wbasket
Türelem, fegyelem, kemény munka – Dusan Markovic a kecskeméti Akadémia sikereiről
Ő az egyik alappillére a kiváló szakmai munkának, amely korosztályos válogatott meghívókban és a felnőtt szintig eljutó fiatalokban nyilvánul meg.
:
:
Dusan Markovic évek óta a kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémián dolgozik. Ő az egyik alappillére a kiváló szakmai munkának, amely korosztályos válogatott meghívókban és a felnőtt szintig eljutó fiatalokban nyilvánul meg. Interjú a szerb edzővel a karrierjéről és a kecskeméti Akadémia sikereiről.
Mióta edzősködsz?
Majdnem tíz éve vagyok edző, de nem egyből ezen a pályán indultam el. Eltelt néhány év az építőmérnöki tanulmányaim után, mire realizáltam, hiányzik sport. A kosárlabda mindig is végigkísérte az életemet; nyolc évesen kezdtem és a gimnáziumban is sportosztályba jártam. Ezt követően úgy alakult, hogy az egyetemi éveim során nem volt lehetőségem kosarazni. Emlékszem, egy este nagyon sokat beszélgettem édesanyámmal. Ő mondta, hogy látja rajtam, szükségem van a sportra. Én is így éreztem, így jelentkeztem edzői képzésre. Mindez egy kosárlabda táborban kezdődött, ahol tíz nap után egyértelmű volt számomra, hogy megérkeztem abba a világba, ami igazán az enyém.
Hogy kerültél Magyarországra és miért választottad Kecskemétet?
A legendás szerb edző, Goran Miljkovic Finac Kecskeméten dolgozott akkoriban, és a Yubac táborban (amely most is együttműködő partnere a kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémiának – a szerk.) találkoztunk. Én ott edzősködtem, és ezen kapcsolat által jött képbe Kecskemét. Tudtam, hogy az itteni Akadémia nagyon sikeres, tökéletes rendszerben működik és infrastrukturálisan is elsőrangú, ami szintén fontos szempont a mai sportvilágban. Finac együtt dolgozott Ivkovics Sztojannal, a magyar férfi kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányával, és amint megtudtam, hogy tőlük tanulhatok Kecskeméten, egyből igent mondtam. Számomra ez visszautasíthatatlan ajánlat volt az egyéni fejlődésemet illetően.
Edzői karriered során eddig milyen csapatokat irányítottál?
Több kisebb belgrádi csapatnál is tevékenykedtem, de kezdetben a legfőbb tapasztalataimat a Yubac táborban szereztem, ahol Szerbia legelismertebb edzőitől tanulhattam, akiknek a kezei közül számos szerb válogatott, a világ elitjéhez tartozó kosárlabdázó került ki. Emellett az, hogy a szerb válogatott minden nyáron ott volt a Yubac-ban, azaz élőben láthattam, hogy készül Jokic, Bogdanovic, Teodosic, Micic és sokan mások, számomra egyrészt álomszerű, másrészt szakmailag megbecsülhetetlen értékkel bírt.
Mennyire volt nehéz külföldi edzőként bekapcsolódni a magyar utánpótlásba?
A nyelvi különbségek miatt nehéz volt az elején. A beilleszkedési időszakban viszont a kollégák rengeteget segítettek, sőt, a Kecskemét felnőtt csapatától is volt segítségem, ahol több szerb játékos is szerepel. Azonban, ha az edzésen volt a sor, ott sokkal könnyebb volt elfogadtatni magamat a fiatalokkal, hiszen a kosárlabda nyelvét mindenki beszéli. És persze a legtöbben angolul is tudnak, gyorsan hozzászokott ehhez mindenki. Azóta pedig sokat tanultam magyarul.
Mi jellemzi Dusan Markovic edzőt?
Ha munkáról van szó, az élet minden területén ugyanaz jellemez engem, dolgozzak fiatalokkal vagy felnőttekkel, mindegy. Egy dolog számít: a fegyelem. Enélkül semmit sem lehet elérni, főleg nem a sportban. Úgy érzem, a fiatalokkal is sikerült ezt megértetnem. Sosincs lazsálás, bár jó hangulatban telnek az edzéseink, de a munka szent, csak így lehet fejlődni.
Hogy érzed, mennyit fejlődtél Kecskeméten?
Rengeteget, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy az Akadémia vezetői és edzőtársaim mindig támogatnak, sok tanáccsal látnak el. Emellett színvonalas bajnokságokban szerepelünk a csapatainkkal, és a kemény verseny által is adott a fejlődés.
Ki a mentorod?
Amikor megérkeztem Kecskemétre, az első két évemben Goran Miljkoviccsal dolgoztam. Nagyszerű volt, hiszen ő a szerb kosárlabda atyja. A sportág első generációjához tartozott, még Aleksandar Nikolictól tanult, aki Springfieldben Hall of Famer. Miután Miljkovic visszavonult, még erősebbé és állandóvá vált a kapcsolatom Ivkovic Stojannal. Három éve dolgozom mellette, ami bőven elég ahhoz, hogy ki merjem jelenteni, Európában nem sok olyan edző van, akitől többet tudnék tanulni, mint tőle. Minden nap tud újat mutatni, és remélem – amíg meg nem un engem – folytathatom mellette a munkát. Mellette még kiemelném Zoran Sretenovicot, aki az idei szezontól szintén bekapcsolódott a kecskeméti Akadémia életébe. Őt még a Yubac táborból ismerem, és azt gondolom, nem kell részletezni, hogy a háromszoros Euroliga-győztes, kétszeres Európa-bajnok korábbi kosárlabdázó jelenléte mennyit jelenthet a kecskeméti edzőknek és játékosoknak, így számomra is. Szerencsés vagyok, hogy ilyen meghatározó trénerekkel dolgozhattam/dolgozhatok együtt!
