Szakértőink a Szolnokot tartják az esélyesebbnek

Minden eldöntő, ötödik mérkőzés vár a Szolnokra és a Szombathelyre az idei szezon fináléjában. Ezúttal mindhárom állandó szakértőnket megkértük, hogy mondják el a várakozásaikat.

Kálmán László: A hétfői mérkőzésen a Szolnok nagyon összeszedett volt és lehetett látni, hogy felszálló ágban van a csapat, jól játszottak a játékosok, csapatként jól működtek és 33 percig kézben tartották teljesen a mérkőzést. A vereség talán annak tudható be, hogy Badzim négy hibával a padra került és azt gondolom, hogy egy kicsit későn hozta vissza Gasper Potocnik. A másik ok pedig az volt, hogy a Falco kényszerből magasszerkezetben kellett, hogy játsszon, viszont ez jól működött és az Olajbányász nem úgy bontotta a támadásokat egy-egyből, kettő-kettőből, nem úgy ment a labda, mint az első félidőben, vagy a harmadik negyedben. Ezzel visszahozták a Falcót a mérkőzésbe, a sárga-feketék pedig köszönték szépen, éltek az utolsó lehetőséggel és egy nagy küzdelemben ki tudták harcolni az ötödik mérkőzés lehetőségét. Szerintem a sírból hozták ezt vissza, mert a Szolnoknak állt a meccs. Holnap lesz a döntő ütközet. Ugye én azt mondtam, hogy aki a harmadik mérkőzést nyeri, az lesz a bajnok. Ezt most tartom is, aztán majd az idő eldönti, hogy igazam lesz-e, vagy nem, de kíváncsian várom a találkozót. Szerintem az fog dönteni, hogy a kettő-kettő védést hogyan fogja megoldani a Falco. Tegnap nagyon magas kisegítéseket csináltak, ami mögött mindig üres ziccer, vagy hárompontos lehetőség volt. Ezen kell változtatni és a szombathelyieknél legalább három embernek jól kell teljesíteni, akkor lesz esélyük a győzelemre. Természetesen egy jó mérkőzést várok, a Szolnok az esélyes most már, de mivel Falco-kötődésű vagyok, ezért bízom abban, hogy a Szombathelynek lesz beleszólása.

Trummer Rudolf: Az első és a legfontosabb dolog; a szolnoki szurkolóktól és a csapattól valamennyire elnézést kell kérnem, mert nem gondoltam volna, hogy ezt az erős Falcót ilyen komoly párharcra tudják késztetni és hogy ekkora erőfeszítést kell tenni ellenük. Rettentően tetszik az Olajbányász játéka, főleg az a hajtás, az a küzdés és az a védekezés, amit előadnak. Egy döntőben, egy ilyen komoly mérkőzésen szerintem ez a legjobb. A hibák benne vannak, ez látszik a szombathelyiek játékán is, főleg az ilyen téttel bíró összecsapásokon. De még egyszer mondom, ezzel lehet komoly eredményt elérni, hogy a hibák mellett valaki ilyen hozzáállást tanúsít, mint a Szolnok. Tegnap meglátszott a Falcón a győzelmi kényszer és a nyomás, főleg az akadozó támadójátékukban, a rossz kiválasztásokban, az eladott labdáikban lehetett ezt látni. Azt hozzá kell tenni, hogy ez a szolnokiak érdeme is, mert úgy kényszerítették bele a vasiakat ezekbe. Én mindig azt mondtam, hogy ha van egy jobb csapat, akkor valamit el kell engedni, mert mindent nem lehet megállítani. Ezt a Szolnok gyönyörűen lehozta kicsivel több, mint harminc percig, aztán jött a mérkőzésnek egy olyan pszichés része, ami döntően befolyásolta az összecsapást. Igazából a piros-feketék szurkolói már félig fenték az ollót, de jött ott egy olyan fordulat, ami a Szolnok görcsösségét, szétesett védekezését és abból a rossz támadásait hozta. Ehhez kellett a Falcónak az akaratereje, az a küzdés, amit mutatott és kellett hozzá az a számomra meglepően érdekes 3-4 ítélet, ami az Olajbányászt sújtotta. Hozzá kell tennem, hogy egy rossz szó nem érheti a játékvezetőket egyik meccsen sem, de ott a végén ez a három kérdéses ítélet befolyásolta a végjátékot, ott kapott lendületet a Szombathely. A Szolnok ezt rosszul használta ki, ez pedig nem volt rájuk jellemző. Ez így alakult, a sárga-feketék sokat köszönhetnek a kiegészítő játékosaiknak, főleg Barac és Bruinsma játékának. Az lesz a legfontosabb a mindent eldöntő mérkőzésen, hogy ki tud jobban azonosulni a körülményekhez és az ellenfélhez. Biztos, hogy nem lesz újfent egy csillogó-villogó támadójáték, a küzdés és a védekezés fog dominálni. Aki rá tudja erőltetni a védekezését a másik csapatra, az nagyon nagy előnyben lesz. Tegnap a Falco húzott egy nagyobbat azzal, hogy az utolsó negyedben elég sokat játszott két mezőnyemberrel és három magassal. Ezt a kényszer is szülhette, mert tegnap sem Váradi, sem Benke nem volt a helyzet magaslatán, de nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a Váradi-Benke-Anderson trió még egyszer ilyen rosszul játsszon. Ha ők pluszban hozzá tudják tenni – ha nem is extrát – azokat az alap dolgokat, ami fontos, akkor lépéselőnyre tud szert tenni a Szombathely, bár akkor Perlnek lesz kevesebb labdája. Érdekes párharc lesz, a belső posztokon kiegyenlített csata fog folyni. Nehéz megmondani, talán valamennyire a hazai pálya miatt a Szolnoknak adnék egy halványabb esélyt. De még egyszer mondom, az egyéni képességek, az alkalmazkodás fogja döntően befolyásolni a végjátékot, mert szoros meccsre számítok. Ha százalékosan fejezném ki magam, akkor 51-49%-ban a Szolnokot tenném meg a bajnokság győztesének.

