Connect with us
Hirdetés

Utánpótlás

U20: Hatalmas siker Budafokon, újra döntőbe jutottak a klub fiataljai

Interjú a csapat edzőjével, Seres Richárddal.



:

:

Nagy izgalmakat hozott az U20-as korosztályban az NB I/B Zöld-csoportjának hajrája, melyet végül a 19 győzelem mellett mindössze 3 vereséget jegyző Budafok-PSE csapata nyert meg – az azonos mérleggel végző, de az egymás elleni mindkét találkozót elbukó Vásárhelyi Kosársuli előtt. A budafokiak ezzel kivívták a jogot a május 27-30. között megrendezésre kerülő országos döntőben való részvételre, ahova a Zöld-csoport bajnoka mellett négy A-csoportos (Egis Körmend, Sopron KC, DEAC KA, Alba Fehérvár) és három NB I/B Piros-csoportos (Budapesti Honvéd SE, TF-BP, NKA Pécs) együttes jutott még be. A fővárosi együttesnek nem lesz ismeretlen a nyolcasdöntő közege, hiszen a 2017/18-as idényben szintén a Zöld-csoportból harcolták ki a részvételt, majd egy év kihagyás után (a MAFC mögött maradtak le hajszálnyival, rosszabb egymás elleni eredményük miatt) a tavalyi szezonban a Piros-csoport mezőnyét vezették magabiztosan, amikor a vírus közbeszólt, és a bajnokság leállításra került. A nyáron nehéz időket megélő klub életében ezzel együtt is hatalmas siker a mostani, hiszen ezúttal szinte teljes egészében saját nevelésű fiatalokkal érték el a döntőbe jutást. Az elért eredményről és annak hátteréről az U20-as csapat edzőjével, Seres Richárddal beszélgettünk.

– Sokan meglepetésnek tartják, hogy a Budafok jutott a Zöld-csoportból a döntőbe. Mit gondol erről? Mi volt a szezon előtt az elvárás a csapattal kapcsolatban?

– A szezon kezdetekor nem igazán tudtuk, mire számíthatunk ebben a bajnokságban, hiszen egyrészt az elmúlt két évben a Piros-csoportban versenyeztek az U20-asaink, így kevesebb információnk volt a Zöld-csoport mezőnyével kapcsolatban, másrészt pedig az előző idényhez képest a mi csapatunk is teljesen kicserélődött, NB I-es felnőtt csapat hiányában gyakorlatilag a komplett kezdőötös távozott, és egy ezen a szinten rutintalan, meglehetősen fiatal gárdával vágtunk neki a bajnokságnak. Eredményközpontú elvárás nem is volt a csapattal szemben, a fenti indokok miatt pedig a szakvezetés reálisan a 4.-6. hely környékére helyezte az együttest – persze a fiúk és én is ennél nagyobb célokat tűztünk ki magunk elé, de nyáron még tényleg nem lehetett tisztán látni az erősorrendet, sőt, a vírus miatt még a szezon lehetséges lefolyását sem…

– Milyen tényezőknek köszönhető a csapat eredményessége?

– Az eredményességünk szerintem alapvetően annak köszönhető, hogy Budafokon hosszú idő óta először maradt együtt egy teljes korosztály U20-ra. A csapat gerincét adó 2002-es születésű játékosok mellett pedig az idősebb és a fiatalabb (még junior) korosztályokból is csatlakozott 2-3 játékos a kerethez, ami így rendkívül bő létszámúra, 24 fősre duzzadt. Még ennél is fontosabb, hogy a játékosok döntő többsége „ősbudafoki”, a klubunknál, Balog István kezei alatt kezdett el kosárlabdázni  6-8-10 éve, de a keret kisebb részét jelentő „oldalágról” becsatlakozott játékosok is szinte kivétel nélkül 3-4 éve a klubunkat erősítik. Ez idő alatt a játékosok igazi barátok lettek, igazi csapattá váltak, és bár talán közhelynek hangzik, de tényleg úgy gondolom, hogy a hihetetlen erős közösség a most elért siker egyik legfőbb kulcsa.

Persze sok más dolog is közrejátszott, amiket meg kell említeni. Jó döntés volt, hogy a múlt tavaszi leállás után a szokásokkal ellentétben nem iktattunk be szünetet a nyáron, és június-júliusban is végig voltak edzések a korosztály számára. Segített, hogy a korábban megszokottnál többet edzhettünk (augusztusban napi 3-4, szezon közben heti 5-6 tréningünk volt), illetve az is előnyünkre vált, hogy egész évben együtt edzhetett az U20-as csapat, ami a magyar kosárlabdában nem annyira általános jelenség. Jól jött számunkra, hogy a visszajátszók életkorát egy évvel kitolták, hiszen nekünk addig csak két „túlkoros” játékosunk volt a megengedett három helyett, és Szántó Levente személyében hiányposzton erősödtünk egy minden tekintetben kiemelkedő kosarassal. Nagyon sokat segített, hogy a csapattal elindultunk a Felnőtt Regionális bajnokságban, illetve sokan komoly szerepet kaptak a Károly Máté által irányított, feljutást célul kitűző NB II-es gárdánkban is, így plusz fejlődési lehetőséghez jutottak. De mindezek mellett még egyszer mondom, elsősorban az egészen elképesztő bajtársiasságnak és közösségi hajtóerőnek köszönhető, hogy elöl tudtunk végezni a sok nehézség ellenére.

