- HIRDETÉS -spot_imgspot_img

Sipos Péter: Magyarországot képviselni számomra sosem lesz pénzkérdés

Nagyinterjú az Eb-re készülő U18-as válogatott szövetségi edzőjével.

Az U20-asok 8. helyezése után U18-as fiú válogatottunk B divíziós Európa-bajnoksága következik: július 24-től augusztus 2-ig Horvátország ad otthont a 22 csapatos tornának, ahonnan az első három helyezett feljut kontinens legjobb 16 együttese közé, míg az utolsó kiesik a C osztályba. A Honvéd U19-es együttesét az előző szezonban ezüstéremig vezető Sipos Péter negyedik utánpótlás-Eb-jére készül, de először kapott vezetőedzői megbízatást – a felkészülés folyamata, a válogatási szempontok és a kilátások, célok mellett arról is beszélt a 31 éves szakember, mire fordította a megtisztelő feladatért járó javadalmazását.

– Kezdjük a legfrissebb hírrel! Múlt pénteken hivatalossá vált, hogy segédedzőként csatlakozol Lakits András stábjához, így a Honvéd felnőttcsapatánál is tevékenykedsz a következő szezonban az U19 és az U21 mellett. Mit vársz ettől a hármas munkakörtől?

– Fontos kiemelni, hogy az U21 és az U19 némi túlzással egy csapat lesz jövőre nálunk: egy edzőcsoportot alkotnak a játékosok, de a meccskeretekben sem lesznek nagy eltérések, többségében a juniorokkal fogunk felállni a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokságban is. Ezt azt jelenti, hogy nem háromszor, „csak” kétszer annyi edzésen fogok részt venni klubszinten, mint eddig. Már a MAFC-nál is felmerült egyszer, hogy dolgozhatnék Bandival együtt, de ott végül nem jött össze, most újra megkeresett, és sikerült megegyezni, így megkaptam ezt a lehetőséget, Dragan Aleksziccsel és Papp Tamás erőnléti edzővel együtt négyen alkotjuk majd a nagycsapat szakmai stábját.

– Az U18-as válogatott tavaly soraiban négy 2008-as születésű játékossal a 6. helyen zárt a B divíziós Eb-n, míg a tisztán 2009-esekből álló U16-osok 13. helyezést értek el. Milyen helyzetben vetted át ősszel a 2008-09-es nemzeti csapat írányítását?

– Még egy kicsit távolabbról kezdeném. Két éve, Faragó Peti mellett már dolgoztam ezekkel a srácokkal U16-ban, így nem voltak teljesen idegenek számomra – ekkor küzdöttünk tömeges vírusos megbetegedéssel Szkopjében, nem tudom, hogy ez közrejátszott-e már a csoportmeccsek alakulásában is, végül a 9. helyen zártunk. Volt olyan mérkőzés, ahol hat játékossal álltunk fel, de közülük is csak öt volt bevethető, egyet pedig megkértünk, hogy üljön le a padra, ennek fényében ez is jó eredménynek mondható. Tavaly Pethő Ákos stábjában voltam segédedző U18-ban, így ismét együtt töltöttem a nyarat négy 2008-as tehetséggel. A 2007-es korosztályban több volt a kiemelkedő egyéniség, a ’08-asoknak ekkor még inkább kiegészítő szerep jutott, úgy látom, hogy mostanra vannak, akik vezérré nőtték ki magukat közülük.

Kíváncsi vagyok, mire lehetünk képesek, elég nehéz csoportba kerültünk, bár lehetett volna rosszabb, de jobb is. Pozitív előérzettel várom a tornát, mert úgy gondolom, hogy nagyon jó srácokból áll a csapat. A 2009-esek is sokat léptek előre tavaly nyár óta, ezt hétről hétre tapasztalhattam klubedzőként, kíváncsi vagyok, mire leszünk képesek. Mindig meccsről meccsre szoktam gondolkodni, nem szeretnék előre jósolni, tíz nap alatt hét mérkőzést fogunk lejátszani. A B divízióban ezek mindegyike élet-halál lehet, hiszen a csoportból csak két együttes jut tovább, több favorit járt már úgy a közelmúltban, hogy kifogott egy rossz napott, kikapott, majd a rövidebbet húzta a hármas körbeverésben, és nem került a nyolc közé.

