Connect with us
Hirdetés

Bajnokság

„Szeretem a kihívásokat, most ez vár rám Zalaegerszegen

Exkluzív-interjú: Teo Cizmic nem tűri el a lazsálást sem edzésen, sem pedig a mérkőzéseken.



:

:

Április végén jelentette be a Zalakerámia ZTE KK, hogy a vezetőedzői posztot a Körmendet 2016-ban kupagyőzelemig vezető horvát mester, Teo Cizmic veszi át a 2021/22-es szezonban. Az elmúlt évek hektikus szereplése után sokan várnak eredményesebb szereplést, látványosabb játékot, stabilabb produkciót a kék-fehérektől. Az MTE és az ASE korábbi trénerével a szezonkezdet előtt ültünk le beszélgetni.

A ZTE ajánlatáról

Már korábban, az év elején is keresett a ZTE, de akkor még nemet mondtam, mivel javában zajlott a szlovén bajnokság. Mindenképpen lejárt volna a kontraktusom a Cedevitánál, el is kezdtünk tárgyalni, de aztán három év után úgy éreztem, váltani szeretnék. Megnéztem, vannak-e lehetőségek felfele lépni, esetleg egy Euroligás csapatnál, de végülis ez még várat magára. Szerettem volna azonban ismét vezetőedző lenni – Ljubljanában Teo Cizmic másodedzői szerepet töltött be a Eurocup résztvevő, ABA-ligás csapatnál, a szerk. – ráadásul mindig is szerettem Magyarországot, így végül elfogadtam a zalaegerszegi ajánlatot. A tavalyi bajnokság utolsó hónapjában már minden ZTE-meccset megnéztem; nem csupán a felnőttcsapatot, de az U16/18-as gárdát is. Heinrich Róberttel konzultáltam is a fiatalok játékperceit illetően, s amikor már biztos volt a bennmaradás, bőven kaptak játékperceket a fiatalok. Az ebben a szezonban is bevethető játékosokról 2-3 perces videóelemzéseket készítettem, amiket online konferenciákon elemeztünk ki a pályán bemutatott viselkedésükről az edző és az adott játékos részvételével. Különös figyelemmel kísértem az igazán fiatalokat, Simó Bencét és Csuti Kornélt, akiknek szeretnék ebben a szezonban is játékperceket adni, amennyiben edzéseken és a meccseken megfelelően teljesítenek. Nagyon fontosnak érzem a fiatalokkal való foglalkozást, most is minden egyes edzésen részt veszek, amin külön foglalkozunk velük, s többek között ezért is kértem a szakmai stáb kibővítését. Nekem egyébként sokat nyomott a latban az ajánlat elfogadásakor, hogy a fiatalokkal is foglalkozzak. Nem munkaként tekintek erre a csapatra, hanem kihívásként. Nyilván egy 13. helyezett csapat átvétele nem túl csábító opció; ha valaki csak állást keres, nem biztos, hogy elvállalja… Mivel a fiatalok képzése is hozzátartozott a feladathoz, sokkal szimpatikusabb volt számomra a dolog. Szeretem átadni a tudásomat ennek a korosztálynak, szeretem megtanítani a fiataloknak a játék csínját-bínját. Horvátországban sokszor volt ilyen megbízásom, azt is nagyon élveztem. Az is vonzó volt, hogy kétéves szerződést ajánlott a klub, így van egy kis kifutási idő, nem kell azonnal meghatározó eredmény. A ZTE egy tradicionális klub, amely az elmúlt években nem a rangjának megfelelően szerepelt, de most szeretnénk, ha a playoff-ig sikerülne eljutni. A hosszabb távú cél pedig az, hogy a mostani sajátnevelésű fiatalok alkothassák néhány év múlva a csapat magyar magjának meghatározó részét. Ezért is kell megadni nekik a lehetőséget, a játékperceket, hogy érezzék, itt hosszabb távon számítanak rájuk. Nyilván mindenkinek az eredmények az elsődlegesen fontosak, ám közben nem szabad megfeledkeznünk az ő beépítésükről sem, amire az U23-as szabály lehetőséget is ad. Ezekben állapodtunk meg áprilisban és az előző bajnoki szezon utolsó hónapjában már nagyon sok játékpercet is kaptak a fiatalok. Tudom, hogy ez a szurkolóknak is sokat jelent, hiszen sokan ismerik ezeket a játékosokat és örülnek minden sikeres labdaérintésüknek. A Göcsej Kupán hallható is volt, mennyire nagy sikere volt Simó Bence és Csuti Kornél jó játékának. Bízom abban, hogy a bajnokságban is lesznek olyan meccsek, amikor bíztató játékkal rukkolnak majd ki nem csupán ők, hanem valamennyi pályára lépő fiatalunk. Én biztos vagyok abban, hogy fejlődni fognak, ezért is fektetek beléjük ennyi energiát és munkát. Ez a korosztály még tele van energiával, megvan bennük a tudásvágy, éhesek a sikerre. Persze rengeteg mindenben van még hiányosságuk, néha még alapvető kosárlabdatudásban is, de nagyra értékelik, ha újra és újra elmagyarázzuk nekik, mit hogyan kell csinálni. Személyreszólóan segítünk nekik, kielemezve a hibákat.