– Ha már a nehézségeket említette, milyen hátráltató tényezőkkel kellett megküzdenie a csapatnak a szezon során?

– Először is, nyáron a Piros-csoportos jog eladása után NB I-es felnőtt csapat nélkül maradtunk, ezáltal pedig U20-as indulási jogunk sem volt, így hosszú ideig nem lehetett tudni, hogy tudjuk-e majd versenyeztetni saját korosztályában ezt a szépen együtt maradt, bő és tehetséges játékoskeretet. Szerencsére Ferencz Gábor munkájának köszönhetően sikerült megállapodásra jutni az NB II-ből frissen feljutó Pénzügyőr SE csapatával, így ez az akadály elhárult. Az továbbra is probléma volt, hogy saját NB I-es csapat hiányában a fiataljainknak nem tudtunk a felnőtt mezőnyben olyan fejlődési lehetőségeket nyújtani, mint a többi NB I-es csapattal rendelkező klub – ezt hidaltuk át valamelyest a korábban említett Regionális és NB II-es szerepléssel.

Végezetül a nyilvánvalót is megemlíteném, ami talán különböző mértékben, de minden csapatot érintett idén, ez pedig a koronavírus okozta felfordulás. Már a vírus felismerése is óriási kalamajkákat okozott, hiszen idén senki nem lehetett biztosan simán „csak” náthás, vagy lázas, vagy rossz közérzetű, idén kis túlzással minden egyes köhintés mögött ott lapult a kérdés: „mi van, ha korona?”. Ez pedig, mivel nyilván az egészség és az óvatosság a legfontosabb, rengeteg egyéni és esetenként csapatkarantént, tesztekre várakozást, hosszabb-rövidebb edzésleállást, nagyobb sportolói kihagyásokat, tucatnyi, esetenként csak 1-2 nappal a mérkőzés előtt kiderülő meccshalasztást eredményezett, arról nem is beszélve, hogy főleg ősszel végig ott volt a levegőben, hogy leállításra kerül az egész. Ezek mondanom sem kell, hogy óriási mentális terhet jelentettek a játékosok és az edzők számára egyaránt, és nagyon megnehezítették a komoly felkészülést. Mindezek következtében egy-két kivételtől eltekintve olyan nem is nagyon volt, hogy a legerősebb összeállításunkban tudjunk pályára lépni, már a szezon első felében is hónapokat hagyott ki több kulcsjátékosunk is, de igazán nehéz helyzetbe a bajnokság hajrájában kerültünk. Március elején különböző okok miatt a keret több mint fele kiesett, két hétig egyáltalán nem tudtunk edzeni, majd ilyen előzmények után, továbbra is 8-9 játékos hiányában kellett egy hét alatt négy meccset is lejátszanunk…

– Ennek ellenére sikerrel vette a csapat az utolsó meccseket is, és bejutott az időközben május végére halasztott országos döntőbe, ahol bombaerős akadémiákkal és a magyar kosárlabda vidéki fellegvárainak utánpótlásaival csap majd össze a Budafok. Mit szól az új időponthoz? És mit gondol csapata döntőbeli esélyeiről?

– A halasztásnak személy szerint nagyon örülök, hiszen ha az eredeti időpontban rendezik a döntőt, akkor továbbra is erősen foghíjas csapattal, ráadásul hosszabb edzésleállás majd hirtelen sorozatterhelés után, messze nem ideális formában érkeztünk volna a fináléba. Így viszont lesz ideje mindenkinek felgyógyulni, visszatérhetnek a betegek, a sérültek, visszanyerhetjük az állóképességünket, a formánkat, és remélhetőleg az egyetlen hosszabb távra lesérült játékosunkat leszámítva teljes kerettel futhatunk neki a döntőnek.