Déri Csaba: Gratulálok mindkét csapatnak, hogy eljutottak az úgynevezett final game-ig. Az idei szezonban rengeteg dologgal kellett megküzdeni. Meg kellett birkózniuk a karanténszabályokkal, a koronavírussal, vagy azzal, hogy a közönség bemehetett az év elején, aztán legközelebb már csak az év végén csatlakozhattak a szurkolók. Tulajdonképpen a kosárlabdának a lényege a közösségi élmény. Ezek a játékosok közönség nélkül tudtak motivációt találni hétről-hétre, edzésről-edzésre. Külön ki szeretném emelni a külföldi játékosokat, akik család nélkül, négy fal között idegen kontinensen teljesítettek. Emberfeletti, sportemberi dolog aki ezt bírja. Ott voltam mindkét szombathelyi meccsen. Különösen az utolsó mérkőzésen olyan hozzáadott értéke volt a szurkolóknak, hogy egyértelműen ebben látom a Falco győzelmének az indokát. Ugyanez elmondható a pénteki, szolnoki találkozóról és a Tisza-parti drukkerekről is, ahol a piros-feketék a legjobb játékosuk nélkül húzták be a győzelmet. A bajnoki döntő ötödik meccsén fölösleges már az aktuális formáról, taktikáról és egyéb dolgokról beszélni – persze nyilván ezek is nagyon fontos dolgok. Ilyenkor óriási sansza van a hazai csapatnak. Egy fanatikus szurkolótábor, pokolszerű hangulat előtt kell megnyerni a bajnoki címet. Nyilván az esélyesség nyomja a szolnokiakat, de ezt a terhet el kell tudni viselni, ha valaki bajnok akar lenni. Nagyon nincs mit gondolkodni, meg nem is volt idejük a csapatoknak; egy kis frissítés, egy kis taktikai módosítás, egy kis dobás és már megy is a meccs. A Szombathely vert helyzetből fordítani tudott tegnap este, megvan minden képessége ahhoz, hogy holnap bajnok legyen. Egyelőre Perl Zoltánon kívül nem érzem, hogy a többi játékos playoff mode-ban játszana, de a Falco az a csapat, amely az utolsó két évben folyamatosan nemzetközi kupában játszott, ez pedig óriási tapasztalatot jelent, illetve van négy komoly magyar válogatott kosárlabdázója. Harmadik éve van már velük Gasper Okorn, megvan bennük az a potenciál, hogy akár még Szolnokon is meg tudják nyerni a mérkőzést. Akármi történik, számomra egyértelműen Perl Zoltán a rájátszás és a döntő MVP-je. Mindkét együttestől a legjobb teljesítményét várom, de nyilván hatalmas lesz a teher. Láthattuk a Magyar Kupadöntőn is, hogy milyen teher alatt játszottak a játékosok, milyen gyenge dobószázalékkal zajlott le a finálé. Beszéltünk már sokat a szakmáról, elemeztünk mindent, itt már nincs más hátra, minthogy hajrá Falco, hajrá Szolnok, győzzön a jobb! Már eddig is emlékezetes a finálé, én várok még valami igazi slusszpoént a holnapi összecsapástól, kíváncsi leszek, hogy mi lesz.