Bajnokság
Pór Péter: Kecsegtető ajánlatokat kaptam, de engem minden Szolnokhoz köt
Szakmai igazgatóként tért vissza legnagyobb sikereinek helyszínére a kíváló szakember. Új szakmai koncepciót épít.
:
:
Szakmai igazgatóként tért vissza legnagyobb sikereinek helyszínére, a Szolnoki Olajbányászhoz Pór Péter. Az Olajbányásszal háromszoros bajnok és háromszoros kupagyőztes, valamint a piros-feketéket először az Eurochallange négyesdöntőjébe vezető szakember a Szolnoki Kosárlabda Akadémia irányítása mellett az Olajbányász szakmai igazgatói feladatait is ellátja.
A Szolnoki Olajbányász hivatalos oldala készített nagy interjút a kíváló szakemberrel.
– Alighanem sokak számára furcsa, hogy a magyar edzői garnitúra egyik legeredményesebb aktív edzőjeként nem valamelyik klub kispadján láthattuk az elmúlt években, hanem utánpótlás edzéseket látogatva gyerekekkel foglalkozott. Nem volt ajánlata felnőtt csapatoktól?
– Dehogynem, az elmúlt években sokan kerestek, egészen kecsegtető ajánlatokat is kaptam, de aki ismer, az pontosan tudja, engem minden Szolnokhoz, az itteni kosárlabdához köt. Itt lettem szurkoló, aztán játékos, utánpótlásedző, majd a felnőttek edzője, s jött a csúcs, a bajnokság megnyerése. Az pedig, hogy gyerekekkel foglalkoztam, egyáltalán nem furcsa, mivel régi vágyam, hogy jobban összehangoljuk a felnőtt csapat és a komplett utánpótlás szakmai vonalait. Az a célom, hogy a legkisebbektől a felnőttekig egymásra épülő szakmai munkát végezzünk. Ezért is vállaltam el, hogy a Szolnoki Sportcentrumban a fiú utánpótlásképzés elsőszámú felelőse legyek.
– Mi volt a konkrét feladata?
– Az egyik fő feladatom volt a szakosztályvezetéssel együtt, hogy létrehozzuk a Szolnoki Kosárlabda Akadémiát, melyben minőségi képzéssel olyan játékosokat nevelünk, akik aztán be tudnak kapcsolódni a felnőtt csapat munkájába, s ott képesek megragadni.
Hosszas előkészítő munka után megfeleltünk az akadémiai akkreditációs követelményeknek és megkaptuk a nemzeti akadémiai minősítést. Tudjuk, hogy ez nagy felelősséggel és sok kihívással jár, ennek ellenére a minőségi munka fenntartására törekedtünk, s törekszünk a mai napig.
Folyamatosan szeretnénk lépni egy szintet a szakmai munkában, ezért több területen is változtatásokat hajtottunk végre, melyek a minőségi kosárlabda képzés területén fognak megmutatkozni. Felvettük a kapcsolatot komoly külföldi utánpótlásnevelő műhelyekkel, s azt láttuk, a fiataloknál a képzés fele kosárlabda, s fele az erőnlét, a fizikum felépítése. Ezért dolgozik velünk szakképzett erőnléti tréner, atlétikai edző, mert ez ma már nélkülözhetetlen. A célunk az, hogy magas szintű képzést kapjanak a nálunk kosárlabdázó fiatalok technikai és fizikai értelemben is.
– Gondolom a felnőtt csapat élén pontosan érezte, mit kellene még tudniuk a kerethez érkező fiataloknak.
– Ez így van, a hazai és a nemzetközi porondon sikerült bőségesen tapasztalatot szereznem a fiatal, húsz év körüli játékosok szerepeltetését, képzettségét illetően. Merthogy nemzetközi szinten ők már komoly tényezőnek számítanak, tehát látjuk, merre kell elindulnunk. Azt gondolom, valamennyi klubnak van még mit tennie azért, hogy a tehetséges fiataloknak biztosítsák a megfelelő tanulási lehetőséget, s olyan klubmodellt építsenek, melyben fontos szerep jut ennek is. Mi most ezen dolgozunk az Olajbányásznál.
– Mi pontosan a feladata a klubnál?