A játékosfilozófiáról

Játékfilozófiám nem tűri el a lazsálást. Akinél azt látom, hogy nem teszi oda magát maximálisan, az nem fog játszani. Be kell látni a fiúknak, hogy ez is egy munkahely; mások is nyolc órát dolgoznak egy nap, nekik sem lehet kevesebb edzésekkel, erőnléti munkával, külön feladatokkal egy munkanapjuk, mint szurkolóinknak. Szeretném, ha a fiúk megdolgoznának a pénzükért, különösen a meccseken! Ha lazsálást látok, azonnal felemelem a hangom és nem vagyok rest leteremteni senkit. Meg kell becsülniük a közönséget, a klubot, a várost. A tavalyi csapatból azért is kerültek ki többen is, mert ők nem ezt a mentalitást képviselték. Aki nálam nem teszi oda magát maximálisan, nem hajlandó harcolni a labdáért, arra nincs szükség. Szabó Zsoltot szívesen megtartottam volna, de végül nem minket választott, így más magasemberek után kellett néznünk, ekkor szerződtettük Horti Bálintot, akit még Körmendről ismertem. Sokan mondtak egyébként nemet a magyarok közül, nem volt túl jó imidzse a klubnak az elmúlt évek botladozásai miatt, így nem volt egyszerű összeállítanunk a magyar magot, ám bízom benne, hogy a hamarosan kezdődő új szezonban meg tudjuk mutatni, hogy május-júniusra a már beindult változások hatására vonzóbb egyesület lehet újra a ZTE a játékospiacon is.

Révész Ádámról, a csapat új kapitányáról

Horti Bálintot és Németh Ákost ismertem Körmendről, velük megvolt már a kapcsolatom, ők így kerültek képbe. Révész Ádámmal hosszú ideig tárgyaltam; meggyőződésem, hogy ő egy alulértékelt játékos, aki nagyon vágyik arra, hogy megmutathassa, mi rejlik benne és nagyon nagy akarással dolgozik, hogy egyre jobb legyen. Nem azonnal fog meglátszani az a sok munka, amit beleteszünk, de néhány hónap múlva már biztosan látványosabb lesz a fejlődése. Őt sosem kell noszogatni a munkára. Ő az a típusú játékos, akiben megvan a tűz, tudja lelkesíteni a többieket, így nem véletlenül választottam őt a csapatkapitányi posztra.

