Újabb bajnokavatásra készül a Soproni Sportiskola

Végigdrukkolták a soproni arénában U18-as társaik mérkőzéseit, látták a győzelmi mámort, az elismerést, a megérdemelt ünneplést. És most a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia U16-os csapata is át akarja élni mindezt. Esélyük van rá, hiszen a legjobbként kerültek a döntőbe, de majd csak ott dől el, hogy az esélyesség nyomasztó vagy inkább motiváló tényező. A csapat vezetőedzőjével, Misa Popadic-csal és másodedzőjével, Pongrácz Leventével beszélgettünk. 

– Érezhető már a döntő előtti feszültség? 

Misa Popadic: – A levegőben tapintható… De ez egészséges és teljesen normális drukk. Pozitív feszültség, rákészülés. 

Pongrácz Levente: – Ezért dolgoztunk egész évben, ezt vártuk. A játékosokban ég a bizonyítási vágy, hogy meg tudják mutatni magukat az ország legjobbjai ellen.

– Ezek szerint készen áll a csapat a döntőre? Nem fáradtak bele a sok győzelembe?

Misa Popadic: – Ugyan… Készen állunk, minden rendben. Az igaz, hogy rengeteg mérkőzése volt a fiúknak. Csak a Magyar Bajnokságban huszonkét meccset játszottunk, ebből egyetlen egyet vesztettünk el. Ezen kívül felkészülési meccseket játszottunk három kiemelt görög csapattal és a szezonban az Európai Ifjúsági Kosárlabda Ligába (EYBL) is benevezték a csapatunkat, de az U17-es korosztály mérkőzéseire. Ez is jól szolgálta a felkészülést, az idősebbekkel szemben kellett helytállni. Öt győzelem és három vereség volt az EYBL-mérlegünk, pedig kemény ellenfeleink voltak: Prága, Bécs, Kolozsvár, Bukarest, Zágráb, Komárno, egy spanyol és egy olasz csapat. S  mondom, mind idősebbek nálunk!

Pongrácz Levente: – Sőt! Isnkább evés közben jön meg az étvágyuk. A szezonban minden nap van edzés, csak most a döntő előtt hagyunk négynaponta egy kis pihenőt. De ők jönnének reggel, délben és este is. Rendkívül motiváltak, és imádnak kosarazni. 

– A lelkesedésükön kívül is vannak erősségeik?

Misa Popadic: – A korosztály válogatottjának tizenként fős keretéből négyen a mi fiaink. Én azt mondom, nyolcan is lehetnének, mert nagyon jók az egyéni képességeik. Három játékosunk az U18-as csapatban is játszott a döntőn – a többieknél két évvel fiatalabbként! -, ők egyszer már győztek, tudják milyen érzés, újra át akarják élni. Ahogy a többiek is tudni akarják, milyen a legjobbnak lenni. Ketten két méternél is magasabbak, úgyhogy minden szempontból ideális a felállás. Ami még fontos: nagyon egyben van a csapat, összetartóak, és csak úgy zubog bennük az adrenalin.

Pongrácz Levente: – Céltudatos csapatunk van. Abszolút esélyesek a fiúk a megérdemelt győzelemre, ha a tényeket nézzük, akkor így van. A döntőbe bejutott csapatok közül csak a Vasas otthonában szenvedtünk vereséget a szezon során. Nincs mumusunk, de észnél kell lennünk az első pillanattól kezdve. Mindenki nyerni megy Pécsre….

– A csapat nagy részével már két éve foglalkoztok, gondolom nagyon jól ismeritek a fiúk erősségeit, s azt is, mit kell még fejleszteni. Az ő korukban két év nagy idő.

Misa Popadic: – Ó, de még mekkora! Kisfiúkat kaptunk 2021-ben. Aranyos és lelkes kamaszokat. S most nézzék meg őket! Erős férfiakat viszünk Pécsre! Ebben a két évben sokat nőttek, megváltoztak, a rengeteg munka megerősítette őket, érettebbé váltak fejben és akaratban is.  

– Sérülések nem hátráltatták a felkészülést? 

Pongrácz Levente: – A szezonban volt több, négy játékos esetében is. Most egy apróbb sérülésünk van, de a hétvégi pályára lépése neki sem kétséges. Mindenki készen áll.

– Az érdekel most szerintem mindenkit, hogy miután a Soproni Sportiskola U18-as csapata megnyerte a bajnokságot, az U16-os pedig – csakúgy, mint a tizennyolc évesek – listavezetőként jutott a legjobb nyolcba, ez most teher a fiúkon vagy inkább plusz motiváció?

Misa Popadic: – Van rajtuk nyomás, ez nyilvánvaló. De okosak a fiúk, fejben helyre tudják ezt tenni, és beszélünk is erről velük. A kérdés másik fele is izgalmas: mennyire flusztrálja az ellenfeleket a sportiskolások sikere? Néhány nap, és minden kérdésre választ kapunk. 

Pongrácz Levente: – Bennem személy szerint csak kíváncsiság van azzal kapcsolatban, hogy a világ összes munkája elég lesz-e az aranyéremhez… Az elmúlt két évben, heti két-három kora reggeli edzésünk volt, délután pedig minden nap. Még haza sem értünk egy több órás idegenbeli túra után, már arról kérdeztek hogy reggel jöhetünk-e edzeni. Megfoghatatlan éhségük van a tudásra, a fejlődésre, a játékra – és a győzelemre.

Szerző: Nagy Márta