Sebastjan Krasovec: Eilingsfeld napról napra jobban néz ki, reméljük hamarosan visszatér

Kezdjük egy kicsit még a nyáron. Az köztudott, hogy miért hagyta el a Zalaegerszeget, hiszen nyilatkozott erről már nyáron is. Most már hónapok teltek el, hogy eljött, visszatekintve mit gondol az ottani időszakáról?

Nagyszerű szezonunk volt a Zalaegerszeggel, az összes hazai mérkőzésen különleges volt az atmoszféra, a szurkolók minden helyzetben mellettünk álltak. Nagyon jó érzéssel töltött el ez minket, én pedig szép emlékeket őriztem meg erről az időszakról. Azt gondolom többet értünk el, mint arra bárki is számított. A kosárlabda és a sport ilyen. Dolgok változnak, emberek távoznak és érkeznek, de remélem Zalaegerszegen is olyan pozitívan maradt meg az előző szezon, ahogy nekem.

Amikor januárban beszélgettünk, azt kérdeztem Öntől, hogy mi a legnehezebb ebben a szakmában. Kérdés nélkül azt felelte, hogy a családtól való távolság. Idén nyáron úgy alakult, hogy a kosárlabda kicsit háttérbe szorulhatott és minden más előre. Hogyan élte meg ezt az időszakot?

Igen, ez így volt és nagyszerű volt! Minőségi időt töltöttünk el együtt, kicsit hosszabb volt a szünet így csapat nélkül, augusztusban is még volt időnk egymásra koncentrálni és pihenni. Persze aztán ejött a szeptember, elkezdődött az iskola, akkor már az ember észbe kap, hogy nincs munkája és ez így nem jó (mondta nevetve –  a szerk.). 2015 óta nem voltam ennyi időt otthon, ez nagyon hosszú idő volt, jól esett végre egy nagyobbat relaxálni.

A Paksnak nagy elvárásai voltak a szezon előtt, a legjobb négyet tűzték ki elvárás gyanánt. Nyilván edzőcsere nem történik akkor, ha minden terv szerint halad, de bajnokság közben nehéz átvenni egy csapatot. Miért döntött amelett, hogy az ASE-t választja?

A Paks egy nagy múltú, nagyszerű csapat. Azt gondolom, hogy nagy potenciál rejlik ebben a projektben, ami mindenképpen csábító volt számomra. Hiszek abban, hogy sikerül egyenesbe jönnünk, a szezon elején járunk csak, szeretnénk még mindig magas célokat kitűzni, bár nyilván tudjuk ez 0-5-ről nehéz. A lehető legjobb eredményt szeretnénk elérni, bízunk benne, hogy sikerül kirángatnunk magunkat a nehéz helyzetből a rossz kezdés után.

Legutóbb azt is megkérdeztem Öntől, mi a sikerének a titka. 0-5-nél átvenni egy csapatot a legnehezebb feladat, pláne, hogy teljesen ellentétes elvárásokat fogalmazott meg a vezetőség a szezon előtt. Avasson be minket kicsit, hogyan lehet belevágni ebben a szituációban a munkába?

Hétről hétre jönnek a meccsek, igyekszünk fokozatosan változtatni dolgokon. Támadásban és védekezésben is különbözőek az edzők filozófiái, ez normális, de idő kell, hogy ez meglátszódjon egy csapaton. Elsősorban mentálisan próbáltuk felrázni a társaságot, hozzám kell szokniuk és nekem is hozzájuk. A célom az, hogy a játékosokat abba a szituációba hozzam, ahol a legjobbat tudják kihozni magukból. Nyilván ebből a szempontból nem volt szerencsés, hogy pont a Falco ellen idegenben játszottunk először, de már Sopronra koncentrálunk és természetesen szeretnénk győzni.

Muszáj rákérdeznem, mert erről viszonylag kevés információt tudunk. Mi a helyzet Eilingsfeld Jánossal és Duda Sanadzével?

Dzsonszi folyamatos kezelés alatt áll továbbra is, keményen dolgozik a visszatérésen. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor térhet vissza, de napról napra egyre jobban néz ki. Lépésről lépésre halad, természetesen nem sürgetjük semmiben, hiszen nagyon fontos játékosa a csapatnak, semmit nem akarunk elsietni, csak akkor lép pályára, ha teljesen felépült. Duda esetében sajnos semmilyen információval nem tudok szolgálni, jelenleg a rehabilitációja zajlik, de még nem találkoztam vele. Most azzal főzünk, amink van, ahogy mondani szokták, az a legjobb csapat, ami éppen rendelkezésre áll.

Fotó: Bálizs Zsuzsa