– A válogatott feladatok mellett az elmúlt idényben a Honvéd végül ezüstérmes juniorcsapatát is irányítottad, hogy telt az éves munka a nemzeti együttessel?

– Abból a szempontból egyszerű volt a helyzet, hogy megvannak a kijelölt válogatott ablakok, amikor nem rendezhetnek U19-es mérkőzést. Ilyenkor gyors, három-négy napos összetartásokra van lehetőség, ezek során megnéztünk számos új nevet, akiknek lehetett esélyük a nyári keretbe kerülésre. Az első ablakban csak edzettünk, januárban volt egy felkészülési meccsünk a horvátok ellen, ami nagyon hasznos volt, itt már lehetet látni, kik köré épülhet majd a csapat, illetve kik férhetnek oda fiatalabbként. A következő összetartás már a nyári felkészülés, amely még mindig tart, az ötödik héten járunk. Egy portugáliai tornával nyitottuk a felkészülési mérkőzések sorát, öt nap alatt négyet játszottunk, ez a terhelés már hasonlított arra, ami az Eb-n vár majd ránk – ez teljesen más ritmus, mint amit amúgy megszoktak a srácok, azt tartom az egyik legnagyobb kihívásnak, hogy már fáradtan, a torna végén három nap alatt kell lejátszaniuk három egyformán nagy téttel bíró meccset. Az utóbbi hetekben Szlovákiával és Csehországgal játszottunk kétszer-kétszer Székesfehérváron. A szlovákok ellen nagy magabiztosan kosárlabdáztunk, a csehek már nagyobb kihívást jelentettek, voltak megingásaink, de így lehetőségünk nyílt gyakorolni azt, hogyan kell felállni jelentős hátrányból, végül sikerült is fordítani. A négyből négy hazai győzelem mindenképpen jó előjel, de komoly következtetést nem lehet belőle levonni, Horvátországban más lesz pályára lépni, mint otthon volt.

– Mi az a néhány legfontosabb dolog, amit az utóbbi hetekben igyekeztetek átadni a csapatnak?

– Ahogy egy válogatottnál lenni szokott, nálunk is úgy érkezett meg a többség, hogy a klubjában vezető szerepkört tölt be – tizenkét vezérrel viszont nem lehet kimenni az Eb-re, hiszen egy labdával játszunk, először mindig a szerepeket kell letisztázni. Emellett el kell végezni azt a szakmai munkát, ami elengedhetetlen egy ilyen torna előtt: rövid idő alatt mindenféle védekezésre fel kell készülnünk, illetve a mi taktikai variációinkat is össze kell rakni. Száz százalékban lehetetlen minden eshetőséget előre modellezni, azzal nem kockáztatok sokat, hogy a B divízióban biztosan gyakran fogunk zóna ellen játszani, erre nagy hangsúlyt fektettünk, ezen kívül a saját védekezésünket is pontosítottuk. Támadásban igyekszünk egyszerű repertoárral dolgozni, a játékosaink erősségeire építeni. Fontos szerepet játszott a felkészülésben Patonay Imre, aki mentoredzőként végigdolgozta velünk a nyarat, sokat segít annak eldöntésében, mire van, mire nincs idő.

Ez másfajta feladat, mint az évközi munka, amikor nyolc-kilenc hónap áll rendelkezésre arra, hogy felépítsük a csúcsformát az országos döntőre; itt négy-öt hét alatt kell mindent átvenni, miközben a mezőny még változatosabb is, mint egy magyar bajnokságban: mindenféle nemzettel találkozhatunk, negyedik éve vagyok utánpótlás válogatott edző, ezalatt olyan zónákat is láttam már, amik szerintem nem is léteznek…

A torna során végig egyben kell majd tartani a társaságot fizikálisan és metálisan, mert mégiscsak gyerekekről beszélünk, miközben ez a menetrend felnőttcsapatok számára is fárasztó lenne.

– Hat-hat 2008-as és 2009-es játékos került az utazókeretbe, akik összesen nyolc különböző klubban játszottak az előző kiírásban. Milyen válogatási alapelvekkel dolgoztatok?

– A kiindulópont az volt, hogy szerepkörönként három embert kerestünk, mert ennyit lehet optimálisan rotálni.