– Az idei szezontól közvetlenül a felnőttcsapat alá tartozó U20-as és NB/I-B-s csapat szakmai irányításával bővült a feladatköröm. Azon dolgozom a Szolnoki Olaj KK szakmai vezetésével, hogy az Akadémiáról kijövő gyerekek ugyanazt a szakmai koncepciót kövessék a magasabb korosztályokban is.
Persze ott vagyok a felnőtt csapat edzője mögött, amennyiben igényli a segítségemet, állok mindig rendelkezésére, de nekem most a feladatom lényege, hogy hosszútávon mindig legyen a szolnoki felnőtt csapatban minőségi szolnoki kosárlabdázó.
– Mi a garancia arra, hogy ez a modell sikeresebb lesz a korábbiaknál?
– A siker nem klubmodellen múlik, ez kétségtelen, hanem az elvégzett munkán. Az utánpótlás-nevelés eléggé szerteágazó, de úgy látom, hogy évről évre sikerül előbbre lépnünk. A hazai versenyeztetési rendszeren és a felkészülési tornákon túl igyekszünk a lehető legtöbb nemzetközi mérkőzést megszervezni. Csapataink az országos kiemelt, országos regionális, megyei bajnokságokban szerepelnek. A versenyeztetést etikai kérdésként kezeljük, különösen az alapképzési szintünkön. Rendszeres résztvevői vagyunk az országos döntőknek. Résztvevői vagyunk a kontinens egyik legrangosabb sorozatának az EYBL nemzetközi kupának, az idén U15-U18-as csapataink indultak el a sorozatban.
– Miért emelte ki a versenyeztetést? Ennyire kell a sok mérkőzés?
– A versenyeztetés a képzés része. Fontos, hogy az utánpótlás esetében egy torna, egy versenysorozat, egy nemzetközi mérkőzés nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy minőségi játékosokat képezzünk. Ezzel a szemlélettel kell az edzés-versenyeztetés arányait kialakítanunk.
– Hogy látja, fogékonyak az akadémisták és az edzők erre a szemléletre?
– Másként nem lehetnének nálunk. Úgy látom, hogy lépésenként már látjuk az eredményt is. A korosztályos válogatottak nyári programjába hét játékosunk kapott behívót, minden korosztályban tudtuk képviseltetni magunkat. Sőt, két edzőnk is dolgozott a nemzeti csapatoknál. Ami viszont a legfontosabb, hogy ebben az évben már hét saját nevelésű, a Szolnoki Sportcentrumban nevelkedett fiatal játékos a felnőttcsapat keretének a tagja. Ennek köszönhető, hogy fiataljainkat el tudtuk indítani az NB/I-B Zöld csoportjában, ami a további fejlődésüket nagyban elősegíti és átmenetet jelenthet az U20 és a felnőtt csapat között. Ez a lépcső eddig nagyon hiányzott, s nem tagadom, hosszabb távon nagyon sokat várok tőle.
– Hosszabb távon?! És akik most játszanak a fiatalok közül a csapatban?
– Nem függ össze a kettő. Az NB1/B már most lehetőség, Pallai Tamás, Rudner Gábor, Frank Áron, Samuel Taiwo, Csák Bence és a többiek fejlődésében rendkívül nagy szerepe van. Ők egyébként már ott edzenek a legjobbakkal, szerepet kapnak a felnőtt mérkőzéseken, s a felkészülési tornákon bebizonyították: lehet rájuk számítani. Azonban biztos játékperceket továbbra is csak fegyelmezett, alázatos munkával harcolhatnak ki a szakvezetőnél.
Nagyon fontos, hogy a szolnoki utánpótlásképzés szerves részévé váljon a B-csoportos versenyeztetés, mert csak ekkor van értelme. Én csak a hosszú távú szakmai munkában hiszek, s ebben partnereim az edzők is. Külön örülök annak, s ezt magam is szorgalmaztam, hogy a Szolnoki Olajbányász a kiválasztott gyermekek tehetséggondozására, nevelésére az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektessen.
– Hol helyezkedik el a klub hierarchiájában a szakmai igazgató, azaz ön?
