Connect with us
Hirdetés

Bajnokság

Seyi Awogbemi Sodiq-ra emlékezik az Alba

A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal játékos emlékére a klub díjat nevez el.



:

:

2016 márciusában egyedül érkezett Székesfehérvárra az akkor tizenhárom éves Seyi Awogbemi Sodiq, aki öt szezonon át erősítette az Alba Fehérvár utánpótlását, öt utánpótlás bajnoki aranyat, egy ezüstöt, egy bronzot és számos egyéni elismerést gyűjtött. Tehetségével, akaraterejével, kiemelkedő teljesítményével mindenek felett állóan a kosárlabdába vetett hitével kivívta edzői elismerését, társai, ellenfelei tiszteletét.

Így nem meglepő, hogy az Alba Fehérvár a szezon legjobb utánpótlás játékosának járó díjat „Awogbemi Sodiq emlékdíj”-já kereszteli, tisztelegve egykori játékosuk emlékének.

Az évente kiosztásra kerülő különdíjat azon U18 korú játékos nyerheti el, aki a klub előre lefektetett kritériumainak megfelel. Az elismerés velejárója egy 100.000 Ft összegű RapCity vásárlási utalvány, amit a szezon díjazottja a RapCity kosárlabda szaküzletben tud levásárolni.

Sodiq sok barátot szerzett, szoros kapcsolatokat alakított ki a Fehérváron töltött évek alatt, néhányan közülük az alábbiakkal búcsúznak:

Farkas Sándor, az akadémia szakmai vezetőjeként fogadta, oroszlánrészt vállalt az érkezésében: „Radics Balázs menedzseren keresztül sikerült a klubunkba igazolnom Sodiqot, aki szuper srác és óriási tehetség volt a 3-as 4-es poszton. Óriási része volt abban, hogy 5 utánpótlás bajnoki aranyat nyertünk serdülő korosztálytól juniorig. A felnőttek között is sokra vihette volna 3-as 4-es poszton. Nagyon szerettem Őt második kisfiamnak szoktam nevezni. Nagyon szomorú vagyok, hogy már nem lesz velünk. Légy boldog a mennyországban Sodiq!!!”

Peresztegi Nagy Ákos U16 csapatához érkezett, vele kezdett el dolgozni: „A mai napig emlékszem az első találkozásunkra, egy februári nap volt. Belépett a csarnokba: farmerben, pólóban, pulóverben (melyet a Managerétől kapott a reptéren) és egy 2 számmal nagyobb edzőcipőben. Nem volt vele más csak egy pici hátitáska, melyben az iratai, két pár zokni és 2 db fehérnemű voltak. A csarnok parkettjére lépve azonnal labdát fogott és elkezdett dobálni. Miután megmutattuk Neki a csarnokot és az apartmanját, elmentünk Vele ebédelni. Életében először evett gulyáslevest erős paprikával. Az erős paprikát aztán annyira megszerette, hogy mindennapossá vált az étkezésében… Egy nagyon jó lelkű, nagyszívű Ember volt. Minden havi keresetéből rendszeresen küldött haza pénzt szüleinek és apró ajándékkal kedveskedett a barátainak (főleg a lányoknak). Sok barátra tett szert a Fehérváron töltött évei alatt. Többükkel rendszeresen tartotta a kapcsolatot haza utazása után is… Ahogy az Akadémiánkhoz érkezésének az első perceiben köszönthettem, úgy az utolsó pillanatokat is Vele tölthettem. Idén februárban én vittem fel a reptérre. A hazafelé vezető útra már megfelelő méretű cipőben és kabátban indult el. A kis hátitáskából pedig 6 db óriási sporttáska lett… A „kis” Sodiq sok ember támogatásával, segítségével, szeretetével nőtt fel közöttünk. Rengeteg szeretetet kapott és adott…”

