Kosárlabda
Sejo Bukva, a bosnyák kosárlabda legenda járt Kecskeméten
Tíz évett játszott Magyarországon, Debrecenben érezte magát a legjobban.

:
:
A hétvégén rendezte meg a Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia Kecskeméten a fiú MVM U16 Nemzetközi Kosárlabda Tornát, amelyre a BC „KOS” Sarajevo klub elnöke, Sejo Bukva is eljött csapatával, amelyik tornagyőzelemmel a tarsolyában térhetet haza. Az egykori kitűnő játékos a boszniai-hercegovinai kosárlabda egyik legendája, aki gazdag és sikeres pályafutása során a világ több, neves kosárlabda klubjában játszott. 1997-től tíz éven keresztül Magyarországon a ZTE, az Alba Fehérvár, a Kaposvár és a Debrecen színeiben lépett pályára. Pályafutása során 2001-ben együtt játszott Kaposváron Sztojan Ivkoviccsal, a magyar férfi kosárlabda válogatott szövetségi kapitányával. Magyarországi emlékeiről, jelenlegi munkájáról kérdeztük.
Hogyan került Magyarországra?
Spanyolországban játszottam a bosnyák válogatottal az Európa Bajnokságon 1997-ben, majd Horvátországba mentem nyaralni. Egy barátom Samir Mujanovic hívott telefonon, hogy jöjjek Zalaegerszegre, mert egy centert keresnek. Volt egy másik lehetőségem is, mert Pécsre is hívtak. Amikor Zalaegerszegre érkeztem, egy felkészülési mérkőzést játszottunk a Kaposvárral. Jól ment a játék, 21 pontot dobtam, 10 lepattanót szereztem. A mérkőzés után a ZTE klubigazgatója azonnal szerződést kínált és lebeszélt arról, hogy Pécsre menjek próbajátékra. Így azután 1997 augusztusában Zalaegerszegen indult a magyarországi életem.
Négy csapatban játszott Magyarországon, Zalaegerszeg, Alba Fehérvár, Kaposvár és végül Debrecen. Hol érezte magát a legjobban?
Három évet játszottam Zalaegerszegen, majd az Alba Fehérvár csapatában töltöttem egy évet, innen kerültem Kaposvárra, ahol Sztojan Ivkoviccsal játszottam együtt, majd Debrecenbe igazoltam, ahol 5 évet játszottam. Nagyon jó volt Zalaegerszegen, de Debrecenben éreztem magamat a legjobban. Még az is felvetődött, hogy itt települünk le. Nagyon sok emlék köt Magyarországhoz, Kaposváron született az első leányunk, Debrecenben a második. Ezt nem lehet elfelejteni sosem. Sok emberrel alakult ki szoros barátság, jól éreztem magam itt.
Visszament Szarajevóba. Mihez kezdett, miután az aktív játékot befejezte?
Nekem Szarajevó a szülővárosom. Ezt soha nem tudja kitörölni az ember a fejéből, én is visszavágytam. Ekkor már feleségemmel és két lányunkkal nyugalmat kerestünk, elég volt a költözésekből. Húsz évesen indultam el otthonról. Jártam Törökországban, Horvátországban, Szlovákiában és Magyarországon, de elég volt a sok utazásból. A kosárlabdától nem akartam elszakadni, a gyerekekkel mindig szerettem foglalkozni, ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a kosárlabda iskolát 2007 októberében. Az iskola az elmúlt 15 évben akadémiává fejlődött. Játékosokat nevelünk, akik európai klubokba igazolnak.
Voltak-e olyan akadémisták, akik komoly sikereket értek el?
Több játékosra is nagyon büszke vagyok, akik nálam nevelkedtek. Dzanan Musa, aki 12 évesen került hozzám, majd az akadémiáról kikerülve az NBA-ig jutott, ahol a Brooklyn Nets játékosa lett. Most Spanyolországban játszik. A másik játékosom Edin Atic, aki az AEK Athén játékosa lett, most a montenegrói bajnokságban szereplő VOLI Buducnost Podgorica profi kosárlabdázója. A felnőtt boszniai kosárlabda válogatottnak is tagja. Mellettük több mint tíz nálam nevelkedett játékos kosarazik a szlovén, a német és az olasz bajnokságban.
Milyen információi voltak korábban a kecskeméti kosárlabda akadémiáról?
Régóta kapcsolatban vagyok Tímeával és Sztojannal. Az akadémiáról szakmailag csak a legjobbat tudom mondani, igazi otthona van ebben az épületben a kosárlabdának. Tudom, hogy korábban uszoda volt, amit sikerült csodálatosan átépíteni. Mi Szarajevóban sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mert bérelni kell mindent. Itt minden egy helyen van, nagyon jó itt dolgozni és kosárlabdázni, mert ideális körülmények vannak. Ez mi most megtapasztaltuk a torna lebonyolításában, amelyre szívesen gondolunk majd vissza.
Garaczi János

Abban a korszakban a jobb centerek között volt a magyar bajnokságban, és ha igazak voltak a mende-mondák, brutális pénzt fizetett neki az akkori Zete. Ez volt a cikkben emlegetett “lebeszélés”, nem csoda, hogy nem ment Pécsre próbajátékra.
A pályán cammogott, mint egy birodalmi lépegető, én nem különösebben kedveltem a játékát. Kár, hogy ebből a kapcsolatból sem a zalaegerszegi kosárlabda profitál. Elengedtük őt is Isten hírével, mint mindenki mást.
Legjobb centerünk volt, kiváló játékos Sejo Bukva.
Minden idők legjobb ZTE centere volt.
Karakteres srác volt az már biztos ,ment előre mint a Bosnyák terminator, bár nem volt soha Szolnokon, lehetett bírni a “karakterét” ,akkoriban jobban maradtak játékosok hosszú időre ,mint ö is , Stojan ,Dzunic és sokan mások ,aszem a mai kosárlabda jobb mint a régi ,de az egyértelműen jobb volt hogy “ismereted” az ellenfél játékosait ,a sajátodat ,most meg egy spiker nélküli mindigxar közvetítésnél azt se tudod “szinte” ki kicsoda a pályán ,például mivel a paksi meccsek nézhetetlenek ,az a pár meccs amit látsz tőlük idegenbe ,nem tudnám megmondani hogy melyik légiós ki kicsoda ,max Eilingsfeldet és Kovácsot tudom könnyen beazonosítani… Olvass tovább »
Ez se jó, az se jó.
Bocs. 🙂
Seyo papa, Debrecen kosárlabda szerető közönségének mindörökre hős maradsz!! Mindent köszi a sok-sok Vadkakas évek alatt.
Igazi példakép, kiváló 5-ös és csapatjátékos.
Hajrá DEAC!