“Szerintem szépen lejátszottuk ezt a két mérkőzést, amiből a magyar kosárlabda erősen jött ki”

Csodálatosan szerepelt a magyar férfi kosárlabda-válogatott az első két Európa-bajnoki selejtezőjén. A mieink előbb a regnáló bajnok Szlovéniát verték meg idehaza két ponttal, majd Ukrajnában is nyerni tudtak. Papíron ezzel véget ért Sztojan Ivkovics megbízatása, igaz a jövő továbbra is képlékeny. A szövetségi kapitánnyal beszélgettünk.

– Két meccs, két kétpontos győzelem. Rendkívül fegyelmezett és nagyon erős karaktert mutatott a magyar válogatott.

– Alapvetően szoros meccseken nyertünk eddig is a nyolc év alatt. Azokat a csapatokat, akik nálunk gyengébbek, vagy velünk egy szinten vannak, esetleg egy kicsit fölöttünk, mindenkit megvertünk már. Ha megnézzük, kiktől kaptunk ki – Olaszország, Litvánia, Grúzia, Csehország, Spanyolország, Montenegró, Szerbia – mind igazi kosárlabda nagyhatalmak, ezek nem akármilyen csapatok. Tisztában vagyunk vele, ha mindenhol ott vannak a legjobbak, akkor nem leszünk jobbak náluk, de az is tisztán látszik, hogy a kiválasztásunk és a rendszerünk jól működik. A legnehezebb pillanatokban mindig a legjobb formánkat mutatjuk, jól reagálunk a szituációkra. A felkészülések nagyon fontosak, az embereknek meg kell szokniuk, hogy mi már a jövőt is nézzük. Húsz-harminc edzőmeccsből csak párat nyertünk meg, de továbbra is vallom, hogy a pofonokból férfiak módjára fel kell tudnunk állni. A nyáron is ez volt, bizonyos körök bíráltak minket, hogy pofozógépek leszünk, miközben mi kialakítottunk egy olyan rendszert, hogy a kulcspillanatokban nem csak Vojvoda Dávid létezik. Ameddig az „ellenzék” Magyarországon azzal foglalkozik, hogy miért ezek a gyerekek vannak a keretben, miért nincs más, addig könnyű lesz felülkerekedni az életben. Hajrá!

Az elmúlt nyolc évben játékosai mindenben követték a kapitányt (fotó: fiba.com)

– Említette, hogy a kulcspillanatokban már nem csak Vojvoda Dávid létezik. Ezek szerint tudatos volt az is, hogy Rosco Allenre jött ki az utolsó figura Ukrajnában?

– Ez a figura volt megrajzolva. Őszintén mondom, sokszor van véletlen, de ott pont azt tette mindenki, amit előre megbeszéltünk. Persze kellett hozzá szerencse is, hogy Allen bedobja, illetve, hogy az ellenfél ne tudja kivédeni. Ugyanúgy az sem volt véletlen, amit a szlovének ellen Perl játszott a végjátékban.

– Fél lábbal már kint vagyunk az Eb-n?

– Szerintem kint leszünk. Ha az osztrákok két legjobbja is szerepelni fog novemberben, akkor az egy teljesen másik Ausztria lesz, hiszen úgy már nagyon komoly erőt képviselnek, egyáltalán nem kizárt, hogy bármelyik ellenfelüket megverjék. Nekünk azonban továbbra is, mint eddig mindig, csak a saját dolgainkkal kell foglalkoznunk.

– Mindkét meccs borzasztóan fizikális volt. Mentálisan mennyire fáradtak el? Önnek sem lehetett könnyű, hogy a hazaérkezés napján már Kaposváron tartott edzést…

– Az ember már megszokta, hogy amit elvállalt azt csinálja végig. Valóban nem volt kellemes tíz nap után – amikor hajnali háromkor keltünk Ukrajnában -, délután már Kaposváron edzést tartottam. A Zaporizzsja-Kijev-Kecskemét-Kaposvár-Kecskemét útvonal nem ajándék, de végig kell csinálni, amit elvállaltunk. Nem volt kérdés, meg kell mutatnom nekem is a játékosoknak, hogy csak egy út van: a munka. Ha pozitív a hozzáállásod, azt minden játékosod tudja becsülni.

“Az ember már megszokta, hogy amit elvállalt, azt csinálja végig” (fotó: fiba.com)

– És mi van a “cucikákkal”? Most aztán tényleg elhaltak a bírálók.

– Ne bántsuk őket, állítólag többen keresték fel az orvosaikat, mint a koronavírus miatt. Most többen is kezelés alatt állnak (egy kis poén: jövő héten majd elmesélem, honnan származik a “cucikák” szónak a jelentése, de remélem, azért nem mindenki veszi ezt a megtisztelő címet magára).

– Fordítsuk komolyra a szót: hogyan tovább?

– Úgy van tovább, mint eddig is. Hathónapos felmondási időmet töltöm a szerződésemből, amely utána lejár. Fontos hangsúlyozni, hogy senki nem veszett össze senkivel, a szerződés lejárása után az MKOSZ-nek meg kell keresnie a megoldást, ők majd eldöntik, hogy melyik a legjobb opció a magyar kosárlabdának. Én csak ugyanazt tudom elmondani, amit januárban is nyilatkoztam, a válogatott nem erőfitogtatás és nem polgárháborús övezet. Szerintem szépen lejátszottuk ezt a két mérkőzést, amiből a magyar kosárlabda erősen jött ki. Velem vagy nélkülem ennek a válogatottnak működnie kell, ezt kell mindenkinek megértenie, bármilyen döntést is hozok én, vagy az MKOSZ. Tudjuk jól, hogy a hetedik év a házasságban is mindig kritikus.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy vannak igazi kosárlabda városok és klubok, akik a legnehezebb időkben is kitartottak és segítették a magyar válogatott munkáját és fejlődését (Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Körmend és a többiek…) Kecskemét a bázisunk, az otthonunk, ahol az elmúlt nyolc évből közel egy teljes évet eltöltöttünk. Fontos volt az is, hogy az MKOSZ minden körülményt maximálisan biztosított számunkra. Végül, de nem utolsósorban köszönettel tartozom a szakmai stábomnak, amely szintén nagyon fontos tagja a közösségünknek. Velünk együtt voltak jóban és rosszban egyaránt, olyan csapat dolgozik mellettem, amelyben maximálisan megbízhatok. A játékosok a bizalmat meghálálják és viszonozzák a pályán, a szurkolók pedig a lelátón. Így kerek a történet.