Kosárlabda
Sopronban tudják, hogy a rövidtávú megoldások zsákutcába visznek
Łukasz Trzaskoma hosszú távra tervez és nem elégszik meg az egy-egy szezonra szóló sikerrel.
:
:
A lengyel származású szakember, Dr. Łukasz Trzaskoma szókimondásáról is híres amellett, hogy elkötelezett, a szakmáját a legmagasabb szinten űző erőnléti edzőként ismert. Évek óta tagja a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia szakmai stábjának.
Egyetemi docens a Testnevelési Egyetemen. A testkultúra tudományok és a mozgásrehabilitáció területén doktori címet szerzett. Nem csak a gyakorlatban erőnléti edző, hanem szakterületének a nemzetközi irodalomban is idézett elméleti szakembere. Muszáj megkérdeznem, hogy került a soproni akadémia stábjába és miért éppen oda?
Elsősorban személyes kapcsolatok révén, de ma már ennél több köt a soproni sportiskolához. Dr. Sterbenz Tamás, aki most a Testnevelési Egyetem rektora – és soproni -, hívott anno a kosárlabda-utánpótláshoz, Horváth József szakmai igazgatóval pedig együtt dolgoztunk a női utánpótlás-csapatoknál. Az összhangot nem találtuk meg azonnal, hiszen mindketten erős karakterek vagyunk, de amikor jobban meg- és elismertük egymást, barátsággá nemesedett a munkakapcsolat. Az ő hívására jöttem a soproni akadémiához 2017-ben. Először leginkább a felmérésekben vettem részt, de aztán egyre komolyabb feladatokat vállaltam Sopronban. S most már nem is az az érdekes, hogy mikor és hogyan kerültem ide, hanem az, hogy most is itt vagyok, és nagyon szeretek itt dolgozni.
Mi az, ami a vidéki akadémiánál tartja, mitől olyan jó a soproni sportiskola?
A legfontosabb erényük, hogy hosszútávra terveznek. Nem csak egy szezont akarnak megnyerni, hanem koncepciójuk van. Konkrét elképzeléseik a jövőről. Ráadásul nemcsak akadémiai szinten, hanem a tehetséges játékosaikat tekintve is. Tudják hová akarnak fejlődni, de nem kapkodnak, terveznek. Számomra ez nagyon, nagyon fontos.
Nyilván biztonságos és okos dolog előre tervezni, de megmagyarázná – úgy, hogy a laikus is értse -, hogy ez miért ennyire fontos egy profi erőnléti edzőnek?
Megpróbálom, de messziről kell indítanom. A sportolók fizikai-erőnléti-koordinációs képességeinek kialakítása és fejlesztése összetett és komoly tudomány, sajnálom is, hogy ezt Magyarországon nem veszik elég komolyan. Az erőnléti edző hosszú távra tervez egyéni és csapatszinten egyaránt. Ha nem ezt teszi, elérhet gyors sikert, de azt követően gyors hanyatlás fog következni. Csak a folyamatos, átgondolt terhelés szolgálja a játékost és a csapatát is. Négy szintet különböztetünk meg a munkánkban. Az első a hosszútávú terv, ami a játékos egész karrierjét felölelheti. A második a makrociklus, ami általában egy év. A harmadik egy-egy szakasz, például a nyári vagy a téli felkészülés. A negyedik pedig a rövid-, vagy mikrociklus, amikor például egy fontos tornára kell felkészíteni a sportolót. A jó erőnléti edző szeme mindent lát. Egy-egy játékos kielemzésekor meg tudja mondani milyen általános állapotban van, mit kell erősítenie, menyire terhelhető és mikor lesz a legideálisabb állapotban. Ehhez mentálisan és fizikálisan is fel kell mérnie a sportolót.
Miért mondja azt, hogy Magyarországon nem veszik ezt elég komolyan?
Mert nincs egyetemi diplomához kötve az erőnléti edző munkája. Egy érettségi utáni gyorstalpalóval is kaphat valaki ilyen státuszt, holott pusztán személyi edző lehetne. Az egész világon tudományos szakemberként ismerik az erőnléti edzőket, hiszen óriási a felelősségük. Egyetlen rossz döntéssel a legzseniálisabb sportolót is tönkretehetik. Vajon mért van ennyi keresztszalag-szakadás a fiatal sportolók körében…? Magyarországon még nincs meg a megfelelő kultúrája és szabályozása az erőnléti edzők munkájának, ez nekem vesszőparipám, és mindig el is mondom erről a véleményem. Értem én, hogy nagy a nyomás, kell a marketing, meg a gyors eredmény, de a sportban ez keményen visszaüt. A rövid távú megoldások zsákutcába visznek.
A soproni sportiskolában viszont ezek szerint egyetértenek azzal az állásponttal, hogy jól csak megfontolt és alapos munkával haladhatnak előre?
Abszolút így van. Sopronban az akadémia vezetésével és az edzőkkel is nagyon jól tudok együtt dolgozni. Profi a hozzáállásuk. Tudják, hogy nem lépem át a kompetenciahatárokat, de azt is, hogy a munkámmal őket támogatom. A Krasznai-csarnokban felszerelt WIMU elemző rendszer is fantasztikus! Elképesztő mennyiségű és precíz adatot nyerünk belőle a játékosokról, amiket kielemezve személyre szabott edzésterveket készíthetünk.
Ebből áll a legfontosabb feladata?
Ennél azért összetettebb… Biomechanikai felméréseket végzek rendszeresen, előadásokat és bemutatókat tartok, rövid- és hosszútávú terveket készítek csapat- és játékosszinten is.
Elégedett a sportiskola munkájával?
Tökéletesen! Imádom! Olyan emberek dolgoznak itt, akiknek az utánpótlás-nevelés valóban fontos, s a munkájával itt mindenki hozzáad ehhez és nem pedig elvesz.
Azt nem sajnálja, hogy az erőnléti edző, bár éppen most tisztáztuk, hogy mennyire fontos feladatot végez, mégis mindig a háttérben marad?
A munkám ezzel jár együtt. A sportolóim sikere engem is minősít.
Nem kóötekedesként, tényleg érdekel, eddig hány NB1es játékost sikerült kinevelniük. Vannak nevek? Bocs, ha tudatlan vagyok..
Aki mínuszt ír, inkább írna neveket helyette? Mert így nem bizonyítja az ellenkezőjét…
A magyar kosárakadémiák még fiatalok, van pár évük rá, hogy mérleget lehessen vonni.
Értem. Szal még érnie kell a paradicsomnak, de már így is sok ment a kukába,mert kukacos lett. Régen akadémiák nélkül hogy került ki sok Németh, Kálmán, Kámán, Mészáros, Botos, Sitku, Gulyás, Czigler, David K., Vojvoda és még nagyon sokan? És a mostani meghatározó magyarok szintén. És hol vannak ilyenek a 11 éve működő Taoból? Nem emlékszem lengyel gurukra, ők mégis kinevelődtek. Fura, nem?
A cikk készítője sajna a legfontosabb kérdést felejtette el, vagyis valahol valami hasonlót amire te is utalsz, hogy mit is értünk a hosszú táv alatt, vagyis ennek az egyébként nagyon szimpatikusan hangzó tendenciózus munkának mikorra is kell megmutatkoznia!?
Ámbár nagyonis hozzá tartozik, hogy hiába a “sok jó ló, ha a hajtó meg nem képes összehangolni” azokat.
Azt gondolom, hogy csak a helyi fiatalokra építő, néhány éve működő Soproni Akadémián még nem lehet számon kérni az NB1-es játékosok tömegét.
Vannak Sopronban nevelkedett Nb1/B játékosok, de a jelenlegi NB1/A keretben helyet kapó Werner Viktor, Schöll Richárd, Csátaljay Péter (korábban bátyja Barna is), Csendes Péter esetleg akár Sopronban válhatnak meghatározóvá.
Hajrá fiatalok, hajrá magyar kosárlabda!
Az utolsó mondatoddal maximálisan egyetértek 😉
Addig míg eredmény kényszer van, addig a fiatalok nem fejlődnek, kevés perceket játszanak. A fiatal szabály vmit segít , de édes kevés. A Szolnok erre már rájött és a fiatalokat indította a második vonalban.
És akkor attól úgy néz ki, hogy pl. a soproninál jobb magyar játékosok jöttek ki? Van aki ilyen utat próbál van aki olyat, én továbbra is azt gondolom, hogy az “Andika kupás” indulással a Körmend hozta ki ebból a legjobbat, ahogy az látszik is! Még akor is, ha voltak, vannak AMATŐR szerződések! Hát nem az a tisztább sor amikor önként vállat kötelezettségekhez adják a felek a nevüket?!! Egyébként véleményem szerint a magyar kosárlabdának most már talán lenne olyan respektje, hogy talán vevők lennének déli szomszédaink az utánpótlás terén, egy Adria ligához hasonlatos, akár kuparendszerű megmérettetésre! Mert szerintem ez a lényeg,… Olvass tovább »
Mmint a 4.ben, mert az nb2 az, közel sem második, eredmény kényszer meg mindig is volt, mégis lettek jó magyar játékosok, pedig még nehezebb volt nekik, szabály sem védte őket. Vagy lehet, pont ezért, nem érezték úgy, h alanyi jogon jár nekik, ahogy semmi sem, keményen meg kellett érte küzdeni…
Hogyne védte volna. 3 légiós lehetett maximum, tehát alapból sokkal több magyar játékos kellett a keretekbe és a pályára is.
Plusz a fejlődés sem elhanyagolható, ami azóta történt a kosárlabdában világszinten, sajnos rajtunk kivül. Szóval egyre messzebb kerülünk az élvonaltól.
Persze nem védve a fiatalokat, mert szerintem is hozzáállásban óriási romlás van az újabb generációkban…