra minden győzelem nagy. Én mindig azt számolom, hogy most épp a 13. győzelmünknél járunk. Lehet, hogy ez még kevés, hiszen abban a helyzetben vagyunk, hogy menekülünk a győzelembe. Először is szeretnék gratulálni a játékosaimnak, hiszen ez volt a harmadik meccsünk hét napon belül. Az első, a múlt szombati szegedi mérkőzés, és a mostani voltak számunkra a legfontosabbak. A középső, a paksi meccs úgymond felkészítésként szolgált a mai összecsapásra. Azt gondolom, hogy a frissítés jól sikerült, ma frissek voltunk – mentálisan is, fizikálisan is. Szerencsére jól tudtam forgatni a csapatot, a magyar játékosaink, a helyi srácok is remekül szálltak be a játékba. Bátran mondhatom, hogy ez így eredményes volt. Köszönöm nekik, és köszönöm a fantasztikus közönségnek is! Most egy kicsit szusszanunk, mert sűrű volt a program, de semmi sem dőlt még el – két nagyon fontos mérkőzés vár ránk. Most már teljes mértékben Sopronra koncentrálunk. Sok sikert kívánok az oroszlányi csapatnak, és bízom benne, hogy sok körmendi szurkoló elkísér minket és buzdít majd Sopronban is.

Váradi Kornél : Nehéz bármit is mondani. Az elmúlt fordulókban folyamatosan így játszunk – hiányzik belőlünk az akarat és az agresszivitás, főleg a védekezésben ez az attitűd teljesen hiányzik. A védekezés nem képesség kérdése, hanem akaraté – tisztelet a kivételnek. Van, aki akar, van, aki nem. Lehet egymásra mutogatni, de mindenkinek bele kell állni a melóba. Ez nálunk most ismét nem történt meg. A Körmendnek természetesen gratulálok – csapatként, kollektívan játszottak, extra dobóformát mutattak, kontrollálták a lepattanókat. Nekünk megint több eladott labdánk volt, ez is hozzájárult a nagy különbséghez. Még egyszer gratulálok a Körmendnek, mert a játék minden elemében felülmúltak minket.

Pécsi VSK-VEOLIA – Sopron KC 91-85 (28-17, 33-25, 16-29, 14-14)

Szrecsko Szekulovics : Nem tartozunk a top csapatok közé, ahol kötelező 20 ponttal nyerni, de nagyon elégedett vagyok a támadásokkal, a védekezéssel. A második félidőben megálltunk, a Sopron védekezést váltott, zónázásra álltak át, készültünk rá, de nem tudtunk vele mit kezdeni. Sokáig 77 pontot mutatott az eredményjelző, visszajött a meccsbe a Sopron, de sikerült győznünk így is. Kiváló ellenfelünk voltak, örülök nagyon. Köszönöm a szurkolóknak, B-középnek, együtt ünnepeltünk.

Gasper Potocnik : Először is gratulálok a PVSK-nak a végső sikerhez! Egy 50-50%-os meccs lett a végére. Megfordítottuk a negyedik negyedben az állást, jó lehetőség nyílt előttünk, sok tiszta dobásunk lehetett volna, de nem tudtuk befejezni, ez nagyon nagy támogatást jelentett volna. Ahogy kinéztünk a pályán a mérkőzés első felében a 61 kapott ponttal, az elfogadhatatlan. Ha egy csapat így teljesít, akkor az az edző hibája, tehát gyakorlatilag az enyém. Próbáltunk visszarázódni a helyes útra, de őszintén nem tudtunk rájönni, hogy melyik út vezet a sikerhez. Nagyon fájdalmas ez, mert ahogy mindig, ez is egy nagyon jelentős győzelem lett volna számunkra. Meg kell néznünk, hogy hogy tudunk legközelebb jobb döntéseket hozni és készülünk a következő mérkőzésre.

NHSZ-Szolnoki Olajbányász – NKA Universitas Pécs 91-92 (16-23, 29-17, 22-24, 24-28)

Oliver Vidin : Gratulálunk a győztesnek! Teljesen más arcukat mutatják, az új edzővel és a megújult csapatukkal. Kétség sem férhet hozzá, megérdemelték a győzelmet! Már csak azért is, mert a végén, jobban akarták. Sok büntetőt elhibáztunk. Volt pár nehéz értékesített dobásuk, különösen a záró negyedben. ezzel jöttek vissza. A meccs negyven percig tart, nem harminchétig. Már nem először követjük el ezt a hibát. A vezetés tudatában lelassulunk és akkor vesszük észre, hogy még nincs vége. Gyakoroltunk néhány új elemet, amit be szeretnénk vetni a rájátszásban, nem is ment rosszul, szinte minden mutatóban jobbak voltunk, – a huszonhat gólpassz azt jelzi, jól mozgattuk a labdát – csak a büntetőzéssel küszködtünk. Ez pecsételte meg a sorsunkat. Nem hibázhatunk ennyit a vonalról egy egylabdás meccsen! Még úgy sem, hogy sokkal jobban jöttek a padról a pontjaink, mint nekik. Szinte minden a javunkra billent, mégis a végén, megérdemelten nyertek a vendégeink! A hátralévő két meccset arra kell használjuk, hogy felkészüljünk a rájátszásra. Új elemekkel kell bővülnünk, új dolgokat beemelni a játékunkba. Mikor, ha nem most!?

Bojan Salatic : Azt merem mondani, a liga egyik legjobb csapata ellen sikerült ma este nyernünk. A Szolnoknak minden poszton jó és tapasztalt játékosai vannak. Ez még értékesebbé teszi a ma esti győzelmünket. Rendkívül fontos volt számunkra, mert ezen sok múlott a rájátszásba jutásért. Mondhatjuk, mostantól a sorsunk a saját kezünkben van. Megtaláltuk a kellő energiát és elsősorban védekezésben jó döntéseket hoztunk. Büszke vagyok a játékosainkra, a legjobbjukat nyújtották ma este. Már el is kell felejteni a mai meccset, mert három nagyon fontos találkozó vár még ránk az alapszakaszban. Meg kell találnunk a motivációt, hogy a maihoz hasonló erőbedobással lépjünk pályára legközelebb is.