Újabb játékost ad a Soproni Sportiskola a profiknak

A tavalyi szezonban Flasár Zalán tagja volt a bajnok soproni junior csapatnak, beválasztották az All Star ötösfogatába, holott két évvel volt fiatalabb társainál. Idén bajnoki ezüstérmet szerzett csapatával és ő kapta a döntő legértékesebb játékosának járó MVP címet. A Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia növendéke 22 pontjával, 11 lepattanójával, 2-2 gólpasszával, blokkjával és labdaszerzésével az aranycsatában tudott a mezőny legjobbja lenni. Már tizenhat évesen bemutatkozott a felnőttek élvonalában, a Sopron KC U20-as csapatában is játszott. A klubszezon végén minden bizonnyal a válogatottal folytatja a felkészülést, a következő évadra pedig szerződtette a Soproni Kosárlabda Club. Sok is ez egy tizenegyedikes gimnazistának, de Flasár Zalán bírja a terhelést. Jól teljesít az iskolában is, egyetemre készül, higgadt, céltudatos, és reálisan tervez. A 204 centiméteres fiatalember elismeri, hogy néha kevés a nap huszonnégy órája, de minden nehézségen átsegíti a tény: imádja a kosárlabdát. 

Eseménydús szezonod volt, nagyon sokat dolgoztatok ebben az évben, csak a legvége nem sikerült úgy, ahogy a Soproni Sportiskolában mindenki szerette volna. 

Ez így van, nagyon akartuk azt a bajnoki aranyat, és egész évben az lebegett a szemünk előtt, hiszen Carlos Vallejo vezetőedzővel a 2004-es és a 2005-ös születésű társaink is bajnokok lehettek. Folytatni akartuk ezt a sorozatot. Nagy volt rajtunk a nyomás, de ezt a súlyt mi magunk vettük a hátunkra, s bár végigcsináltuk a szezont veretlenül, az utolsó meccsen kikaptunk. S végül elvesztettük a döntőt is. Nagyon csalódott voltam, de már feldolgoztam, és azt mondom, a vereség is kell néha, mert abból is tanulunk. Talán többet is, mint a győzelemből. 

A csalódottság feldolgozásában segített az, hogy téged választottak a mezőny legjobbjának? Az MVP cím nagy elismerés és általában a győztesek kapják. 

Akkor, ott a pécsi csarnokban, még elnyomta bennem az örömöt a szomorúság, azóta persze sok mindent átgondoltam, és igen, nagyon is tudom értékeli az elismerést. 

A bátyád, Botond is kosaras, most éppen Debrecenben játszik. Az ő nyomdokain jársz? 

Annyiban mindenképp, hogy óvodás koromban őt követtem a Soproni Tigriseknél a palánk alá. Később kiskamaszként együtt jöttünk át a Soproni Sportiskolába, játszottunk egy csapatban is. Mivel ő az idősebb, bizonyos szempontból előttem jár, én meg figyelem. Ha hibázna, nekem már nem kellene ugyanabban megbotlanom. De nem nagyon hibázik…

Eseménydús szezonon vagy túl, de a következő éved még izgalmasabbnak ígérkezik. Továbbra is számít rád a Soproni Sportiskola, de az Soproni KC is, közben pedig készülhetsz az érettségidre. Milyennek látod a közeli jövőd?

Eddig is jól egyensúlyoztam a tanulás és a sport között, szerintem ez menni fog továbbra is. A tervezés például sokat segít; beosztom az időm, és tartom is magam a tervhez. Doppingom is van, ha már elfáradnék, ez pedig maga a játék, a kosárlabdázás. Szeretem és nagyon tudna hiányozni a pálya. Éppen ezért úgy tervezem, hogy érettségi után egyetemre megyek, talán valamilyen gazdasági szakra, de a kosár továbbra is meghatározó marad számomra. Hogy hová felvételizek, az attól is függ majd, honnan és melyik csapattól kapok ajánlatot. 

Ez a terv olyan magától értetődőnek tűnik, de azért nem lehet könnyű eldönteni, hogy mi legyen az elsődleges: a sport- vagy a civil karrier…

Tényleg nem könnyű. Talán nem a legegészségesebb erre az én módszerem, de a jövőm tervezésénél számításba veszem a rossz és a még rosszabb eshetőségeket is. Nem akarok úgy járni, hogy huszonöt évesen egy sérülés elvegye az egyetlen lehetőségemet. Azzal könnyebben együtt tudok élni, hogy lehettem volna jobb sportoló, mint azzal az érzéssel, hogy nem tettem meg a saját jövőmért mindazt amit megtehettem volna. Ugyanakkor a kosárlabda annyira meghatározó számomra, hogy mindenképpen játszani szeretnék amíg csak lehet; természetesen az egyetem alatt és utána is. Mindaddig, amíg képesnek érzem magam a fejlődésre. 

Miben akarsz még jobb lenni? 

Amiben csak lehet! A növésben lassan megállok, de fizikálisan még erősödnöm kell, a technikai tudást pedig mindig lehet gyarapítani. Ez a nyár remélem, sokat majd ezen a téren is. A válogatotti meghívók még nem mentek ki, de nagyon bízom abban, hogy a címzettek között leszek, és én is készülhetek az augusztusi U18-as EB-re. Február óta a Soproni KC-nak az edzésein is részt vettem három sportiskolás társammal együtt, és sokat tanultam a profiktól. Baksa Szabolcs másodedző velünk, fiatalokkal, kiemelten is foglalkozik, ez is sokat számít. Természetesen nagy megtiszteltetés, hogy szerződést kínáltak, és azok a játékpercek is rengeteget jelentettek, amiket a profik között töltöttem. Mindig emlékezni fogok azokra a percekre, amikor a Falco ellen először játékba küldtek… Az Oroszlány elleni meccsen már  csaknem tizenöt percet voltam a pályán, s úgy érzem, hasznossá tudtam tenni magam a védekezésben és pontot is szereztem. 

Akkor leszögezhetjük, hogy jó helyen vagy és jó irányba tartasz? 

Igen,  jó úton járok és nem is akarok letérni róla. Szeretném még nagyon sokszor hallani a csarnokok hangszóróin át: a pontszerző Flasár Zalán! 

Szerző: Nagy Márta