Sebastjan Krasovec: Ez a fajta tisztelet nem fér bele

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – Zalakerámia ZTE KK 90-80 (30-13, 18-22, 27-25, 15-20)

Milos Konakov : Gratulálok a csapatomnak, mert remekül kezdtük a meccset, úgy játszottunk, ahogy azt elterveztük és sikerült megtartani a pályaelőnyt. Szeretném megköszönni a szurkolóinknak, akik ismét remek hangulatot teremtettek az Arénában. Remek volt! A második félidőben voltak hibáink, amik nem férnek bele. Túlságosan rohantunk, amiből sok eladott labdánk volt, erre a szombati meccsen oda kell figyelnünk. Most dolgozunk tovább.

Sebastjan Krasovec : Gratulálok a Falconak, megérdemelten nyertek. Kicsit túlságosan is tiszteltük az ellenfelünket, akik jó játékos és jó csapat, de ez a fajta tisztelet ne mfér bele. Sok támadólepattanót engedtünk a hazaiaknak, ami szintén nehézzé tette a helyzetünket. Stefan az elején mindent bedobott, ezért vállalom a felelősséget, így készültünk erre a meccsre. Szombaton új meccs kezdődik.

Arconic-Alba Fehérvár – Egis Körmend 105-73 (29-26, 23-12, 26-15, 27-20)

Alejandro Zubillaga : Nagyon örülök a győzelemnek, véleményem szerint nagyon jól játszottunk. Gratulálok a csapat minden játékosának az elmúlt három hónapban nyújtott teljesítményért, és nagyon nagy köszönet a szurkolóknak is. Csapatként győztünk, ennek köszönhető ez a mai diadal, egy nullára vezetnünk, természetesen nagyon messze van még a vége, továbbra is ilyen fókuszáltan és harcosan kell játszanunk és ugyanilyen teljesítmény nyújtanunk. Biztos, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk Körmenden, de szeretnénk a hátralevő két mérkőzést is megnyerni.

Kocsis Tamás : Gratulálunk az Albának, gyakorlatilag tökéletesen játszott, mind védekezésben, mind támadásban fölénk nőttek, megérdemelték a sikert. Nálunk értékelhető teljesítményt csak a szurkolóké volt, akiknek nem tudjuk eléggé megköszönni azt, hogy hátrányban is folyamatosan biztattak bennünket. Nyilván egy ilyen vereségből nem könnyű felállni, mert ez nem volt szép megpróbálunk javítani otthon.

Sopron KC – DEAC 80-67 (17-21, 21-16, 21-21, 21-9)

Kosztasz Flevarakisz : Olyan rövid leszek, amilyen tudok, mert betegségem miatt nincs sok hangom. Gratulálok a játékosoknak! Megegyeztünk abban, hogy bárki is legyen a pályán, bárki marad, bárki elmegy, a maradók a végsőkig a legjobbjukat fogják nyújtani. Úgy hiszem, hogy nem számít, ki távozik, továbbra is jó esélyünk van megnyerni a mérkőzéseinket, és a fiúk ezt ma bebizonyították. Természetesen Adre Jones, Valerio-Bodon Vincent és Takács Norbert, akik ma nem játszottak, közülük ketten a kezdő ötös tagjai voltak, és hiányozni fognak, de ez a valóság. Bele kell adnunk mindent, és napról napra fejlődni, jellemmel és jó hozzáállással. Sitku Mártonnak nagyon jó meccse volt ma, de a jó dolgok az életben úgy jönnek, ha konzisztensek vagyunk, szóval a következő napon, a következő edzésen, a következő mérkőzésen még keményebben oda kell tennünk magunkat, és ezt szeretem ezekben a srácokban. Ez most a valóság, de mi még mindig szeretnénk a lehető legtöbb győzelmet megszerezni. Meglátjuk, milyen helyezést tudunk elérni a végén, de én hiszem azt, hogy mindenki azért játszik, mert hisz ebben. Fiatalok, idősebbek, külföldiek vagy hazai játékosok egész szezonban keményen küzdöttek egy csapatként, és ezt fogjuk tenni az utolsó percig. Még egyszer gratulálok, és remélem, a szurkolóknak is tetszett, mert ez mindig célunk, hiszen a szurkolókért is játszunk, főleg hazai pályán.

Andjelko Mandics : Gratulálok a Sopronnak! Több energiával játszottak, nagy különbség volt a lepattanók terén, ott tört el az egész dolog. Negyvenháromból tizennégy támadó lepattanójuk volt, sok pontot dobtak második esélyből. Ennél biztosan jobban tudunk játszani, szombaton megpróbáljuk megnyerni Debrecenben a második meccset, aztán megyünk tovább.

Szolnoki Olajbányász – Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét 83-75 (18-18, 16-18, 21-23, 28-16)

Szarvas Gábor : Egyetértek Norbival, valóban – a tét nagyságához képest – elég kemény csata volt, nyilván mindenki presztízst csinált a mai mérkőzésből – mind a Kecskemét, mind mi. Ahhoz képest hogy csak az ötödik helyért megy a keresztjáték, én azt gondolom egy kemény mérkőzés volt, amit elég sokáig a Kecskemét irányított, de megmondom őszintén meg sem fordult a fejemben hogy mi ezt a mérkőzést el fogjuk veszíteni – amit a csapatnak is mondtam. Türelmesek voltunk, úgy érzem fizikálisan tudtuk a mérkőzést a magunk javára fordítani: ők a végén hibáztak bele a végjátékba, mi pedig tudtuk az erényeinket a pályán érvényesíteni a támadási oldalon, illetve előre léptek a csapat fő karakterei – gondolom itt Auston Barnesra, Bojan Szuboticsra, Révész Ádám szívére, illetve hát a mellettem ülő top talentre, Lukács Norbertre is. Nem tudom, hogy meddig fog tartani az edzői karrierem, lehet hogy egy hónapig, lehet hogy évekig, de most úgy érzem én vagyok a legszerencsésebb ember a Földön, hogy ilyen szívvel rendelkező játékosokkal játszhattam le az első hivatalos élvonalbeli mérkőzésemet vezetőedzőként, úgyhogy csak hálával tartozom ezeknek a játékosoknak, nagyon büszke vagyok az Olajbányászra.

Forray Gábor : Mindenekelőtt szeretné gratulálni az Olajnak, hogy sikerült megszerezniük a győzelmet. Nehéz most bármi okosat mondani, egy sokkal jobb csapatnak az otthonában 37 percig vezettünk, kontrolláltuk a mérkőzést, gyakorlatilag a mi szánk íze szerint alakultak a dolgok, az utolsó pár percre viszont előjöttek azok a gyerekes dolgaink, amik miatt nem a legjobb négy között vagyunk hanem itt. Tulajdonképpen az első félidőben domináltuk a lepattanókat, azért tudtunk vezetni és kontrollálni a mérkőzést, ezen felül a védekezésünk is megfelelő volt. A végén a támadó lepattanókat jobban szedte az Olaj – négyet-ötöt is szedtek ebben a periódusban – és ilyen második szándékos helyzetekben a kosárlabda Istene megbünteti azokat, akik ezeket nem szedik le, és hát természetesen ilyenkor be is dobják a triplákat. Az az érdekes, hogy igazából ezeket nem azok dobták be, akik brutális shooterek, a Durham például nem kifejezett shooter, ma extra napja volt. Gratulálok nekik, végig dolgoztak, nem adták fel, hajtottak, míg mi kicsit keserű szájízzel játszottunk. Hazamegyünk, és a szokásos ritmusunkban fel fogunk készülni a következő mérkőzésre. Hasonló – fizikális, kemény – mérkőzésre számítok, még nem dőlt el semmi, 1-0 az állás, szeretnénk nyerni és megpróbálunk szépíteni.

Fotó: Bálizs Zsuzsa