Connect with us
Hirdetés

Bajnokság

Sitku Márton önbizalmának jót tett az U20-as döntő

“Jóval tudatosabb lett a játékom, mint korábban.”

  •   



:

:

A sakc.hu készített interjút a Sopron KC fiatal játékosával Sitku Mártonnal. A beszélgetés során elsősorban a bronzérmes  U20-as csapatról volt szó, de kitértek a felnőtt együttesre is.

 Milyen célokkal, reményekkel utaztál föl a bajnokság döntőjére?
– Egyértelmű volt, hogy a legjobb négy közé akarunk jutni, de biztos voltak olyan csapattársaim, akik hozzám hasonlóan titkon szerették volna megnyerni az egész tornát. Összességében azt kell mondjam, ez a harmadik hely reális, de ezzel együtt nagyon szép eredmény.

Az, hogy a célt, a négy közé jutást eléritek, már az első napon eldőlt…
– Ismertük a sorsolást, sejtettük, hogy a torna nyitónapján eldönthetjük. Ami engem illet, fejben legjobban az első, a Honvéd elleni mérkőzésre próbáltam koncentrálni, készülni.

Remekül indult, hat triplával az első negyedben, benne kettő tőled… később azonban, ahogy mondani szokás, “rezgett a léc”. Milyen volt belülről?
– Tény, hogy az első negyedben dobtunk harmincegy pontot, de azt sejtettük, hogy egy ilyen dobóforma nem tartható sokáig. A Honvéd magára talált, később az ő dobóformájuk javult föl, megtalálták, hol tudnak hatékonyan támadni minket. Föl is jöttek egy pontra, de szerencsére az igazán kiélezett, kritikus szituációkban valaki mindig hozzátett valami kis pluszt, vagy támadásban, vagy védekezésben, így sikerült egy nagyon fontos és értékes győzelemmel kezdeni a tornát. Ezt követte a Budafok elleni meccs, amelyet bizonytalanul kezdtünk, de már félidőre sikerült eldönteni.

Mivel még az első napon a Debrecen is legyőzte előbb a Budafokot, majd a Honvédot, a második napon a DEAC elleni csoportdöntőnek a négy közé jutás szempontjából nem is volt tétje…
– Valóban nem, de nem így mentünk föl a pályára, hanem szerettünk volna nyerni, de görcsösen, ötlettelenül játszottunk, megérdemelten nyert a DEAC.

Az elődöntőben a torna későbbi győztese a Körmend volt az ellenfél, amely sima-rajt cél győzelemmel jutott a döntőbe. Mi történt?
– Nagyon feszülten, idegesen kezdtünk, hamar nagy hátrányba kerültünk. Később akadt egy-két jó periódus, de sajnos az a meccs – kár mellébeszélni – már az első öt percben eldőlt.

A bronzmérkőzés, – amely a DEAC elleni csoportmeccs “visszavágója” volt – is hasonlóan indult, de ott sikerül “felállni a padlóról. Mi volt a különbség az elődöntőhöz képest?
– Kétségtelen, hogy ugyanolyan kapkodva, rosszul játszva kezdtük a bronzmeccset, mint az elődöntőt. Egyrészt azt hiszem, nem szakadtunk le annyira, mint a Körmend ellen, másrészt pedig a második negyedben a szakmai stáb kitalált egy védekezés váltást, és ez az elég speciális zóna nagyon “ült”, megzavarta, megfogta az ellenfelet. Sikerült labdákat szerezni, a támadójátékunk jobb ritmusú, pontosabb lett, csapatként nagyon jól működtünk. Előbb a játék irányítását vettük át, elkezdtünk mi dominálni a mérkőzésen, majd a harmadik negyedtől a vezetést is, és végül simán nyertünk. Ki kell emelnem, hogy ebben a szép sikerben, a bronzéremben jelentős szerepe volt annak, hogy a fiatalabbak, az U18-as játékosaink, Csendes Peti az első, Csátaljay Peti pedig az utolsó meccsen dobott négy-négy triplájával sokat hozzá tudtak tenni.

Játszottatok magas és alacsonyabb szerkezetben is, melyikben érezted jobban magad?
– Bevallom, ezen nem gondolkodtam. Az egész szezonban is váltogattuk a szerkezeteket, nem okozott gondot egyikhez sem alkalmazkodni.

A tornán a lelátón édesapád több régi játékostársa is ott ült. Ez hogyan hatott rád, nekik is akartál bizonyítani?
– Így van, ott volt Mészáros Zalán, ha jól emlékszem, Boros Zoltán is kilátogatott, és persze Báder Márton. Abszolút semmi plusz nyomást nem tett rám a jelenlétük, nagyon örültem, hogy láthattam őket, és hogy ezt a korosztályt is érdekli a mi játékunk.

Visszatekintve a mögöttünk hagyott évadra, hogy látod, érzed, sikerült Sopronban fejlődnöd, előrelépned?
– Olyanok mondták nekem, akiknek adok a szavukra, és biztos nem “hízelegni” akartak, hogy jóval tudatosabb lett a játékom, mint korábban, hogy sokkal inkább átérzem egy-egy döntésnek a súlyát, a felelősségét. Remélem, hogy ez tényleg így van, s ha igen, ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évadban azért remek játékosokkal dolgozhattam, edzhettem együtt nap, mint nap.

A felnőtt csapatban azért érződött, hogy önbizalom dolgában azért még kell némi plusz “muníció”. Mit gondolsz, a korosztályos tornán nyújtott jó teljesítményed, az All Star csapattagságod lendíthet, “dobhat” ezen?
– Nem azért játszottam a tornán, hogy bekerüljek az All Star ötösbe, hanem, hogy minél többet tudjak segíteni a csapatnak. Viszont az, hogy beválasztottak, azért egy jó visszajelzés arra, hogy lássam: jó úton járok, és igenis remélem, hogy a következő évadra már a felnőttek között is nagyobb önbizalommal készülök.

Ha már a következő évadnál tartunk, Nyíregyházán nevelkedtél és a következő évadban lesz két Nyíregyháza elleni meccs…
– Azokat a mérkőzéseket leszámítva szurkolok a nevelőegyesületemnek. Lesz egy jó hosszú utunk nekünk és nekik is, remélem, mi tudunk egy legalább az előző évadhoz hasonló szezont produkálni, a Nyíregyháza pedig gond nélkül megragad az A-csoportban.

Fotó: sakc.hu

  •   
Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés