Surmann Gábor: A csapatomat képesnek tartom arra, hogy újoncként nemhogy bennmaradjon, de akár play-in-helyet is elcsípjen

A Phoenix Fóti Tigrisek mozgalmas időszakon van túl, mióta megnyerte a Piros csoportot és feljutott az élvonalba. Surmann Gábor csapatmenedzserrel beszéltük át az idáig vezető utat, a keret felépítését, valamint azt, hogy mit vár csapatától és milyen célokkal vág neki az abszolút újonc gárda az élvonalbeli idénynek.

Korábbi interjúidban arról beszéltél, hogy a mai napig valamennyire felfoghatatlan, hogy az első osztályról beszélgetünk a PHOENIX Fóti Tigrisek kapcsán. Itt vagyunk a rajt hetében, Szombathelyen kezdi meg első élvonalbeli idényét a csapat. Hogy állsz ezzel most?

Először is köszönöm a lehetőséget, és köszöntöm a kedves olvasókat! Gyakorlatilag még most is vannak bennünk olyan felemelő érzések a bajnoki nyitánnyal kapcsolatban, hogy ezt szoknunk kell, hiszen nem egy Piros csoportos ellenféllel szemben kell készülnünk, hanem a magyar bajnok otthonában kezdünk.

Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a játékosaim közül vannak olyanok, akik eddig a tévében keresztül látták ezeket a kiváló játékosokat – gondolva itt elsősorban a Falco magyar válogatottjaira –, óriási vággyal és várakozással tekintünk erre a mérkőzésre, és bár nem mi leszünk az esélyesek, de az is biztos – és ezt is lenyilatkoztam már több helyen –, hogy egyetlen összecsapásra sem megyünk ki feltartott kézzel. Ez nem a közhelyek puffogtatása részemről, aki ismer, az tudja, hogy nálam nincs előre lejátszott meccs.

Úgy készülünk – ha szabad így fogalmaznom –, mint egy normál bajnokira, de nyilván ez klubtörténeti esemény lesz az egyesület történetében, hiszen először szerepelünk az élvonalban.

Alaposan átalakult a keret a nyáron, hat játékos érkezett, héttel pedig szerződést hosszabbított a klub. Milyen tervekkel vágtatok neki a keret kialakításának, mennyire sikerült ezek mentén felépíteni azt?

Én nagyon őszintén mondom neked, hogy nem sok hiányérzetem maradt a kerettel kapcsolatban! Ha most végiggondolom az egész nyáron végbemenő folyamatokat, talán egyetlen magyar játékos le nem szerződtetése, ami nem jött létre, amit sajnálok. Ezen kívül olyan egyének kerültek a csapathoz, akikkel el tudom képzelni előzetesen is a közös munkát. S mindemellett legnagyobb értékeinket meg tudtam tartani a bajnokcsapatból.

Sportvezetőként és edzőként mondom, az A csoport a klubnak és személy szerint nekem is új lesz, az majd idővel elválik, hogy mennyire jönnek be azon számításaim, amiket korábban kigondoltam.

Nekem nagyon fontos, hogy a csapatomban a magyar játékosok teret kapjanak, és hagyjak nekik teret. Olyan játékosok alkotják ezt a magot, akik – Juhos Leventét leszámítva – vagy nem szerepeltek még az élvonalban, vagy nagyon kevés lehetőséget kaptak. Szeretném, ha megmutathatnák magukat, mert szerintem erre vannak predesztinálva ezek a srácok!

A légiósok témája egy picit nehezebb sztori, ismétlem magam, meglátjuk, amit előre elterveztem, mennyire fog működni. Számomra a legfontosabb az emberi mivoltuk, tudvalevő rólam, hogy erre nagyon ügyelek, majdnem a sportszakmai dolgokat megelőzve. És hát mondanom sem kell, hogy gazdaságilag is erősen kötve volt a kezem.

A részletekbe picit belemenve, James Kinney volt játékosom, ismerjük egymást, azt gondolom, egyikőnk sem árul zsákbamacskát. Tudom, mire képes, hogy mentorként milyen szerepet tud betölteni, igazi vezérként tud viselkedni, ismeri a ligát, az országot.

Shereef Mitchell itt tartását óriási fegyverténynek tartom, szentül hiszem, hogy a tavalyi Piros csoportos számait az első osztályra is át tudja menteni.

Magas poszton az egyik legfontosabb feladatom az volt, hogy Juhos Leventét tehermentesíteni tudjuk, emiatt esett a választásunk Boubacar Coulibalyra. Akiben bízom hogy komoly jelenlét fog tudni lenni a “festékben”, különösen védő oldalon.

Volt még egy résünk hármas-négyes poszton, emiatt Devon Ellis is érkezett, abból a szempontból persze vállaltunk kockázatot, hogy ő újonc. Viszont nagyon komoly potenciált látok a srácban.

Rövid idő telt el a felkészülés során, de azt nagy örömmel tudom mondani, hogy a látottakkal összességében elégedett vagyok! Hozzá kell tennem, mindez nem valósulhatott volna meg a város támogatása nélkül, óriási segítséget nyújtanak nekem a város vezetők, akik nélkül nem lenne miről beszélni most. Nagyon boldogok voltunk a bajnoki cím miatt, de némileg derült égből villámcsapásként ért minket a feljutás– pozitív értelemben –, hiszen az előző szezonnak nem úgy vágtunk neki tudatosan, hogy jussunk fel a piros csoportba minden áron. De persze én aki mindig nyerni akarok, természetesen “ütöttem a vasat” ha már ilyen meleg volt…

Emiatt jelen állás szerint ki tudom jelenteni, hogy ettől többet nem tudtunk volna összehozni, jár a kalaplengetés mindenkinek, aki részt vett benne. Zárva ezt a gondolatot, úgy érzem, versenyképesek tudunk majd lenni!

Túl vagyunk a felkészülési időszakon. Mennyire vagy elégedett az elvégzett munkával és a látottakkal? Ellis és Coulibaly viszonylag későn érkezett, gondolom, az ő beillesztésük még folyamatban van.

Azt gondolom, a csapat ott tart a felkészülésben, ahol tartania kell. Nagyon jó, hogy említetted, a mali játékosunk csak pár napja érkezett meg hozzánk, Ellis pedig előtte héten, az ő beintegrálásuk értelemszerűen nem egyik napról a másikra megy. Én úgy látom, lépésről lépésre szépen haladunk előre!

Nem véletlenül kötöttem le ennyi edzőmérkőzést, a legtöbbet a csapat történetében, számszerint kilencet, persze sablonnak hangzik, de tényleg hasznos volt az összes.

Voltak kevésbé jó és kifejezetten jó meccseink, de az biztos, hogy a kilenc mérkőzésből az már fixnek vehető, hogy nagyon jó karakterekből áll a gárda, nehéz szituációkból, nagy hátrányokból vissza tudtunk jönni, adott meccsen belül is tudtunk változtatni.

Úgy látom, újonc csapatként, amit meg lehetett tenni, azt megtettük eddig is, ezen a jövőben sem akarunk változtatni, én magam optimistán várom a szezont!

Mennyire kellett, illetve kell változtatnotok azon a kosárlabdán, amellyel feljutottatok az élvonalba? Szeretnétek ugyanazt az identitást továbbvinni az NB I/A-ban is, vagy bizonyos dolgokban muszáj lesz alkalmazkodnotok az új szinthez?

Képzeld el, a nyár folyamán, amikor edzőként próbáltam végiggondolni a következő évet, amellett tettem le a voksomat, hogy azt a modern kosárlabdát, ami a gyorsaságra, rengeteg átmenetre, korai támadásra épülő szisztéma, megpróbáljuk az A csoportban kivitelezni.

Természetesen egyelőre csak a felkészülési mérkőzésekből tudok kiindulni, ahol sokféle csapattal találkoztunk, összességében én úgy láttam, talán egy olyan meccsünk volt, ahol ez nem működött. Működőképesnek látom ezt. Nyilván edzőmeccseken csak játék a számokkal, de közel 100 pontot átlagoltunk, tudjuk, hogy ez nem lesz így az élvonalban konstans módon, de ezzel a szisztémával úgy gondolom, annyi pontot tudunk majd szerezni, hogy meccseket nyerjünk, akár idegenben is. A többi pedig már “csak” a védekezésünkön fog múlni.

Nyilván, a puding próbája az evés, meglátjuk, ez mennyire fog működni éles élvonalbeli összecsapásokon. Bizakodni van okunk, arra fogunk törekedni, hogy látványos kosárlabdát játsszunk, az egyéneket is ennek mentén választottuk ki.

Mit gondolsz, mi lehet a legnagyobb erőssége a Fóti Tigriseknek az élvonalban?

Erre csak azt tudom megint mondani neked, amiket a felkészülési mérkőzéseken tapasztaltam, többször kerültünk igen mélyre, nehéz helyzetekbe, s a játékosaim rendre tudtak ezeken változtatni meccsen belül.

Én mindig azt mondom, ha egy csapaton belül jó a kohézió, összetartó közösség alakul ki, az már fél siker!

Tavalyra visszavezetve is ki merem jelenteni, nem biztos, hogy nekünk volt a legjobb, legerősebb keretünk, a szezon előtt nem sokan vártak oda minket a végelszámoláshoz.