Van három irányítónk, aki elsősorban játékszervező – Gáspár Vince, Zöldi Péter, Bartik Zalán -, három centerünk – Burony Bálint, Kurfis Zétény, Rozmán Flórián -, három dobónk – Marokházi Levente, Szafkó Márk, Turcsányi Nándor -, és három sokoldalú játékosunk, akiket én „combo”-nak szoktam hívni: ők fizikálisak, jól védekeznek, jól lepattanóznak, ha kell, az ő kezükbe is oda lehet adni a labdát – Halasy Örs, Asztalos Miklós, Nagy Ágoston. Ezen „szereposztás” kialakítása volt a legfontosabb célunk.

A 2008-asok közül vannak, akiknek itt lenne a helyük, ám sérülés miatt nem tudtak bekerülni, de mi sosem fogunk ilyenek mögé bújni, úgy gondolom, hogy a legjobb tizenkét bevethető játékost választottuk ki. A születési év másodlagos volt, annyira nem is tartom fejben, hogy ki melyik „évjárathoz” tartozik, a jövőre nézve bíztató, hogy hatan is ott vannak a fiatalabbak közül, de ez nem volt szempont; arra törekedtünk, hogy a rendszerünkbe pozíciónként megtaláljuk a megfelelő karaktereket. Többen megérdemelték volna, hogy utazhassanak, de a sport néha igazságtalan, csak tizenkét embert lehet kivinni, az döntött, hogy igyekeztünk megőrizni a posztok egyensúlyát, hogy sehol ne legyenek túl sokan vagy kevesen.

– Mit vársz a csopotkörtől, ahol hat nap alatt négy találkozó vár rátok? Az ellenfelek közül Bosznia-Hercegovina és Svédország is az A divízióban szerepelt tavaly.

– Azt hiszem, most még nem érdemes részletesebben elemezni az ellenfeleket, mert sok a kérdőjel, a stábbal amúgy is meccsről meccsre haladunk. A bosnyákokról kevés felvétel áll rendelkezésünkre, de már megkezdtük rájuk a felkészülést játékosonként, a grúzokról például több anyagunk van. Egyelőre nem nagyon van viszonyítási alapom, az elmúlt három év során megtanultam, hogy a korosztályos válogatottaknál a felkészülési mérkőzések és az előző évek eredményei sem sokat jelentenek. Persze adnak egy képet, de ez gyakran csalóka: lehet, hogy valaki egy adott évben halálcsoportba kerül, és nem jut a nyolcba, pedig játékerő alapján ott lenne a helye; félrevezető lehet egy ilyen eredmény miatt gyengébbnek elkönyvelni ezt a válogatottat. Az „amerikai kivándorlás” is évről évre egyre jobban átírhatja az erőviszonyokat, lehetnek olyan játékosok az ellenfélnél, akik fontos szerepet kapnának, de az egyetemre koncentrálnak, ezért kihagyják az Eb-t. Láttuk a bosnyák keretet, tudjuk, hogy van, aki ANGT-zett (EuroLeague Basketball Adidas Next Generation Tournament, U18-as Euroliga – a szerk.), sokan játszanak Szerbiában, de ez önmagában még nem mérvadó.

Elsősorban magunkra koncentrálunk, úgy gondolom, hogy bárkire veszélyesek lehetünk, mert megvannak a megfelelő dobóink, irányítóink, centereink, de az aktuális forma fog dönteni. Ezt láthattuk az U20-asoknál is, ahol lehet, hogy összességében nem képviseltek komolyabb játékerőt a portugálok, de az adott napon ők voltak a jobbak, ugyanígy jártunk tavaly U18-ban a szlovákokkal, egy ponttal veszítettük el a negyeddöntőt. Az az érzésem, hogy a magyar válogatottaknak jobban áll az „underdog”-szerep. A 2007-es korosztályon ez az előző Eb-n is érezhető volt, a csoportban Finnországgal játszottunk ki-ki meccset – azt éreztem a csapaton, hogy „hú, a finnek, felnőttben Eb-negyedikek, nagy kosárlabda-kultúra, most mutassuk meg!”, és zseniális játékkal nyertünk 100-55-re. Szlovákia ellen már nem számítottunk esélytelenebbnek, és ezt valamiért nyomásként élték meg a játékosok, különösen a vezéregyéniségek, valószínűleg hasonló történhetett múlt pénteken Pozsonyban is. Én sem tudom, hogy ennek mi lehet az oka, vagy hogyan tudnánk rajta változtatni, de örülök a kezdeményezésednek, hogy beszéljünk erről, hátha közösen sikerül valamire rájönni. Fontos, hogy valamilyen megoldási javaslat is szülessen, mert önmagában a probléma felismerésével még nem jutunk előrébb. Mi is követtük az U20-as válogatott szereplését, nagyon sajnáltuk őket, de úgy gondolom, minden esély megvan rá, hogy jövőre ebben a korosztályban (is) sikerüljön egy még szebb eredményt elérni.

