Sztojan Ivkovics: Ennél szebb lezárást nem tudnék elképzelni

Lejárt Sztojan Ivkovics három éves ciklusa Kaposváron és a szövetségi kapitány úgy véli, a somogyiak visszakerültek a kosárlabda térképre.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Három éve érkezett Kaposvárra amolyan “probléma megoldóként” és akkor egy három éves tervet vázolt fel, amely idén véget ér. Összességében sikerült elérni az akkor kitűzött célt?

– Mindenki tudja, hogy a Kaposváron eltöltött éveim nagyon sikeresek voltak mind a kosárlabda (Sztojan Ivkovics 2000-2004 között volt a KKK játékosa, két bajnokságot és egy Magyar Kupát nyert  – a szerk.), mind pedig a magánélet szempontjából. Nyilvánvalóan megmaradtak a kosárlabda-barátságok, a kapcsolatok, és a városvezetők. A három évvel ezelőtti érkezésemkor a Kaposvár utolsó előtti volt és egyszer amikor a feleségemmel megtekintettünk ott egy mérkőzést, jelen volt Szita Károly polgármester is. Összenéztünk és azt mondtuk, hogy nem szabad hagyni, hogy ez a csapat kiessen. Sok gond volt minden téren, értve ezalatt az utánpótlást, a felnőtt csapatot, a klub működését. Megbeszéltük, hogy három év alatt visszatesszük Kaposvárt a kosárlabda térképre. Úgy gondolom, hogy bátran kijelenthetjük, ez sikerült. Nemcsak a kosárlabda sikere, hanem a szervezés is, a klub stabilan működik, nincsenek tartozások. Az összes utánpótlás csapat ad játékost a korosztályos válogatottaknak és kiemelt bajnokságokban vesz részt. Ennél szebb lezárást nem tudnék elképzelni.

Az első idényhez képest kicsit kevesebbet hallani Önről a csapat háza-táján. Mi ennek az oka, változott-e, illetve ha igen, akkor miben változott a szerepe?

– Abban, hogy az első évben akkora katyvasz volt, hogy a helyzet megkívánta, hogy az operatív munkában minden nap jelen legyek. Van egy kiváló ügyvezető igazgató Puska Zoltán személyében, aki fegyelmezetten irányítja a klubot, ő az idő elteltével kézben tudta tartani a dolgokat. Szépen lassan minden a helyére került, minden flottul ment, tiszta lett a víz a csapat körül és a fogaskerekek elkezdtek működni a közös elvek szerint. Fekete Ádámmal együttműködtünk és megmentettük a klubot úgy, ahogy tudtuk. Utána jött egy stabil háttér, érkezett Nikola Lazics, aki már a saját elképzelései alapján rakta össze a csapatot.

Az akkori nyilatkozatában volt szó a fiatalok felépítéséről is, többen – a magyar mezőnyhöz képest szokatlanul – 3 éves szerződést kaptak. Elégedett a jelenlegi helyzettel az utánpótlást illetően? Milyen változásokat eszközöltek konkrétan?

– Akik akkor szerződést kaptak, mostanra felnőttek. Jelenleg van három olyan fiatal is, akivel a Kaposvár hosszútávon tud tervezni. Utoljára ha jól emlékszem, akkor a KKK még Vojvoda Dávid idejében volt TOP4-es együttes az U20-as bajnokságban. Ezért is óriási siker a mostani eredmény, hogy ez a csapat is visszakerült a legjobbak közé.

Volt egy rövid korszak amikor a kispadra is leült.

– Az anyagi helyzet nem adott más lehetőséget. Közeli harcok voltak akkor a klub körül, ezért úgy gondoltam, hogy kötelező elvállalnom ezt a feladatot. Nem bánom, mert abban a pillanatban nem láttam másik megoldást. Nyilvánvalóan ez az időszak egy másik arcát is megmutatta a dolgoknak, voltak emberek, akik mindenáron próbálták tönkretenni a tervünket, a munkánkat. Remélem, hogy most megnyugodtak és belátták, hogy ha kaposvári vagy, bármi is áll az érdekedben, neked akkor is a klubot és a kosárlabdát kell szeretni, nem a személyeket.

Utalva már volt rá, de most jelen pillanatban milyen pénzügyi helyzetben van a csapat?

– Én úgy tudom, hogy abszolút stabil, nincs egy perc késés sem a kifizetéseknél, nincs egy forint tartozás sem. A klub mindent lerendezett a múltból is, ami megmaradt. A Kaposvár jelenleg a stabilabb klubok közé tartozik, de nincs nagy költségvetése, a középmezőny alsó felébe sorolnám a csapatot ezen a téren, úgy a 10-12. hely környékére. Ezért is tartom nagy sikernek azt, hogy az együttes bejutott a középházba, de még a felsőházra is van esélye. Ez a szakma sikere is.

Ha most kellene a klub jelenlegi helyzetében mondania egy hároméves tervet, mi lenne az?

– Nem játszottam még ezzel a gondolattal, mert úgy gondolom, hogy a továbbiak attól függnek majd, hogy milyen anyagi források lesznek és hogy az edzői elképzelések hogyan alakulnak. Van, aki öt amerikaiban, van, aki öt európai légiósban bízik, van, aki a vegyes összetételben. Látjuk a bajnokságban, hogy egy-két csapatot leszámítva sajnos a külföldi játékosok befolyásolják az eredményeket. Én nem vagyok ennek a híve, de erre halad a magyarországi kosárlabda.

Idén mik lehetnek a legmerészebb álmok?

– Úgy látom a jelenlegi magyar bajnokságot, hogy van egy Falco, amelynél nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz a végső maximum a fáradtság miatt, vagy hogy mikor jön egy hullámvölgy a csapatnak. A többiek – tehát a másodiktól az utolsóig – közül bárki, bármikor megverhet bárkit. Abszolút nem hálás emiatt jósolni valamit, mert tényleg a külföldieken múlik az eredmény. Sajnálom, hogy kevés magyar edző van és szorgalmazom, hogy a magyar trénereket ne fúrják meg, ha esetleg az adott pillanatban nem teljesítenek a legjobban, vagy nem hozzák a legjobb döntéseket. Próbáljuk nem elvenni tőlük az önbizalmat, hanem inkább adni nekik. Ezt az utánpótlásra és a felnőtt bajnokságra is értem.

Hogyan tekint az elmúlt időszakra?

– Öröm volt számomra ez a három év, ami nagyon sok tanulsággal járt, komoly tapasztalatot szereztem. Nyilván nem először csinálom ezt, mert a kaposvári játékos pályafutásom után hasonló volt a szituáció Pécsen és Kecskeméten is, de idesorolhatjuk a válogatottat is. A kaposvári feladat mégis teljesen más volt, mert ez sokkal több energiát igényelt és gyakorlatilag a felnőtt csapattól kezdve az utánpótlásig kellett megmenteni a kosárlabdát. Köszönöm minden kaposvári kollégának, edzőnek, szponzornak, mert a nagy többség kitartott a legnehezebb pillanatokban. Akinek sérelmei voltak és hátráltatni akarták a munkát remélem, hogy lerendezik a saját sorsaikat és rájönnek, hogy kaposvári kosárlabda csak egy van és ennek érdekében mindenkinek együtt kell harcolnia. Örültem, hogy együttműködhettem olyan régi nagy sikerkovácsokkal, mint Filipovic Gordan, Szőke Balázs, Horváth Tamás (gyúró), Dr. Néber Árpád, Nagy Imre “Guba”, de bárkit felsorolhatnék, a szurkolókat is, nem szeretnék senkit sem kihagyni. Ez a klub nagyon sokkal tartozik a városnak és Szita Károlynak, ezt nem szabad elfelejteni.

Mik a további személyes tervei?

– Öregszem, a karrierem a vége felé tart, ilyen munkát még egyszer biztosan nem vállalok. A nyáron hozom a döntést meg arról, hogy hogyan tovább. Az biztos, hogy a civil élet felé kacsintgatok most már.

Forrás és fotó: delfinek.hu