U20: Későn ébredtünk Írország ellen

Alig 17 órával a portugáloktól elszenvedett fájó negyeddöntős vereség után ismét pályára lépett nemzeti csapatunk a pozsonyi GOPASS Arenában, az ellenfél az az Írország volt, amely játékosai atletikusságára és zónavariációira építve alaposan megszorongatta Ukrajnát, a 33. percben még vezetett, a hajrában aztán az egyéni villanások a jóval esélyesebb Sushkinék javára döntöttek.

A tegnap megsérülő Mezőfi Márk-Gál Csongor kettős nem állt a szakmai stáb rendelkezésére, így tíz bevethető játékossal állt fel a magyar válogatott a roppant fizikális ellenféllel szemben, Mészáros és Szász-Veres került be a kezdőbe Lukácsi, Rosta és Angyal mellé. Okojie közelijére a nyáron Tiszaújvárosból Veszprémbe szerződő irányító válaszolt Lukácsi indításából, egy újabb gyorsindítást maga fejezett be az NKA Pécs hátvédje, míg az ír óriás faulttal együtt is beköszönt (5-4). Lukácsi hármasát Pocevicius távoli kettese követte, Angyalt nem tudták megállítani a festékben a fehér mezesek, pillanatok alatt berámolt három duplát a negyed derekán – így sem tudtunk meglépni, mert eladott labdáinkat büntették a szigetországiak (12-13). Okojie egy zsákolással már kilenc pontnál tartott, Kertli a támadóidő legvégén szórt csont nélküli hármast, viszont ismét jelentkeztek a Portugália ellen a magyar válogatott vesztét okozó problémák: nem becsülték meg eléggé a játékszert a mieink, a kizárások sem voltak mindig tökéletesek, az első hat magyar büntetőből pedig csak egy ért célba. Amikor aztán úgy tűnt, tartósan átvehetik az irányítást az írek, saját fegyverüket fordította ellenük a Forray-legénység – ült a magyar zóna, Kupai trojkájával és Erdős horgával behúztuk az első etapot (20-22).

Nem törte meg a kisszünet a mieink lendületét, a meccs ezen szakaszában a Rollins College magasembere volt a csapat vezére: egy távolival átlépte a tíz egységet, gólpasszt adott Mészárosnak és lepattanót is szedett (21-27). Támadóhibája sajnos fordulatot hozott, Scully kínálta meg kétszer messziről a gyűrűnket, Pocevicius hátsó befutásával már hátrányban voltunk, a 14. percben kért időt először Forray (29-27). Mit sem használt a taktikai szünet, jött újabb két buta eladott labda, majd egy újabb idő, de a gödör egyre csak mélyült, Okojie hármasával zsinórban 17 pontnál tartott és 38-27-re vezetett Thomas Walsh alakulata. Öt és fél hosszú, keserves, pont nélküli perc elteltével Palotai Máté állt a mieink élére, bár két kosara közt újra sült a nagy kedvvel játszó bedobó keze, Angyal centergólja után már a túloldalról érkezett egy játékmegszakítás a 18. percben (41-33). Scully használt ki könnyedén egy második esélyt, Lukácsi és Kertli is átdobta az „ír gyémántot”, bár a védekezésünk messze nem volt az igazi, egy szemfüles Rosta-Angyal összjáték három értékes pontot jelentett, az utolsó szó azonban a gyűrű alatt magára maradó Gbinie-é volt a nagyszünet előtt (50-42). A portugálokkal vívott élet-halál meccs után a csekélyebb téttel bíró helyosztó első félidejében is ugyanazokkal a hiányosságokkal küzdöttünk: az írek oldalán 7 támadólepattanó, a magyarokén 13 eladott labda és hét kísérletből öt kihagyott büntető állt a statisztikai lapon, egy bő fél negyednyi 0-17-es szakaszról nem is beszélve – két alapember hiánya persze részben lehet magyarázat minderre, a 6/12-es kinti mutató pedig nagy előrelépés volt a tegnapi 5/27-tel szemben, más kérdés, hogy az írek sem 15%-kal tüzeltek a periméterről, mint tette azt Portugália.

Pocevicius triplája éppen időn túl esett, Angyal Medárdénál ilyenről szó sem lehetett, Igbokwe állt a rivális élére, Rosta és Lukácsi is villant (54-49). Scully maga harmadik, csapata ötödik hármasát hintette, Pocevicius egy pontot a vonalon hagyott, Angyal nem tette meg ezt a szívességet – közel 75 játékperc után ért célba ismét két egymást követő magyar szabaddobás, csakhogy Pocevicius és Gbinigie is könnyedén jutott el a gyűrűig (62-51). Időkérést követően Szász-Veres nyeste be Mészáros labdáját kintről, utóbbi labdát szerzett és blokkolt is, megszaporodtak a mieinket sújtó vitatott ítéletek, pedig enélkül is éppen eléggé nehézzé tettük a saját dolgunkat: lerohanás ellenakciójából kapott könnyű kosár, kihagyott ziccer és Varga elcsúszása miatt is bosszankodhatott a csarnok magyar érzelmű része. Rosta húzott egyet, a momentumot mégsem sikerült megragadni, a nagy napot kifogó Pocevicius állította be a 71-58-as részeredményt.

Alaposan felszívta magát nemzeti csapatunk az utolsó tíz percre, Rosta szállította a támadólepattanókat, Lukácsi zsákolt, Kupai kintről volt pontos, Gbinigie viszont tarthatalan volt a festékben (77-65). Ugyanez igaz volt Angyal Medárdra is, türelmesnek kellett lenni, de végül kifizetődött a nagyobb befektett energia védekezésben is, Kupai újabb triplájával 77-70-re zárkóztunk fel hat perccel a vége előtt. Az időkéréstől sem fogott ritmust a rivális, volt lehetőségünk tovább kapaszkodni, Lukácsival szemben egyértelmű faultot engedtek el a játékvezetők, a 36. percben Angyal után Palotai is kipontozódott, Okojie mehetett a vonalra, aztán Mészáros is, utóbbi volt pontosabb (78-72). Fordulópont következhetett volna, ám Scully klasszis módon süllyesztette el negyedik távoliját, Lukácsi jó ütemben játszotta meg a belépő Kupait, Okojie és Gbinigie mégis közel kilátástalan helyzetbe sodorta csapatunkat, hiszen beléptünk az utolsó két percbe (85-74). Kosárkényszerben Rosta ugrott bele a gyűrűbe, Kupai elcsente a labdát, Lukácsi faulttal együtt is pontos volt, 41 másodperc alatt sikerült öt pontot faragni a hátrányból. Már-már úgy tűnt, megvan a labda, de kiperdült Szász-Veres kezéből, Pocevicius eggyel növelte az előnyt, gyors kosár kellett volna, azonban Kupai újabb ígéretes kísérlete már lejött – kevés volt a nagy hajrá, 88-79-es vereséget szenvedett, így holnap 10:30-tól a 7. helyért zajló mérkőzéssel fejezi be a tornát a magyar válogatott: itt a lehetőség visszavágni Bulgáriának.

Fotó: FIBA