Nagy elemzésekbe nem kezdenék, már ami az esélyeinket illeti. Azt mindenképp tudni kell, hogy nálunk minden játékos amatőr státuszú, szemben az ellenfeleinkkel, ahol több profi, felnőtt szinten is meghatározó, komoly szerepet kapó játékos található – úgyhogy már csak emiatt is mi leszünk az esélytelenebbek a mérkőzéseken. A csapatot ez nem zavarja, hozzászoktunk ehhez a szerephez, hogy mást ne mondjak az alapszakaszban a Vásárhely, az Újpest, a Békés vagy épp az Óbuda ellen sem voltunk a döntőbelinél kirívóan más helyzetben. Persze május végén az ország legjobbjaival csapunk össze, ezért reálisan nézve a tisztes helytállás lehet a fő célunk, de én bízom benne, hogy tudásunk legjavát nyújtva legalább egy-két meccsen meglepetést tudunk majd okozni.

– Végezetül arra kérném, mutassa be pár játékosát, kikre lesz majd érdemes figyelni a tornán?

– Én világéletemben a csapat fontosságát hangsúlyoztam, ez pedig úgy gondolom, hogy a gárdánk játékán is látszik – védekezésben nem is lehet másként kosárlabdázni, de támadóoldalon sincsenek konkrét játékosokra hívott figurák, akire kijön a tiszta helyzet, az dob, akinek jobban megy egy adott napon, azt keressük. Gyakorlatilag minden játékosomnak volt olyan meccse az idényben, ahol húzóemberré lépett elő, remek példa erre az ötpontos átlaggal rendelkező, junior-korú Dávid Levente, aki az alapszakasz utolsó, óriási téttel bíró meccsén a cserepadról beszállva kilenc triplát értékesítve 29 ponttal terhelte meg az Eger gyűrűjét – de a szintén U18-as Kosztolánczy Bálintot is mondhatnám, aki a betegségek miatt „beugróként” a Cegléd ellen szállította a győzelmet. Persze vannak bizonyos képességeikben a csapatból kiemelkedő játékosaink, a már említett Szántó Levente mellett a két másik visszajátszónk, Amati Kevin és Balogh Marci is meghatározó játékos az együttesben, de Bodorkos Ricsit, Schinogl Marcit, Fekete Bélát, és sorban tovább minden egyes srácot megemlíthetnék, komolyan mondom, az én szememben szinte mindenki kiemelkedő valamilyen téren. Úgyhogy a fenti kérdésre nem tudok és nem is akarok konkrét választ mondani, inkább azt mondanám, hogy egyéni teljesítmények helyett a csapatjátékunkra lehet majd érdemes figyelni.

6 hozzászólás

6
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
3 Comment threads
3 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
5 Comment authors
kaszásokkDris321Buborkautánpótlásért aggódósóskeksz Recent comment authors
kaszásokk
Olvasó

Hát majd meglátjuk a döntőben. A mi u20-unkat idén két egylabdás meccsen verték úgyhogy hátast nem dobnék tőlük, de egy bajnokság élén végezni mindenképp teljesítmény. A döntőben meg bármi lehet mi két éve szintén a Zöld csoportból másodpercekre voltunk az ötödik helytől egy Acsoportos ellen…
Plusz ha jól értem négy éven belül harmadszorra van ott a döntőben a Budafok. Ez azért már tényleg valami.

Buborka
Olvasó

Maradjunk annyiban, hogy majd az országos döntőben kiderül, hogy melyik csapat milyen játékerőt képvisel.

sóskeksz
Olvasó

+1

sóskeksz
Olvasó

Biztos erős lehetett a Zöld csoport U20as bajnoksága?

utánpótlásért aggódó
Olvasó

Ez elég nagy bunkóság volt részedről. Ezek a srácok valószínűleg nem a mindent megváltó őstehetségek, valószínűleg akkor nem itt lennének. De óriási elismerésem és minden tiszteletem az Övéké (valószínűleg, sokan vannak ezzel így), amiért a szívüket-lelküket kiteszik a pályán és az edzéseken egymásért és a közösségükért.
A kosárlabdának leginkább erről kéne szólnia , nem pedig csak az “egyéniségeket képezzünk”, jó statisztikánk legyen.

Dris321
Olvasó

Mind a három (az A csoportos is) U20 ligára jellemző, hogy az alsó fele nem túl erős, sok fiatal játszik. Azonban egy kb. 25 meccses bajnokságban a dobogón végezni mindig komoly dolog, akár NB2, vagy akár Üzleti Ligáról van szó. Arról nem beszélve, hogy a hazai Akadémiák többsége nem A csoportos, hiszen az pont nem az utánpótlásról szól, hanem hogy ki tud több pénzt összetarhálni légiósokra, meg válogatottakra. Ezért nem maradt az A-ban az elmúlt években sem a MAFC, a Vasas, sem a TF. Viszont az UP bajnokságokban meghatározó műhelyek, Vasas, Honvéd, Kőbánya, NKA, Óbuda, Újpest, Vásárhely, stb. mind a… Olvass tovább »

Hirdetés

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés