Sportiskolás fiatalokkal menetel a SMAFC a dobogóra

Ott van a legjobb négy között a SMAFC férfi kosárlabdacsapata, elérhető közelségbe került a dobogó, hiszen az a két győzelemig tartó párharc áll előttük, aminek tétje a harmadik hely.  Farkas Dávid vezetőedzőt kérdeztük arról, hogy sikerült az őszi célokat alaposan felülírni. 

– Valóban úgy kezdtük a szezont, hogy a bentmaradás lebegett előttünk, mint elérendő cél. Közben viszont megjött a fiúk étvágya. Időben elkezdtük a munkát, már augusztus elsején, és sikerült egy jó csapatot összerakni. A játékosok tényleg mindent megtettek a sikerért. Jó nagy kerettel dolgozunk, huszonhat játékossal, de ennek is megvan az oka. A fiúk zöme több csapatban is játszik, emiatt nem lehetett mindig, mindenkit csatasorba állítani. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

– Azért így elég nehéz lehet csapatot építeni…

– Az a szerencsés a helyzetben, hogy a huszonhat kosarasból tizennyolc a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémai neveltje volt, vagy még most is az, vagyis azonos alapokkal és szocializációval rendelkeznek a pályán. Értik és érzik egymást, és értenek engem is. 

– És ez elég ahhoz, hogy a bentmaradás reményéből a legjobb négy közé jutás legyen? A kettő között azért elég nagy a távolság…

– Nagy a különbség, de ledolgoztuk. Sikerre éhes csapattá váltunk, mindnyájunknak szívügyünk lett a SMAFC. Annak ellenére, hogy a játékosok egy része még iskolába jár, a másik felének  meg munkahelye van, mindenki teljes erőbedobással dolgozott. Ez az erősségünk: a csapatszellem. Ezen kívül a fegyelmezettség: mindenki azt csinálta, amit kértem, pedig elég sokrétű a taktikai repertoárunk. Aki nem tudott eljönni az esti edzésekre, megkapta videón, fel tudott készülni az ellenfélből és a saját stratégiánkból is.  Ráadásul egymást és a többieket is motiválták és húzták a vezéregyéniségek. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

– Ezek szerint vannak meghatározó játékosok?

– Nem szeretem ezt a kérdést, mert csapatban mindenkire szükség van és mindenkin múlik a siker. De igen, persze, vannak kiemelkedő játékosaink, már csak azért is, mert a Soproni Kosárlabda Clubnál igazolt fiatalok nálunk is játszanak. Csendes Péter, Csátaljay Péter, Sitku Márton, Schöll Richárd a felnőtt profiktól jön, de Csátaljay Barna, Kovács Benedek, Soós Bence, Heiszenberger Norbert és a család harmadik SMAFC-os generációjába tartozó Bakk Krisztián is az erősségeink. Valamint az U18 A csapatos Flasár Botondot is mindenképp húzó embereink közé sorolnám. De még egyszer mondom, mindenki fontos a csapatban!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

– Azért nem lehet könnyű ennyi játékost egyben tartani, pláne úgy, hogy többen más csapatban is elkötelezettek.

– Amikor mindenki megfelelően dolgozik, akkor lehet. Ez a szezon nekünk erről is szólt, pedig azért voltak nehézségeink. De például hasonló játékrendszert dolgoztam ki, mint amit az SKC-nál is alkalmaznak, így az onnan érkezőknek könnyebb volt az átállás. Támadásban és védekezésben is hasonlóak a szisztémák, az alapmozgások. 

– De ha jól tudom, nemcsak A osztályos profik vannak a csapatban, hanem egészen fiatalok is.

– Így van! Amikor a meghatározó játékosaink nem tudtak részt venni a mérkőzéseken, a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia U18-as B csapatától kaptunk segítséget. Négy fiatal mutatkozhatott be a SMAFC-ban: Varga Gellért, Pokker Erik, Mentes Ákos 2005-ös születésűek, Radványi Botond 2006-osként a legfiatalabb, de még a kezdő csapatban is helyet kapott, és huszonkét percet volt a MEAFC ellen a pályán. Rendkívül lelkesek voltak mindnyájan, meg is állták a helyüket. Meccsrutint is szereztek. Megjegyzem, a helyzetben azért annyi könnyebbség van, hogy az U18 B csapatnak is én vagyok az edzője, így ismertem a képességeiket. Büszke vagyok rájuk, mert több fronton állták a sarat, hiszen a saját bajnokságukban is küzdöttek; ott tizenhárom győzelem és három vereség után a második helyen zártunk. A SMAFC U20-as csapatának is tagjai, s az egyik legfiatalabb gárdaként a hatodik helyen végeztek. Tizenhét, tizennyolc évesek, mindnyájan az akadémia neveltjei, és most bizonyították nemcsak terhelhetőségüket, hanem tudásukat is. Számomra ez azért is fontos, mert nyilvánvalóvá vált, Sopronban mindig van lehetőség az előrejutásra, akár a B csapatból is fel lehet kerülni a profik ligájába.