Váradi Benedek: Büszke vagyok az első évemre légiósként

Kezdjük az értékelést a csapat szempontjából, a BL-ben nagyon kevéssel maradtatok le a továbbjutásról, hiszen azonos mérleggel zártatok a Manaresával, a bajnokságban pedig ötödik meccs után lettetek ezüstérmesek. Félig teli vagy félig üres a pohár?

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Nyilván ezt nehéz megmondani ilyen rövid idő után. Ami a szezon elején a célunk volt, azt teljesítettük, hiszen a BL-ben ott voltunk a legjobb 16-ban – ahogy említetted végülis egy labdán múlt a továbbjutás, ami sajnos nem sikerült -, a bajnokságban pedig a döntő volt kitűzve, aztán az, hogy majd meglátjuk ki lesz az ellenfél a döntőben. Senki ellen nem mentünk volna feltett kézzel, ahogy ez látszott is végül a Zalgiris ellen. Szerettük volna megnyerni a bajnokságot, tudtuk, hogy nem mi vagyunk a párharc esélyesei, ettől függetlenül bebizonyítottuk, hogy milyen jó csapat vagyunk, hiszen gyakorlatilag az ötödik meccs utolsó percéig versenyben voltunk az aranyéremért. Szerintem remek idényt zártunk, persze a kupában nem jött össze a jó eredmény, történtek dolgok a csapat körül amely mint kiderült nagyobb hatással volt ránk, mint szabadott volna, viszont összességében – ahogy beszéltük a szezon után az évzárón – amit kitűztünk, azt elértük.

Egyénileg hogyan értékeled a szezont? Ez volt az első éved légiósként. Mik a legnagyobb tapasztalataid ezután a szezon után?

Aki ismer az tudja, hogy soha sem vagyok teljesen elégedett, de az első szezonom volt ez légiósként, nagyon sok új dologgal találkoztam, igazság szerint olyanokkal is, mely rutint igényeltek, ezt nyilván tapasztalat útján lehet megtanulni. Összességében elégedett vagyok, nyilván lépésről-lépésre végig haladhatunk, hogy például az Eb miatt később csatlakoztam a kerethez, ráadásul az ujjsérülésem is hátráltatott, de ettől függetlenül sikerült gyorsan bekapcsolódnom a munkába, a csapattársakkal és az edzőkkel sokat dolgoztunk. Kicsit döcögősen indult az idényünk, de szépen összeálltunk, mindenki tudta hol a helye és mi a dolga és ez tényleg szépen működött is az előbb említett kupaszereplésig. Sajnos akkor belekerültünk egy gödörbe, hoztak két új játékost, engem feltoltak kettes pozícióba, nyilván Marcus Foster mögé kerültem a rotációban, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Az edzőkkel többször is beszélgettünk azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan kell csinálnom, hiszen gyakorlatilag egy új szezon kezdődött számomra, de büszke vagyok magamra és azokra akik segítettek – család, barátok és akiknek kikértem a véleményét – ebben a szituációban. Bele akartam állni, nem megfutamodni, ezzel bebizonyítva, hogy hasznos tagja tudok lenni a csapatnak, tudok segíteni és ez így is alakult. Nagyon sok mérkőzésünk volt – 67, ha jól emlékszem -, kellett is az, hogy minél többen legyünk. Sajnos nekem is közbejött egy váratlan deréksérülés, de szerencsére rendben voltam utána. A rájátszásban leszűkült a rotáció, ennek én voltam az egyik megszenvedője, ott oltam a csapat mellett és amikor szükség volt rám, akkor mindenben segítettem és mindent beleadtam. Úgy érzem ezzel is csak több lettem és ezzel is fejlesztettem a karrieremet. Másfél hét itthonlét után, ezt egy sikeres első légiósévnek tudom be, tele volt kihívásokkal és örülök, hogy ezekből így jöttem ki. Büszke vagyok arra, hogy a litván bajnokságban ezüst érmet szereztem egy ilyen nagynevű gárda tagjaként, azt gondolom ez egy szép dolog, olyan amilyenről egy ember csak álmodik pályafutása kezdetén.

Nyilván te is tudod, a zuhanyhíradóban mindig keringenek pletykák. Sokat lehet arról hallani, hogy távozol és esetleg hazatérsz. Van esetleg már ezekről valami konkrétum, vagy mivel csak most ért véget a szezon ezzel felesleges foglalkozni?

Egyelőre nem foglalkoztam ezzel, nekem még szerződésem van a Rytasszal, mindkét fél részéről opciós, hogy maradok-e. Emiatt nem is nagyon gondolkodtam el eddig a váltáson, hiszen most lett vége a bajnokságnak, még a Rytas stábjának nagy része is pihenését tölti. Természetesen az ember tervez és gondolkozik sok féle forgatókönyvön, ezzel én is így vagyok, olyan döntést akarok hozni, amely a legjobb karrierem szempontjából.

Mi a program a nyárra? Sok időd nem lesz pihenni, szerencsére a válogatottnak fontos jelenése van augusztusban Lengyelországban.

Őszintén szólva, most egész sok pihenőidőm van a korábbiakhoz képest, már másfél hete itthon vagyok és a válogatottal majd egy hónap múlva kezdjük a felkészülést. Persze kevésnek tűnhet ez, de az, hogy a nemzeti csapatot képviselhetjük egy olimpiai előselejtezőn az nagy megtiszteltetés és elképesztően örülök neki. Most még lehet foglalkozni a rehabilitációs feladatokkal, pihenni, mindenféle olyan dologra koncentrálni, amire szezon során nem jut(ott) idő a saját testünkkel kapcsolatban. Majd elkezdem az aktív pihenést is, aztán jöhet az erősítés, szóval a szokásos nyári program. De mindenképp fontos mentálisan is, hogy most több időnk van pihenni, hiszen bár erről keveset beszélünk bár, de a fizikális rész mellett ez is nagyon fontos.

Fotó: Girgász Péter