Szezonbeharangozó – Déri Csaba

Szeptember 26-án, pénteken végre véget ér a várakozás: kezdetét veszi a férfi NB I új szezonja, a Sopron KC – Alba Fehérvár mérkőzéssel. Ennek apropóján állandó szakértőnket, Déri Csabát kértük fel arra, hogy értékelje a felnőtt- és utánpótlás-válogatottak nyári szereplését, valamint segítsen képet alkotni az előttünk álló idény várható erőviszonyairól.

Kezdjük a felnőtt válogatottal. Röviden el lehet intézni a kérdést azzal, hogy a célt elértük és továbbjutottunk, de mindenképpen érdemes arról beszélni ennek a hogyanjáról. Romániában pofonnal kezdtünk, Szolnokon két fantasztikus mérkőzés fantasztikus hangulatban, majd idegenben ismét pocsék teljesítmény és vereség Szkopjében. Miben látod a hullámzás okait, mit gondolsz a válogatott rövid, közép- és hosszútávú jövőjéről?

Azt gondolom, érdemes messzebbről kezdeni az elemzést, a válogatott mindig hőtérképe a magyar kosárlabdában zajló trendeknek. Válogatottunk 2017-ben és 2022-ben is kijutott az Európa-bajnokságra. ’17-ben még komoly csapatok ellen is pariban tudunk lenni, öt évvel később már nem tudtuk felvenni a versenyt az európai elittel, egyértelművé vált, hogy a nemzetközi trendeket uraló ritmus nagy falat volt.

A kapitányváltás után mindenki azt gondolta, hogy az Eb-selejtezőket csoportharmadikként abszolváljuk Törökország és Olaszország mögött, Izland ellen kettősgyőzelem volt az elvárás. Ehhez képest nem sikerült az első négy meccsen nyerni, igaz jár a kalapemelés az utolsó ablak miatt, a kontinenstornát viszont nélkülünk rendezték.

Az MKOSZ azt a döntést hozta, hogy Gasper Okorrnal megy tovább a vb-előselejtezőre. Jól leírtad, hogy mi történt augusztusban, a katlanszerű szolnoki csarnokban a hazai közönség előtt parádézott a válogatott mindkét alakalommal, míg a két idegenbeli mérkőzésen a címeres mezhez méltatlan teljesítményt nyújtottunk, ég és föld a differencia, két gyenge válogatott ellen. Macedóniában és Romániában is így értékelik a nemzeti csapatukat. Azt hozzá kell tenni, hogy két kulcsember hiányzott a magyar keretből, az Oroszországba szerződő Lukács Norbert és a sérüléssel bajlódó Somogyi Ádám személyében.

A válogatottnál fontos szakasz kezdődött meg Keller Ákos, Hanga Ádám és Eilingsfeld János visszavonulásával, van egy tapasztalt generáció melybe a 30 felettiek – Vojvoda Dávid, Benke Szilárd, Perl Zoltán, Váradi Benedek – tartoznak, hozzájuk lehet venni a ’96-os Golomán Györgyöt és a ’97-es Pongó Marcellt.

Fotó: Girgász Péter/MKOSZ

A helyzet érdekes, mivel a legközelebbi olyan torna, amire reális kijutási esélyünk van négy év múlva lesz – a 2029-es Európa-bajnokság.

Nagyon kézenfekvő lenne, egy lépcsőzetes fiatalítást végrehajtani, a vb-selejtező következő szakaszának – amelyre novemberben, februárban, majd nyáron kerül sor – még ezzel a kerettel kell megcsinálni véleményem szerint.

Azt gondolom, hogy az MKOSZ-nek pontos iránymutatást kell adnia a jelenlegi kapitánynak – illetve egy esetleges majdaninak – azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnének látni. Hangáék visszavonulásával nem zajlott le a generációváltás, hiszen azon játékosoknak akik 24-25 évesek, már meghatározó játékosnak kellene lenniük. Ilyen például Valerio-Bodon Vincent is, hozzáteszem, hogy a saját posztján és nem négyesként.

Fontos, hogy ne csak rövid, hanem középtávú elképzelés alapján építkezzünk, én úgy tudom a szövetség a pontos iránymutatás szerint tervez.

Fotó: Girgász Péter/MKOSZ

Beszéltél a fiatalításról, remek átkötés ez az utánpótlás-válogatottakra. Az U20 a tizenegyedik, az U16 a tizenharmadik helyen végzett. Az U18-asoknak reális esélye volt a feljutásra, a szlovákok elleni negyeddöntős végjátékbeli lefagyás miatt ez nem sikerült. Mit gondolsz a csapataink szerepléséről és az utánpótlás-válogatottak, stábok helyzetéről?

A felnőtt válogatott kapcsán is felmerült bennem az, hogy az MKOSZ minden feltételt biztosít  – pénz, paripa, fegyver – a csapataink számára ahhoz, felkészüljenek a megmérettetésekre. Valóban volt egy aranygeneráció idén, amelyik U18-ban szerepelt, tőlük feljutást vártam, amire ahogy mondtad, meg is volt az esély, egy napi forma döntött. Meggyőződésem, hogy meg volt a minőség a feljutáshoz.

Fotó: MKOSZ

Az edzői stábok mellett szólva mondom, hogy ők hozott anyagból dolgoznak. A legtöbb csapatnak másfél hónap és pár évközi ablak áll rendelkezésre ahhoz, hogy összeszokjanak. A klubnál végzett munkának a tükörképe, amit az utánpótlás Eb-ken látunk.

Láttam rengeteg tehetséges játékost és bíztató dolgokat, de az összkép nem szép.

Nem történt semmi különleges ezen a nyáron, csak az, ami hosszú évek óta történik. Egy-két felvillanás van, de nem elégséges ez a felnőtt válogatott utánpótlására, sem számában, sem minőségében, de magasságban sem.

Sztojan Ivkovics és Patonay Imre is elmondta, miben látja a lemaradást. Előbbi az atlétikát és a fizikai erőfejlesztést emeli ki, utóbbi a technikai képzettséget és dobókészséget. Egyértelmű, hogy 14 éves kortól a tömeg- és a versenysportot el kell választani egymástól, fontos, hogy kiemelten foglalkozzunk projektekkel, el kell érjük, hogy minden évben legalább egy korosztályunk feljusson az A-divízióba. A magasjátékosokkal való foglalkozás kulcs, valamint amit Rátgéber László emelt ki, hogy mindenki magasságának és a genetikai állományának megfelelő poszton játsszon. Rengeteg ága-boga van ennek, ha ezen az MKOSZ javítani akar, akkor az edzőképzésre és az elitképzésre kell odafigyelni az utánpótlásban.

Külföldön irigykedve nézik a magyarországi lehetőségeket, az anyagi és létesítményhelyzetet, ők mégis futószalagon “gyártják” az Euroligás és NBA-s játékokat. Jelenleg nálunk a fiatalabb generációból Somogyi Ádámot tartom legmeghatározó játékosnak, ehhez közelít Lukács Norbi, de ez édeskevés. Ennyi Akadémia semelyik környező országban nincs, rengeteg klub van, de nem lépjük át a komfortzónát, addig pedig nem lesz változás.

Fotó: NHSZ-Szolnoki Olajbányász

Ha valaki nézte az A-divíziós Eb-ket a nyáron az láthatta, mintha más sportágat játszottak volna a B-hez képest. zárkózunk kell!

Hogy látod az edzőképzést?

Az utánpótlásban dolgozó edzők elképesztő körülmények között dolgozhatnak. A gyereknevelés egy pedagógiai tevékenység, hosszútávú munka, egy 22 éves játékos tökéletes kiképzéséhez kell 10-12 év, ami egy folyamatos, precíz fejlesztői munka. Teljesen más ebben edzőnek lenni, mint a felnőtt mezőnyben. Ehhez különleges képességek kellenek, óriási lehetőségek vannak a fiatal trénerek instruálásába és mentorálásába, én is látok ebben saját magam számára feladatot. A mi generációnkból rengeteg olyan ember ismerek – magamat is beleértve – aki bármikor – ellenszolgáltatás nélkül – szívesen segít.

Pénteken rajtol a szezon. Egész nyáron beszédtéma volt az új “kétmagyaros” szabály, a csapatok is nyilván ennek tudatában igazoltak és építkeztek. Mit gondolsz a szabályról?

Jövő tavasszal lényegesen többet fogunk tudni arról, hogy milyen hatással volt ez a magyar játékosokra. Na, de nem akarom kikerülni a válaszadást, én az U23-as szabálynak nem voltam híve sosem, életkor alapján – és nem érdem nyomán – kaptak játékosok perceket, ami nem egészséges. Nem tartom időszerűnek a “kétmagyaros” szabályt sem, nincs annyi minőségi magyar játékos, hogy ez pozitív hatású legyen, én ezt felületikezelésnek érzem, nem pedig a probléma gyökerének kiirtásának.

A mostani Piros csoportot komoly versenynek gondolom, jó edzőkkel, jó meccsekkel, ezért a “Premier-ligát” hagynám ebből a szempontból. Én az öt légiós, ebből négy a pályán szabály híve vagyok. Higgye el mindenki, hogy nincs olyan elvetemült edző, aki nem a helyi játékosokat szeretné favorizálni, de ez egy verseny, ahol az eredményesség a legfontosabb. Az U23-as szabályból is csak azok törtek ki, akik tehetségük alapján enélkül is feltörtek volna.