Jelenleg mely csapatokat irányítod?
A kecskeméti Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia fiú U18-as csapatának vagyok a vezetőedzője, illetve a nemzeti bajnokságban induló U20-as, illetve az NB I/B Zöld-csoportjában szereplő KTE-Duna Aszfalt U23-as gárdájának a másodedzője.
Az U18-as csapattal hogy álltok a bajnokságban?
A szezon felénél kiegyenlített a mérlegünk: 7 győzelem, 7 vereség. Elégedett vagyok a srácok teljesítményével. Igaz, állhatnánk jobban is féltávnál, ám biztos vagyok abban, hogy előrébb fogunk végezni a tabellán, mint ahol most vagyunk. De elsősorban a sportolók egyéni fejlődése a kulcs. Örömünkre több játékosunk szerepel a korosztályos nemzeti csapatokban (pl. U18/Dobos Máté, Tóth Patrik). Nemrég azonban az irányítónk és a csapatkapitányunk, Kőházi Bence sajnos sérülést szenvedett a válogatottnál, ami kihatással van a szezonunkra. Óriási szerep hárul rá az U18-as együttesben, nem csak a pályán tőle megszokott remek teljesítménye miatt, hanem a karaktere, vezéregyénisége miatt is. Mielőbbi felépülést kívánunk neki!
A szerb utánpótlásban évekig dolgoztál, így van összehasonlítási alapod. Hogy látod a magyar utánpótlásnevelést?
Ami a legfontosabb, hogy minden adott a gyerekek fejlődésére. Kecskeméten egyértelműen, de az ország több pontján is, ahol már megfordultam, kiváló lehetőségek állnak a fiatalok rendelkezésére – remek edzőpályák, csarnokok, konditermek. A kulcs azonban az, hogy milyen képzést kapnak. Az edzők képesek elfelejteni, hogy a feladatunk nem az, hogy meccseket, bajnokságokat nyerjünk, hanem az, hogy a gyerekeket a felnőtt kosárlabdára, a legmagasabb szintre készítsük fel. Fejlődni mindig lehet, de azt gondolom, a magyar utánpótlásnevelés ebben sokat lépett előre az elmúlt években. Csakis a szisztematikus, hosszútávú építkezéssel lehet még versenyképesebb a magyar kosárlabda.
Kecskeméten a legsikeresebb sportág a kosárlabda. Az utánpótlásban hány olyan tehetséget látsz, akiben megvan a potenciál, hogy később felnőtt szinten is megállja a helyét?
Minden korosztályban van olyan játékos, akiből felnőtt játékos lehet! Büszkék vagyunk arra, hogy csak kecskeméti és környékbeli fiatalokkal dolgozunk. A sikerességet lehet a válogatott meghívókban is mérni, ebben is kiemelkedők vagyunk, hiszen minden korosztályban van olyan játékosunk, aki biztos tagja a nemzeti együttesnek.
A kecskeméti Akadémia női és férfi szinten is együttműködő partnere a város felnőtt csapatával. Mennyire tartod sikeresnek a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét és az Akadémia közötti kollaborációt?
Nagyon lényeges, hogy a gyerekek lássák, hogy miért küzdenek. Ezt tökéletesen alakították ki Kecskeméten, hiszen a fiúknál az U18-as korosztályból, míg a lányoknál az U16-ból a legtehetségesebbek számára egyenes az út a felnőttbe. Amikor a nagyok az Akadémia épületében edzenek, köztük azokkal a fiatalokkal, akik nemrég még azt a pályát járták be, mint az utódaik, akkor minden gyerek láthatja, mi a cél. Ráadásul ez olyan cél, ami elérhető, amit mások is teljesítettek. Jelmondatunk az, hogy kemény munkával és türelemmel sikerülhet, ezt a játékosaink is tudják.
Márpedig tőled biztosan könnyebben tudják ezt elfogadni, ugyanis a szakmai együttműködés egyik alappilére vagy, hiszen a KTE edzésein is ott szoktál lenni. Mi a feladatod a felnőtt csapatnál?
Az utánpótlásból kikerülő játékosoknak hatalmas lépés bekerülni a felnőttek közé. Ezt az átmenetet próbálom segíteni, célunk az, hogy a fiatalok fejlődésük töretlen legyen. Bele kell szokniuk a rendszerbe, meg kell tanulniuk, hogy kinek mi a feladata. Emellett természetesen a vezetőedzőt is segítem. Van, hogy egy játékelem gyakorlásánál még egy főre szükség van, olyankor beállok én is. A kosárlabda iránti szerelmem nagyobb, mint valaha. Mindig örömmel tölt el, ha edzéseken átadhatom a tudásom, akár szóban, akár a pályán tettekkel.
Mik a jövőbeli céljaid?
Egyénileg az, hogy még jobb legyek, és részesévé váljak a kecskeméti kosárlabda magasabb szintre emelésének. Úgy gondolom, egy edző útja hasonló a játékoséhoz. Ha bármilyen lehetőség jön, késznek kell lenni!
Szólj hozzá!