A férfi kosárlabda B divíziós Európa-bajnokság az egyik legkiszámíthatatlanabb versenysorozat, amit ismerek. Negyedik éve látom, hogy lehetetlen előre megtippelni a három feljutót akár U16-ban, akár U18-ban, akár U20-ban. Mindig van egy-két meglepetéscsapat, újra és újra bebizonyosodik, hogy korosztályonként mekkorák a különbségek, és hogy nem szabad a felnőtt válogatottak szintjéből kiindulni. Akadnak olyan országok, akik valóban fejlettek szervezeti szinten, és mindig lehet velük számolni, de még ők sem mehetnek biztosra, például a nagy esélyesnek kikiáltott horvátok tavaly a negyeddöntőbe sem jutottak U18-ban, mert volt egy rossz meccsük, kikaptak öt ponttal Montenegrótól, és a körbeverésből ők jöttek ki rosszul, így kerültünk össze mi a papíron gyengébb, később feljutó Szlovákiával. Ugyanígy kaptuk meg most Portugáliát Izland helyett U20-ban, nagyon érdekes és fájó ez a déjà vu-érzés; itt a végül 10., szintén jelentős kosárlabda-kultúrából érkező bosnyákok verték meg a későbbi ezüstérmes Izlandot, és lettek a hármas pontegyenlőség vesztesei.

A csoportellenfelek keretét ismerjük, tudjuk, kik játszanak jó helyen, de válogatott szinten ettől sem feltétlenül leszünk okosabbak. Georgiából például egy 2008-as születésű hátvéd, Mate Hatiasvili már bemutatkozott a Baskonia első csapatában, és a legutóbbi felnőtt vb-selejtezőkön is pályára lépett, biztosan nem véletlenül, de önmagában ez nem sokat jelent, elképzelhető, hogy a társak nem tudnak annyit hozzátenni, ő pedig elfárad, így csapatként mégsem lesznek olyan veszélyesek a negyedik meccsre, ezt nehéz előre megmondani. A svédeknél ez egy kiemelt korosztály sok bevándorló hátterű játékossal, ők biztosan erősek lesznek, a harmadik meccset játsszuk ellenük, ekkora már bőven lesznek anyagaink egymásról, egy-egy sérülés vagy a fizikai fáradtság is döntő tényező lehet.

– Mit szeretnél leginkább viszontlátni a csapat játékában, mivel lennél elégedett az Európa-bajnokság után?

– Nagyon szeretném, hogy ne ijedjünk meg senkitől. Azt gondolom, az lesz a kulcs, hogy el kell hinnünk, képesek vagyunk jó teljesítménnyel szép eredményt elérni. Amint megingunk, büntetni fog az ellenfél, ezt folyamatosan tapasztaljuk, az a cél, hogy minél kisebb rövidzárlatokkal abszolváljuk az összes mérkőzést. Úgy érzem, hogy ha jó reakciókat adunk ezekre a nehezebb periódusokra, gyorsan túl tudunk rajtuk lendülni, akkor eredményesek is leszünk, ha nem, akkor nem. Számszerűsíthető célt nem szeretnék mondani úgy, hogy nem ismerjük teljes mértékben az erőviszonyokat – persze ki ne akarna nyolc közé kerülni, aztán feljutni az A divízióba?! Meccsről meccsre akarunk haladni, mindig a következő feladatra koncentrálni. Hosszú az Európa-bajnokság, lesznek hullámhegyek és -völgyek, a lényeg, hogy jó formát mutassunk, és minden mérkőzésen a címerhez, a zászlóhoz méltóan szerepeljünk. Ha adott napon lesz nálunk jobb csapat, azt is el kell tudni ismerni, de az biztos, hogy senkivel szemben nem fogunk úgy felállni a feldobáshoz, hogy „úgyis ők az erősebbek”.

Már most büszke vagyok a srácokra, sokan nem tudják, hogy gyakorlatilag az egész nyarukat áldozzák egy-egy Eb-szereplésre, amihez sportolóként még hozzá kell szokniuk, hiszen 17-18 évesekről beszélünk. Állíthatom, hogy ők mindig száz százalékot adnak bele Magyarországért, aztán ez vagy kifizetődik eredményességben, vagy nem. Úgy gondolom, hogy a bő keret mind a 16 tagja becsülettel elvégezte a munkát, ez egy jó alapja lehet annak, hogy adott esetben egyszer majd felnőtt válogatottak lehessenek. A keretszűkítés egy nehéz része a szakmánknak, mert mindannyian megérdemelték volna, hogy utazzanak, mindenki büszke lehet magára, aki a kerettagságig eljut. Bármilyen döntés is születik, biztosan lesz, aki igazságtalannak érzi, de sajnos csak 12 embert nevezhetünk az Eb-re. Ez egy érdekes szabály, mert ilyen terhelésnél jelentős a sérülések kockázata, ami azt eredményezi, hogy hiányos kerettel kénytelen felállni a folytatásban csapat – ez volt a helyzet az U20-asoknál az utolsó két meccsen -, de nem tudunk rajta változtatni.

Magyarországot képviselni számomra sosem lesz pénzkérdés, mindig is ez volt ez álmom, ami most vezetőedzőként is beteljesül. A nyári megbízási díjamat az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítványnak ajánlottam fel, ahogy még a betegágyon megfogadtam, örülök, hogy teljesíthettem ezt a vállalásomat. Mondták, hogy műszereket fognak belőle vásárolni, ami szerintem kicsit nemesebb felhasználás, mintha magamra költeném ezt a pénzt. Az a célom, hogy minél többen megszeressék ezt a sportágat, illetve minél több magyart büszkévé tudjunk tenni. Aki csak teheti, jöjjön nekünk szurkolni Abbáziába és Fiuméba, sokat jelent a fiúknak a lelátóról érkező támogatás!

A magyar U18-as válogatott kerete a horvátországi B divíziós Európa-bajnokságon:

Zöldi Péter (Vasas Akadémia, 2008)

Rozmán Flórián (Peka Bau-MEAFC Wolves, 2009)

Szafkó Márk (DEAC KA, 2009)

Asztalos Miklós (Kecskeméti KA, 2008)

Halasy Örs (Vasas Akadémia, 2008)

Burony Bálint (NKA Pécs, 2008)

Bartik Zalán (Egis Körmend, 2008)

Kurfis Zétény (Valencia Basket – Spanyolország, 2009)

Gáspár Vince (NKA Pécs, 2009)

Marokházi Levente (Budapesti Honvéd SE, 2009)

Nagy Ágoston (Budapesti Honvéd SE, 2009)

Turcsányi Nándor (MAFC -> Egis Körmend, 2008)

 

Sipos Péter – vezetőedző (Budapesti Honvéd SE)

Berkics Bence – segédedző (NKA Pécs -> Atomerőmű SE)

Kádár Tamás – segédedző (DEAC KA)

Simon Cintia – erőnléti edző (Soproni SI)

Nyitrai Balázs – gyúró (MTK Budapest – női röplabda)

Király Evelin – technikai vezető

A magyar válogatott programja a D csoportban:

Július 24., péntek 18:00, Abbázia (Opatija), Marino Cvetkovic Sportcsarnok

Bosznia-Hercegovina – Magyarország

Élő statisztikáért klikk ide, élő közvetítésért klikk ide.

Július 26., vasárnap 10:30, Abbázia (Opatija), Marino Cvetkovic Sportcsarnok

Magyarország – Észak-Macedónia

Élő statisztikáért klikk ide.

Július 28., kedd 10:30, Abbázia (Opatija), Marino Cvetkovic Sportcsarnok

Svédország – Magyarország

Élő statisztikáért klikk ide.

Július 29., szerda 18:00, Fiume (Rijeka), Zamet Sportcentrum

Magyarország – Georgia

Élő statisztikáért klikk ide.

Képek: Utánpótlássport, Sipos Péter, MKOSZ, FIBA, Edson Fonseca

AJÁNLÓ

NÉPSZERŰ CIKKEK