Takácsné Viniczai Zita és családja körében talált otthonra, Martinnal és Milánnal a csapattársi kapcsolatból gyorsan testvéri viszony alakult ki: „Sodiq idejövetele utáni napokban a mi családunknál talált barátokra. Én voltam Zimama, Zsolti pedig Zipapa. Rengeteg közös programot csináltunk neki, rokonokhoz is vittük magunkkal. Elvittem fodrászhoz, ahol cirkuszolt is, mert nem tetszett neki a frizurája, az elején még nagyon tudott duzzogni is. Vásárolni vittük, megmutattuk neki hol érdemes otthonra bevásárolni. Délutánonként majdnem minden nap jött, a fiúk jelentették neki a biztos barátságot. Ha éhes volt esténként felcsengetett: Zimama éhes vagyok! Minden ünnepet, karácsonyt, húsvétot, születésnapjait együtt ünnepeltük, soha nem hagytuk magára. Persze amikor több ismeretséget szerzett akkor már ritkábban jött, de azért mindig hazatalált előbb-utóbb hozzánk. Fiúk válogatott meccseire vittük magunkkal. Hazautazása előtti napon eljött búcsúzkodni, elhozta a mezét ajándékba és szép búcsúszöveget fordíttatott a fiúkkal, még ő is sírt velünk együtt. Sajnáltuk, hogy elmegy, de nem gondoltuk volna, hogy utoljára látjuk. Hiányzik a családunk minden tagjának!!!”

Pethő Ákos edző kezei alatt dolgozott leghosszabb ideig az U18 és U20 csapatoknál, később a NB1/A keretben is: „Sodiq egy olyan ember volt, aki mindenkire hatást gyakorolt, megkerülhetetlen jelenség volt. Nem csak játékával, de viselkedésével is, nagyon magas hőfokon izzott. Viszont, ahogy telt az idő nagy jellemfejlődésen esett át, és ez át tudott fordulni bölcsességbe is. Bármit megtett volna a csapatáért, csapattársaiért. Nagyon sokat köszönhetek neki személyesen, pályán és pályán kívül is, bár voltak vitáink, sosem hagytuk cserben egymást. Kitörölhetetlen emléket hagyott a székesfehérvári kosárlabdázásban és sokunk szívében. Így, ahogy írom e sorokat elöntenek az emlékek, de szerintem mindenki így van ezzel. Kedvenc idézetem tőle, amely mutatja milyen értékeket képviselt és ezzel is búcsúznék tőle: You have to make the family proud!”

Matthieu Donnard edző mellett pallérozódott a későbbi U16 csapatban és egyéni képzések keretében: „Good Morning Sir… Így találkoztunk minden reggel 7.00 órakor az Alba Csarnokban, hogy fejlesszük képességeidet, a labdaügyességedet és a dobótechnikádat. Takács testvérekkel, Polster Attival, néha mások is ott jöttek. Pethő Ákos edzővel arra törekedtünk, hogy megtanítsuk neked a kosárlabda technikai alapjait, hogy lépésről lépésre megvalósíthasd az álmaidat egy biztonságos, de magas szintű kosárlabda környezetben Székesfehérváron. Emlékszem minden apró lépésre, amit a csodálatos fesztávolságoddal, a törékeny hosszú lábaiddal, a stabil dobóhatékonyságoddal tettél. Gyorsan, szenvedéllyel, és mindig nagy mosollyal az arcodon mentél előre, hogy mindannyian előreléphessünk egységes csapatszellemben, nagyszerű légkörben. Megcsináltuk!!! Elsőként lettünk a magyar kosárlabda utánpótlás U16 és U18 bajnoka, és EYBL döntősök. U16-ban Szolnokon a Vasas ellen te dobtad az utolsó kosarat, te szerezted a legfontosabb 3 pontost, …. Kedves Sodiq, néhány héttel ezelőtt még sms-t küldtünk egymásnak, mikor visszatértél az afrikai kosárlabdapályára. Bajnokok szíve … A bajnokok szíve örökre összegyűjt és összeköt minket. Innentől rajtam a sor, hogy így hívjalak SIR, mint az odaadás modellje, a sportszeretet hőse, a barátság mentora, a humanizmus szakértője. Sir Sodiq. Kérlek, engedd meg, hogy karjaimba zárjam azt a szeretetet, amit elhoztál és megosztottál velünk. Hajrá Sodiq. Minden szeretetemmel az ALBA-DKKA rajongóknak és barátoknak. Nyugodj békében! Coach Matt”

Forrás: albakosar.hu

1 Hozzászólás

1
Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
Wilson Recent comment authors
Wilson
Olvasó

Szép gesztus, jó olvasni a klub alkalmazottainak gondolatait/emlékeit róla, nyugodjon békében!

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés