Szolnoki Olajbányász: “Gratulálok, Gábor, szép munka”

Még sosem vezényelt A csoportos csapatot, Oroszlányban azonban megtört a jég, Szarvas Gábor valóra válthatta felnőttkori álmát, és vezetőedzőként ülhetett a Szolnoki Olajbányászt kispadján. A klub honlapja készített interjút a szakemberrel.

Nehezen enged el Gasper Potocnik, még most is, mikor itt lenne az idő, hogy ünnepelhess egy kicsit.

Az OSE elleni meccsel már nem foglalkozunk, viszont nyakunkon a PVSK elleni találkozó, ilyenkor már el szoktunk kezdeni dolgozni.

Mi volt az első dolog, amit a mester mondott a mai győzelem után?

Gratulálok, Gábor, szép munka.

Velős, amolyan igazi “Gasperes”.

Rá jellemző módon ennyivel le is zártuk a vezetőedzői debütálásomat. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy jelenleg jobb helyen nem is lehetnék, Gasper mellett rengeteget tanulhatok a szakmáról.

Ezt a találkozót megelőzte bármilyen extra felkészülés részetekről?

Nagyrészt ugyanúgy zajlott minden, nyilván fontos volt, hogy kellő mennyiségű iránymutatást adjon Gasper, ez meg is történt. Először végigmentünk az ellenfél védekezési sémáin, átvettük a pick&roll (elzárás-leválás – a szerk.) stratégiáikat, ezután jöttek az egyéni erősségek, gyenge pontok, a harmadik fázisnál pedig már a konkrét figurarendszereiket elemeztük.

Magadban hogyan dolgoztad fel ezt a meccset?

Elképesztően nagy dolog ez számomra. Szolnoki születésű kissrácként az volt az álmom, mikor elkezdtem kosarazni, meg persze aztán később, a Tabánban pötyögve is, hogy egyszer majd az Olaj ünnepelt sztárja leszek. Aztán persze a későbbiekben, mikor elkezdődött az edzői karrierem, elsőként az utánpótlásban, aztán a másodosztályban, a sráckori álmaimait felváltotta az, hogy egyszer majd az Olaj vezetőedzőjeként irányíthatom a csapatot. Az álom valóra vált, ráadásul győzelemmel kezdeni, ez tényleg hátborzongató érzés, mindent felülmúlt.

Oroszlányban említetted, hogy jár valami a mai meccsel kapcsolatban a fejedben. Mi volt az?

Az utolsó törökbálinti évemben – ott mindig underdogok voltunk, de a nagycsapatokat, mint a Salgótarján, OSE, mindig sikerült megverni –, amikor a Krajnyik András Sportcsarnok elkészült Oroszlányban, rengeteg szurkoló előtt játszottuk ott a soros meccsünket. Kikaptunk, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy én nagy hátrányban sem szoktam feladni a meccseket, ott és akkor, a lefújás előtt 2-3 perccel a pályán jött egy olyan sugallat, hogy ezt most engedjem el, ebben a csarnokban fog még majd velem történni valami sokkal nagyobb dolog is… Lám, megtörtént.