– Egy bizonyos szempontból az ügyvezető alatt, más szempontból mellette. A magyar kosárlabdában még nem igazán honosodott meg az a típusú vezetési struktúra, aminek a kialakításán most dolgozunk. A Szolnoki Olajbányász a kirakatban a felnőtt csapatot jelenti, a nyolcszoros bajnok magyar élcsapatot.
A tulajdonossal karöltve van azonban egy nagyon fontos szakmai elvárásunk a felnőtt csapat irányába: szerepet kell kapniuk a tehetséges fiataloknak.
Azt viszont, hogy ezek a fiatalok kellő tudás birtokában érkezzenek a felnőttekhez, már nekem és a klub többi edzőjének lesz felelősségünk. Konkrétan a szakmai munkáért, a játékosválasztásért a vezetőedző felel, mint egyébként az a nemzetközi porondon meghatározó kosárlabdakluboknál történik. Az én dolgom az, hogy a hosszútávú célok, tehát a válogatott szintű szolnoki kosarasok neveléséhez biztosítsunk minden feltételt. Tehát legyen a srácoknak egyéni képzésük, figyeljünk oda az iskolai szereplésükre, az étkezésükre, a versenyeztetésükre. Ami pedig nagyon fontos: ez utóbbinak mindig fontos feladatnak kell lennie a klub életében, soha nem szoríthatja háttérbe semmi! Mi szeretnénk mindig ott lenni a magyar féri kosárlabdázás valamelyik felső polcán, de ahhoz, hogy ez így legyen, nagyon nagy szükségünk van a saját nevelésű, nemzetközi szinten is jó teljesítményre képes játékosokra. Ha ezt középtávon meg tudjuk valósítani, akkor dolgozunk igazán jól.
Téged csak a sztoján köt oda,semmi más!!
Te is a kutyája vagy,annak a féregnek!!
Pór Petivel nagyon régen találkoztam először …
A Szolnok OIK döntőt játszott Dombóváron.
Akkor megfogott öszinte, egyszerű tisztessége.
Őrülök, hogy a – komoly – sikerei után is tudott, tud az az ember maradni akit megismertem.
Ezek szerint nem ismered.
Miért?
K
U
P
A
A Jászberény ellen öt, a tavalyi szezonban pedig tizenegy sajátnevelésű játékosunk mutatkozott be az élvonalban, messze a legtöbb az nb1-es csapatok közül…(persze leginkább a sérülések miatt és csak kiegészítő szerepkörben, de azért volt aki stabil kezdőemberré vált és végig játszott egy győztes magyar kupadöntőt) Egy év alatt Taiwo fejlődött a legtöbbet, és ő még csak 19 éves…egyértelmű, hogy válogatott szintű játékos lesz, ahogy Pallai is, aki most még csak 18. Rudner már most alapember, egyre biztosabbak a dobásai, jól védekezik és kimagasló a játékintelligenciája. Frank Áron 19 éves, belőle is lehet jó játékos, nála még nem tudni. Csák 21 éves,… Olvass tovább »
Vajon miket mondott Rouge ami nem fedné a valóságot.Mi ez a sok minusz?Egyik ellenfelet sem répázta,saját csapatunkat elemezte és erre tessék!
Vannak olyan kifejezések, amire ugranak Szombathelyen. Ilyen a kupa. Ha meghallják vagy olvassák hogy kupa, akkor mínuszolnak. Ebben az írásban pedig van ilyen kifejezés.
Moldi, Rouge-t “”illik” fikázni és kritizálni, teljesen mindegy, mit, miről, milyen hangnemben ír. Ez egy ilyen ország lett, ez meg egy ilyen fórum…
Rózsi!
Hol vannak vagy hol jegyzik ezeket a jatekosokat akikrol szo van?
Csak, mert valahogy eddig egyik sem nyomott olyan hu de nagy jatekot.
Egy kalap alatt nem veheto egyik fiatalotok sem a 18-21 eves Hanga, Voja, Filipovity, Benke, Varadi, Perl-emberekkel szemben.
Buzics!
“…mert valahogy eddig egyik sem nyomott olyan hu de nagy jatekot…”
Ezek szerint nem voltál ott az arénában
a tizennyolc éves Pallai első nb1-es meccsén.
(Azt pedig persze nem várom el tőled, hogy kövesd és lásd Taiwo fejlődését egy év alatt)