Nem értek egyet, de rendkívül kíváncsi vagyok, hogy mi sül ebből ki, sok tehetséges játékost látok, akinek tetszik a teljesítménye, de nem tartom a szabályt aktuálisnak, az utánpótlásnevelésnek kell fellépnie ehhez. Megjegyzem, én leszek a legboldogabb, ha tévedek és ez működik.

Ha már említetted Sztojan Ivkovicsot. A napokban adott egy interjút, ahol úgy nyilatkozott, hogy négy csapat – a Szolnok, a Falco, az ASE és az Alba – kiemelkedik, azt viszont senki nem tudja most még megmondani szerintem, hogy mely két-három gárda közül kerül ki majd a kieső a maradék tíz közül. Hogyan látod te az erőviszonyokat?

A Szolnok három nagyon komoly játékost vesztett el, a bajnokság legjobb centerét Fardaws Aimaqot, az általam nagyra tartott Bojan Szuboticsot, valamit Lukács Norbit, vagyis a csapat védelmének oszlopait. Ennek ellenére hoztak válogatott ötöst, itt maradt Somogyi Ádám, aki tavaly megváltoztatta az Olaj szezonját, Pallai Tamás, aki már a válogatottban is fontos perceket játszott. A nagy kérdés, hogy Vedran Bosnic mennyire tudja összegyúrni ezt a keretet és milyen stációi lesznek a csapatépítésnek.

Fotó: NHSZ-Szolnoki Olajbányász

A Falco továbbra is erős, a BL-selejtezőben 25 percig megmutatták, hogy milyen szintet tudnak elérni, a maradék 15-ben pedig, hogy mit nem szabad csinálniuk. A magyar anyag az új szabállyal kiemelkedően fontos lesz, itt pedig Tanoh Dezzel, Perllel, Kellerrel, Bognárral és Váradival rendben lesznek. Milos Konakov öt légióssal tervezte a keretet, ebből Jovanovicsot és Novakovicsot jól ismerjük, a három újra kíváncsi leszek, illetve, hogy miként fog működni a kémia.

Fotó: BCL

A Paks tavaly nagyon jó légiósokat és edzőt igazolt. Most macedón mestert választottak, ő is újonc a ligában tehát a tendenciákat és dinamikáit tanulnia kell, nagyon kíváncsi vagyok az idei légiósállományra, hogy mennyire lesznek képesek azt a magas szintű teljesítményt pótolni, amit Chandler, Dukes, Lockett és Lake hozott.

Fotó: Atomerőmű SE

Az Alba nyolcadik lett tavaly, ami nagy csalódás volt. Alejandro Zubillaga a kispad mellől a szakmai igazgatói székbe került, ő pedig honfitársainak szavazott bizalmat a stábban, Kertész Dániel mellett. A magyar magot rendkívül megerősítették, érkezett Pongó, Omeneka, Takács és az általam nagyra tartott Filipovic Stefan is Vojvoda és Németh mellé. Itt is az a kérdés, milyen gyorsan tud egységgé válni ez az erős keret. Az utóbbi években folyamatosan bajnoki címre törő rostert épít a Fehérvár, érdekel, hogyan sikerül-e ezt a szakmai stábnak és a játékosoknak most valóra váltani.

Fotó: Alba Fehérvár

Összességében tehát egyetértek Sztojan Ivkoviccsal, hozzátéve, hogy mindig vannak meglepetések – pozitív és negatív egyaránt -, mert a kémia kialakítása, a játék struktúra felépítése és a versenyzés nem papíron történik.

A Körmend láthatóan erőteljesebben tudott mozogni a piacon, mint tavaly – érezhetően az anyagi lehetőségeik rendeződtek a 2024 nyarához képest -, ott a Zalaegerszeg, amely sorozatban lett háromszor negyedik a bajnokságban, amely egyfajta stabilitást jelent, ráadásul egy, a környezetet tökéletesen ismerő edzőt hoztak vissza Sebastjan Krasoveccel. Kíváncsi vagyok, hogy a Debrecen mit mutat most, hogy egy teljes idénye lesz Pethő Ákossal, mert az előző szezon vége kifejezetten bíztató volt, hogy a Kecskemét a komoly erősítéseivel mekkorát tud előre lépni, hogy a Kaposvár nagyszerű felkészülése mennyiben mutatkozik meg a szezon elején.

Fotó: Bálizs Zsuzsa

Az NKA még a héten is erősített jó nevű légióssal, a Sopron a magyar piacon is aktív volt, Forray Gábor tavaly csodát tett a Körmenddel, most Oroszlányban épít izgalmas csapatot, de a Honvédnál, a Szegednél is tele vagyunk izgalmasabbnál izgalmasabb kérdésekkel, előbbi egy sérülésekkel teli szezon után mutathatja meg magát, míg utóbbi általuk jól ismert játékosokat hozott. Alig várom már, hogy megkezdődjön a szezon, mindenkinek jó egészséget és szurkolást kívánok!