Nálunk nem lesz elveszett labda, olyan maximalizmust kell mutatnunk minden pillanatban, mert ha csak a gazdasági helyzetet nézzük, a bajnokság alsó feléhez fogunk tartozni, információim szerint legesleghátul.

Ezért szép kihívás ez.

Én azért örülök annak, hogy felkerültünk – s egészséges módon nyilván elfogult vagyok a csapatommal –, mert egy pici újat tudunk behozni az A csoportba. Új csapat, új város, új csarnok. Remélem, nem veszi senki magára, kicsit felkavarjuk az állóvizet a jelenlétünnkel. De ha valaki, én aztán mindig fogom tudni hogy hol a helyünk. Megtiszteltetés lesz az élvonalban szerepelni.

Átalakult a rájátszás és a playout rendszere, az első tíz már biztosan bennmarad, és csak négy csapat fog versenyezni a kiesés elkerüléséért. Mennyiben más egy újonc csapat szempontjából ez a rendszer, és milyen célokkal vágtok neki az idénynek?

A csapatomat képesnek tartom nem csak arra, hogy újoncként nemhogy bennmaradjon, hanem az új szabály bevezetésének köszönhetően a play-in helyezések egyikét is elcsípje!

A történelmi idényhez új arculattal vágott neki a csapat: új logó, új név, új színek. Miért gondoltátok úgy, hogy éppen a mostani idény a megfelelő alkalom a megújulásra?

Ennek egyszerű oka van, egyébként is szeretnénk minden téren követni a modern trendeket, hiszen világszerte tapasztalható volt az elmúlt években, hogy a csapatok modernizálták az arculatukat.

A városvezetéssel összhangban a klub szerette volna erre az útra lépni, természetesen a kék, zöld és sárga színek idomulnak Fót városának színeihez, csakis bízni tudunk abban, hogy ezzel tovább tudjuk építeni a szurkolói bázisunkat.

Ez egy történelmi szezon számunkra, arra is próbáltunk ezzel párhuzamosan gondolni, hogy az identitásunkat megőrizve, a Tigris szimbólum megmaradjon.

Nem titok, hogy az arculatváltásnak célja az is, hogy a meglévő és a jövőbeli partnerek számára is vonzóbbá tudjon válni ez a modernebb, a trendeket követő arculat. Egyelőre nagyon jól sült el ez a projekt.

A Nemzeti Sportnak korábban arról beszéltél, hogy komoly munka zajlik annak érdekében, hogy a csarnok megfeleljen az élvonal követelményeinek, és a szeptember végi rajtra készen álljon az otthonotok. Sikerült a végére érni ennek a folyamatnak, minden adott ahhoz, hogy Fóton rendezzétek az NB I/A-s mérkőzéseket? A harmadik fordulóban lesz az első hazai mérkőzésetek.

Ha már így említetted, hogy a harmadik fordulóban játszunk először otthon, ez nekünk nagyon kapóra jött a csarnok átépítése végett, hiszen a nyáron azért sokáig elhúzódtak azon folyamatok, hogy több szervezettel is elfogadtassuk azon kiviteli terveket, amelyeket megálmodott a csarnokot üzemeltető Kft és a város.

Itt a Katasztrófavédelem, az MKOSZ, a csarnok vezetője, a fóti önkormányzat és jómagam persze folyamatosan egyeztetett és ötletelt annak érdekében, hogy az előírásoknak megfeleljünk.

Most már örömmel tudom mondani, hogy egy hete elkezdték a kivitelezési munkákat a csarnokon belül, s október első hetében már ez teljes mértékben rendben lesz!

Ez nagyon nagy öröm, nem győzök hálálkodni a csarnokot üzemeltető Kft. ügyvezetőjének, Dudás József úrnak és Fót város önkormányzatának, hiszen óriási munkát, időt, energiát és pénzt nem sajnálva dolgoztak azért, hogy ebben a fóti kis katlanban tudjunk játszani.

Nem kell itt NBA-s csarnokra gondolni – mondom annak, aki még nem járt volna nálunk –, és nyílván lesznek olyanok is akiknek nem fog tetszeni, de majd ők is biztosan tapasztalni fogják, hogy remek atmoszférája van. Bízom benne, hogy sok csapatnak nehéz lesz itt ellenünk pályára lépni.

Nagy dolognak tartom, hogy Fót és ezzel együtt az észak-pestmegyei agglomeráció első osztályú mérkőzéseket tud megrendezni. Örülök, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége is végig partner volt ebben. Köszönetem ezúton is Bodnár Péter főtitkár Úrnak, Báder Márton elnök Úrnak, valamint Kovács Péter sportbiztonsági vezető Úrnak.

Képek: PHOENIX Fóti Tigrisek/Kovács Attila