Sztojan Ivkovics: Nagyobb esélyünk van kijutni a világbajnokságra, mint bekerülni a legjobb tizenhat csapat közé az Eb-n

Nagyobb esélyünk van kijutni a világbajnokságra, mint bekerülni a legjobb tizenhat csapat közé az Európa-bajnokságon a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Sztojan Ivkovics szerint. A szakember a BB1-hu-nak adott interjújában összegezte a mögöttünk hagyott időszakot, de már a jövőbe is tekint.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Hogy ha a száraz tényeket nézzük, akkor egy győzelemmel és egy vereséggel zárta a selejtezős ablakot a válogatott. Viszont ha úgy tekintünk rá, hogy Montenegrót idegenben verte meg a csapat – ilyen sikerre pedig már régen volt példa -, akkor bravúrosnak is mondhatnánk az elmúlt napokat. Ön hogyan értékelné ezt az időszakot?

– Aki itt van, az tudja, hogy hol kezdtük meg tíz éve a munkát. Rengetegen mondták le, gyakorlatilag egy harmincéves generáció mondta vissza a válogatottságot tíz évvel ezelőtt és a nulláról kellett kezdenünk mindent. Aki reálisan akarja nézni a dolgokat és szereti a kosárlabdát, az láthatja, hogy következetesen visszük végig azokat az elveket, amiket akkor felállítottunk. Ez azt jelenti, hogy megvan, hogy hogyan lehet bekerülni a nemzeti csapatba, milyen paramétereknek kell teljesülnie, hogy lehet bekerülni, ha utánpótlás válogatott volt valaki, illetve hogyan lehet akkor, hogyha elkerülte ezt. Most ezt mindenki tudja és mindenki próbál ehhez alkalmazkodni. A legszebb az egészben, hogy az a generáció, amely az elmúlt tíz évben a válogatottat adta, ők teljes mértékben a nemzeti csapat fiai. Ezért értékeltem nagyon a játékosok nyilatkozatait, amikor a Falcóra irányuló kérdéseket kaptak, hogy mennyien játszanak ott, mennyire hasonlítanak a figurák, akkor egységes válaszokat adtak arra, hogy előbb mi voltunk így együtt a válogatottban. A nemzeti csapat rendszere teljesen más, mint a kluboké. Most minden játékos aki itt van, a válogatotton keresztül verekedte be magát a köztudatba. Szerintem ez a legnagyobb erénye és ereje a csapatnak; az egységes gondolkozás és ugyanaz a kosárlabda-felfogás.

Ha külön kimondva nem is, sugallva volt, hogy ezek a vb-selejtezők az Európa-bajnokságra való felkészülés jegyében is zajlanak. 

–  Igen, a 2025-ös Eb-re, mégpedig azért, mert 2022 után is van élet. Kétszer kijutottunk már egymás után a kontinensviadalra és itt a vb-selejtezőn is a második körben négy hatos csoport lesz, tehát itt is a legjobb huszonnégyben lehetünk, ha továbbjutunk, ami valószínűleg összejön. Mondhatjuk, hogy tíz éve az európai elithez tartozunk, a legjobb 24 csapat közé, ami nem kis eredmény (a bővítés óta két ciklus is volt, amikor nem kvalifikáltuk magunkat a kontinensviadalra – a szerk.). Gyakorlatilag négy ciklusban kerültünk be ebbe a körbe az elmúlt időszakban. Ez a siker viszont nem jelenti azt, hogy nem kell a jövőre gondolni, ezért folyamatosan kell beépíteni a fiatalokat, akik majd a 2025-ös ciklusban kulcsszereplők lehetnek.

Bár a továbbjutás az első körből még nem biztos, ha egy kicsit előretekintünk, akkor milyen esélyei lehetnek a válogatottnak a vb-re való kijutás szempontjából?

– Halvány esélyünk erre is van. A litvánok és a franciák kiemelkednek, de a másik négy csapat a második körben egyforma eséllyel fog indulni.

Nyáron hazai pályán fogadjuk a portugálokat, majd Franciaországba utazik a nemzeti együttes. Mire lehet számítani annak fényében is akár, hogy ezeken a meccseken már ott lehetnek a “sztárjátékosok” is?

– Mindig vannak hiányzók mindenhol. Ebben a ciklusban nálunk is négy ember nem volt ott, akik szinte 100%-ig biztos, hogy kerettagok az Európa-bajnokságon – Hanga Ádám, Benke Szilárd, Eilingsfeld János és Filipovity Márkó. Ilyen szituációk mindig lesznek. Nyilván valahol NBA-sztárok hiányoznak, aminek sokkal nagyobb súlya van, mint a kisebb országoknak, de alapvetően mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Szerintem ezt a két meccset mindenki arra fogja használni, hogy a maximumot kihozza. Nekünk a portugálok ellen kötelező győzni, mert ez vinne minket tovább a következő körbe, míg Franciaországba el kell menni és becsületesen játszani. Sokkal nagyobb esélyünk van most így kijutni a világbajnokságra, mint az Európa-bajnokságon bekerülni a legjobb 16-ba. Én így látom.

Egy kicsit még előrébb tekintve: a bosnyák, bolgár, cseh csapatot hova lehetne sorolni? Kicsit konkretizálva, például Montenegróhoz képest milyen színvonalat képviselnek? 

– A bosnyákok nagyon felfelé mentek. Nekik etnikai dolgok miatt volt egy kis széthullás, majd másfél-két éve az új szövetségi kapitány hozott náluk egy egységet. Mint minden új csapat, ők is nagyon erősek morálisan, sok játékosuk komoly együttesekben játszik, majdnem az egész keret így áll össze, ráadásul NBA-potenciáljuk is van. Bulgáriánál sok múlik a honosított amerikain, valamint Vezenkovon, aki az Olympiacos sztárja, míg a cseheket már ismerjük, velük már évek óta párharcban vagyunk, ők régóta Európa legjobb tizenkét csapata közé tartoznak. Körülbelül hasonló mindhárom válogatottnak az erőssége Montenegróéhoz, Szlovéniához és Ukrajnához, valamelyik kicsit erősebb, de az biztos, hogy egyikük sem gyengébb.

Lehet előre tudni, hogy hol lesz a Portugália elleni találkozó helyszíne?

– Mindenekelőtt köszönjük az MKOSZ-nek is, hogy minden lehetőséget biztosított a számunkra, hiszen remekül megtudtuk szervezni az utazást, a játékosok frissen tudnak visszatérni a klubokhoz. Hozzájárult ehhez Kecskemét és Debrecen is, minden adott volt, hogy egy kellemes, barátságos környezetben tudtunk készülni. Ugyan nem szoktam beleszólni, de kérni fogom a szövetségtől, hogy ha lehet, akkor a következő helyszín valahol az ország közepén legyen, hogy ne legyen vita abból, hogy kinek hány kilométert kell utaznia. Eddig ahol voltunk a válogatottal, mindenhol kiválóan éreztük magunkat, minden eddigi helyszínnek szeretnénk megköszönni, amit tettek értünk, beleértve a szurkolókat és a helyi szervezőket. Mindenhol a csarnok adott lehetőségeihez képest telt ház előtt szerepelhettünk, ami azt jelenti, hogy Magyarország minden területén jelen vannak a válogatott-szurkolók.

Fotó: Girgász Péter/MKOSZ