A kibővült szakmai stábról és a fiatalokról

Az én kérésem volt az is, hogy olyan erőnléti edzőnk legyen, aki az egész napját velünk tölti és a fizioterapeutánk is bármikor elérhető legyen. Szerettem volna, ha két másodedző segíti a munkámat, hiszen több kis csoportban folynak az edéseink, így egy ember 4-5 játékossal dolgozik egyszerre forgószínpadszerűen. Jó csapat jött össze, rendszeresen tartunk megbeszéléseket az edzéseken kívül is. Nagyon sok időt töltünk a csarnokban mindannyian, beleértve gyúrónkat, Boronyák Róbertet is. Délelőttönként legalább kétórás edzéseket tartok, de előtte többen is kondizni szoktak a csapatból. Délután több alkalommal vannak konditermi edzések, aztán videózás, majd a hosszabb labdás edzés estébe nyúlóan. Ezt el kell fogadnia az összes játékosnak, hiszen befektetés nélkül nincs siker. Persze ahogy már említettem, mások is legalább nyolc órát töltenek a munkahelyükön, úgyhogy nem fogadok el kifogásokat senkitől, hiszen ez is egy munkahely, amit ráadásul elég jól meg is fizetnek és közben a játékosok a hobbijukat is űzhetik… Ezt különösen a fiatalokban kell tudatosítani; nincs olyan, hogy ma álmos vagyok, elhülyeskedek kicsit edzésen – ettől azonnal falra mászok! Persze mi edzők ennél sokkal többet dolgozunk, edzések között is, sokszor éjszakába nyúlóan, videóelemzésekkel, taktikai elemekkel. Minden azért van, hogy jobbak legyünk; ezért szereltettem fel két plusz palánkot is a csarnokban – dicséret illeti az ügyvezetőt, hogy gyorsan sikerült beszerezni, – hogy több csoportban is tudjunk gyakorolni edzés közben. Júniusban hathetes edzéstervet kaptak a játékosok, hogy nyáron is tudjanak dolgozni. Szerettem volna felgyorsítani a fiatalok fejlődését, hogy mielőbb használni tudjuk őket az aktív rotációban. Van, amikor külön csak velük foglalkozunk és 4-5 fiatallal gyakorlunk másfél órát bizonyos játékelemeket, amíg a többiek kondiznak. A munkamorálukkal elégedett vagyok, de még rengeteget kell tanulniuk. És ahogy említettem, nincs bérelt helye senkinek, a fiatalszabály ellenére sem. Azt állítom be, aki legjobban odateszi magát és fejlődésre törekszik. Videóelemzéseket készítek most is róluk edzés közben, megvágom az anyagokat otthon és kielemzem az adott játékossal – azért, hogy fejlődjenek! Persze nem csupán a hibákat nézzük meg, hanem azt is, miben voltak ügyesek. Így aztán sokszor 12-13 órát is dolgozunk edzőtársaimmal egy nap, de remélem ennek lesz is majd eredménye. Én ezt a jövőbe való befektetésnek érzem, s meg vagyok győződve arról, hogy lesz pozitív hozadéka. Azt is meg kell tanulniuk a fiataloknak, hogy felelősséget kell vállalniuk a pályán történtekért, nem menti fel őket a koruk. Szalay Domonkoson például látom, hogy keményen dolgozik, igyekszik gyorsulni, folyamatosan sprintelnie kell, amihez eddig nem volt hozzászokva. Sokat fejlődött, hasonlóan Makkos Dávidhoz, akinek nagyon jó feje van ehhez a játékhoz, jól lát a pályán. Valamennyiüknél a gyorsaság megszokása a legnagyobb feladat, de jól haladnak. Simó Bence például egyre kevesebbet hibázik, szintén kezdi felvenni az „A”-csoportos ritmust, őt sokszor elemeztük együtt videón, hogy lássa, miben kell fejlődnie. Örülök, hogy valamennyien nyitottak a fejlődésre! Aztán majd meglátjuk, kinek mennyi játékperc jut, de a külföldiek ellen abszolút jó esélyük van fejlődni az edzéseken.

A légióskeretről

Nem öt amerikaival terveztem eredetileg; mindenképpen szerettem volna európai légiósokat is a keretbe. Horvátokat, szerbeket, szlovént, de még litván játékost is próbáltam szerződtetni, de be kell látnunk, hogy a megfelelő tudású délszláv játékosok nem a zalai pénztárcának megfelelő árat kértek… 12-13000 dollárért két amerikait is lehet hozni… Lettek volna olcsóbb, ám szerényebb képességű játékosok, akik jöttek volna, azonban nem szerettem voln olyan külföldit hozni, akinek a játékán még dolgoznunk kell külön edzésekkel – ezt az időt inkább a fiatalokra és a magyar játékosokra fordítom. Nekem amúgy nem számít a játékosok nemzetisége, inkább az, hogy odategye magát és adjon bele mindent a pályán. Szerződést ajánlottunk egyébként több olyan játékosnak is, akik aztán a magyar ligába szerződtek – pl. a Falcoba vagy a Szolnokba, de be kellett látnunk, hogy a nemzetközi kupaszereplés és ezen csapatok bajnokságbeli szereplése vonzóbbá tette azokat a klubokat. Azért kell dolgoznunk, hogy ide is örömmel szerződjenek majd a jövőben, eredményeink kapcsán is a külföldi játékosok.

Ami a légiósainkat illeti, Jordan Barnett lehet talán a légiósok közül a legponterősebb, de ebben a csapatban nem lesz igazi „sztár”. Vele kapcsolatban elmondhatom, hogy nagyon szeretett volna itt játszani, még az anyagi igényeiből is hajlandó volt engedni. Egy jobb csapatban játszott koránbban, de epizódszerepben, itt pedig nagy szerepet szánunk neki négyes poszton. Meg kell említenem sérült játékosunkat, Zane Knowles-t is – ki kell emelnem a klub szándékát arra vonatkozóan, hogy itt vegyen részt gyógykezelésen és rehabilitáción. Nem hagytuk magára, miután kiderült a betegsége; sőt, szeretnénk, ha jövőre ő lenne a centerünk, ezért szerződést is ajánlottunk neki. Üzenetértékű lehet, hogy ezt megteszi a klub, hogy melléáll játékosának, s hogy ez közrejátszhat abban, hogy pozitívabb színben tűnhet fel a ZTE más csapatok játékosainak körében is.

A játékfilozófiáról

Vannak edzők, akik támadásban szabad kezet adnak néhány játékosnak, „ők majd megoldják”-alapon. Én nem tartozom közéjük. Komplex módon kezelem a védekezést és támadást, egyikből következik a másik, alkalmazunk majd egészpályás letámadásból adódó gyors támadásokat is. Rengeteg játék van a fejemben, igyekszem minél többet megtanítani a csapatnak, remélem látványos játékra is képesek leszünk idővel. A fegyelmezettség lesz a kulcs, ebben nincs pardon nálam, ezt tudják a játékosok is.

Példaképekről

Több ilyet is tudnék mondani egykori játékostársaim közül, hiszen a volt jugoszláv tagállamok szinte ontották a tehetségeket. Splitben, a Jugoplastikában játszottam a legendás időszakban, amikor három alkalommal is Euroligát nyert a csapat – 1989 és 1991 között, a szerk. – itt az egyik legjobb magasember, csapattársam, Toni Kukoc ellen játszottam rengeteget edzésen, őt fogtam 2-3 szezonon át. Ő tényleg szinte minden poszton tudott játszani, magassága ellenére – 2.11, a szerk. – és később az NBA-ben is meghatározó játékossá vált. Felnéztem rá, mert hatalmas tehetség volt Igyekeztem tanulni tőle, csakúgy, mint későbbi trénereimtől, illetve edzőkollégáimtól is. Játékosként én inkább szorgalmas voltam, mint tehetséges, inkább jó csapatembernek mondanám magam.

Magyarországról

Szeretem ezt az országot, főként mert nagyon hasonló a szülőhazámhoz, Horvátországhoz, többek között az emberek mentalitásában is. Otthon érzem magam itt, szeretek sétálni a városokban, beszélgetni az emberekkel. Örülök, hogy visszatérhettem ide, ahol – a délszláv államokhoz hasonlóan – egyes helyeken az emberek meg tudnak őrülni a kosárlabdáért. Azt azonban jobban kellene értékelniük a szurkolóknak, hogy az NB1 „A”-csoportja most már egy erős liga, 5 külföldivel, s jó pár tehetséges magyar játékossal. 2018-as távozásom óta is követtem a magyar bajnokságot, figyeltem, ahogy a Falco átvette az uralmat a Szolnoktól. Szombathelyen kitűnő magyar válogatott játékosok szerepelnek – immár hatan, – s a többi csapatnak nagy kihívást jelent, hogy így is felvegyék vele a versenyt, persze ez nem jelenti azt, hogy lefutott lesz a bajnokság… A Szolnok mellett a Debrecen és az Alba is erősödött; ráadásul hazai pályán szinte bárki elkaphat bárkit, izgalmas szezon elé nézünk.

Az előszezonról

Sikeresen vívtuk meg a felkészülési találkozókat, a győzelem pedig nyilván mindig jól jön csapatépítési időszakokban, de messzemenő következtetéseket nem szabad levonni ezekből a győzelmekből, hiszen ellenfeleink sosem játszottak ellenünk teljes kerettel. Az utolsó meccsen, a Szolnok ellen például az Olaj irányító nélkül játszott, hiszen sem Solano, sem pedig Pongó nem volt hadrafogható. Örülök, hogy akkor is nyertünk, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a bajnokságban egy egészen más Olajjal találkozunk majd. Viszont örömteli, hogy közvetlen riválisaink közül a Sopront és a Körmendet is sikerült legyőznünk, ez önbizalommal töltheti el a srácokat a bajnoki rajt előtt.

ZTE-Körmend, az örökrangadó – nyitómeccs

Teltházat remélek, jó hangulatú összecsapással. Célunk a győzelem, bárki ellen is játszunk, ez most sem lesz másként. Mivel már játszottam a Körmend ellen a Pakssal is, de múltkor a Göcsej Kupán a ZTE-vel is, nem lesz bennem különösebb izgalom, persze érzelmek azért igen, hiszen szép másfél évet töltöttem el ott. A szurkolókkal remek a kapcsolatom továbbra is, szép közös emlékeket őrzünk, különösen a Magyar Kupa-győzelem kapcsán. Most azonban már a ZTE edzője vagyok, a kék-fehér sikerekért teszek meg mindent, s szeretném hazai pályán győzelemmel nyitni a szezont a nagy rivális ellen. Másfél hete legyőztük őket, de azóta csatlakozott hozzájuk egy új center, s nekünk is ezen a poszton kellett beépítenünk új emberünket.

Üzenet a szurkolóknak

Biztosan lesznek a szezon során gyengébb eredményeink, meccseink, de szeretném, ha észrevennék, hogy sokat dolgozunk azon, hogy láthatóak legyenek a változások. Véleményem szerint a nyílt kommunikáció nagyon fontos; szurkolók nélkül mit sem ér a klub. Nyitni kell feléjük, meg kell szólítani őket minél több módon. Én, mint távolról jött ember, hiszek abban, hogy ez lehetséges; persze nem ismerem a korábbi sérelmeket, de hiszek a jövőben. Egy irányba kell húznunk, hogy az újjáépítés, a reform sikeres legyen. Ha látni fogják a szurkolók, hogy mindenki megteszi a tőle telhetőt, biztosan értékelni fogják. Remélem elérkezik újra az a pillanat, hogy beszédtéma lesz a kosárlabda a városban, hogy az emberek várni fogják a meccseket és kijönnek családdal, barátokkal a találkozókra. Ehhez a klub részéről is nagyon sok befektetés szükséges. Tudom, hogy a város a klub mellé állt és anyagilag is jelentősen támogatja azt, többek között azért is, mert nagyon sok gyerek játszik a ZTE-ben. Szeretném átélni Egerszegen azt a hangulatot, amiről legendás lett ez a csarnok, ahol négyszer is bajnokcsapatot ünnepelhettek, szeretném, ha a szurkolótábor ismét nagy számban képviseltetné magát, a legendás B-középpel és a hazám által inspirált Torcidával együtt. Hiszek abban, hogy lehet szép jövőnk az egerszegi kosárlabdában!

Szöveg, fotó: Bálizs Zsuzsa

7 hozzászólás

7
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
5 Comment threads
2 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
6 Comment authors
EmőkefanMivanmivanBorbély LajosPeter GriffinBuborka Recent comment authors
Emőkefan
Olvasó

Cizmic nyilatkozatát kötelező olvasmányként -nota bene – tantárgyként kellene előírni a hazai utánpótlás edzőknek. Azért az mindent elmond a hazai edzés módszerről és edzőkről, hogy idejön egy délszláv edző és első lépésként sprint futásokat ír elő, mert lassúak a fiúk, majd kis csoportokban foglalkozik velük, mert hiányos a tudásuk….!!

Borbély Lajos
Olvasó

Szép, korrekt nyilatkozat.
Viszont:
“….hosszabb távú cél pedig az, hogy a mostani sajátnevelésű fiatalok alkothassák néhány év múlva a csapat magyar magjának meghatározó részét….”
Nem akarok károgni, de a mai valóság az, ha sikerülne egy stabil első osztálú játékost kinevelni, akkor majd feltűnik Gyuri bá a szomszédból… S hogy lesz akkor ezekből fiúkból magyar mag?

Peter Griffin
Olvasó

Nagyon jó dolgokat mondott el, már most biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évek legjobb eredményét hozza össze, Magyarországon pedig tisztelik és elismerik tudását.
Szakmai stábot növel(tet)te, rég nem látott palánk alatti “bőség” van (Barnett, Révész, Harris, Horti, Csuti), talán egyedül egy csereirányító az, aki hiányzik a csapatból. Mindenkinél előbb állt össze a keret (kivéve a center cserét) és aug eleje óta együtt edzenek.
Hajrá ZTE!

Buborka
Olvasó

Kíváncsi vagyok mit hoz ki Révészből. Én is többre tartom képesnek az eddigieknél.

Peter Griffin
Olvasó

Habár Teo rotál, Barnett lesz a sztárjátékosunk idén. Meg lennék lepve, ha mellette 15 percnél többet játszana (kivéve, ha pár perc erejéig előbbit feltolja hármasba)

Mivanmivan
Olvasó

Max akkor juthat nagyobb szerephez, ha ne adj ég lesérül. Reménykedhet még faultproblémákban is 😀
És ezt minden U23-as játékosra így gondolom minden csapatnál…

Artois
Olvasó

Korrekt figura, Egerszegen orulhetnek hogy sikerult kifogni egy ilyen kalibert. Kivancsi vagyok az idei zegre.

Hirdetés

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés