Pór Péter: a mai fiatalok büszkén nézhetnek fel ezekre a kosarasokra

Rendkívül jó helyzetbe került a magyar férfi kosárlabda-válogatott azzal, hogy a 2021-es Eb selejtező első két fordulóját megnyerte. Először a regnáló Európa-bajnok Szlovéniát hazai pályán, majd az erős szerkezettel rendelkező Ukrajnát idegenben sikerült szoros végjátékban legyőzni.

Sztojan Ivkovics munkáját segíti a nemzeti csapatnál a Szolnoki Olajbányász szakmai igazgatója, Pór Péter is, aki a BB1.hu-nak adott interjújában fejtegette, hogy mi lehet ennek a jó szereplésnek a titka:

Amikor Keller Ákos és Rosco Allen csatlakozott a társakhoz, onnantól kezdve pedig még hatványozottabban éreztem, hogy rendkívül fókuszáltak. Nálunk itt a válogatotton belül kialakult egy családias hangulat, ez a nyugodtság, ez a légkör pedig nagyban segíti a munkájukat, a feltételek maximálisan biztosítottak, nekik csak az edzésekre, a játékra kell koncentrálniuk.

Nálunk mindig nagyon fontos volt a csapaton belüli hierarchia kialakítása. Annak ellenére, hogy a fiúk nyáron találkoztak utoljára, olyan érzés volt, mintha csak egy hete váltunk volna el egymástól. Ugyanúgy működött minden, mint az előtte levő időszakban. Egy csapat életében szerintem ez nagyon fontos. Hierarchia nélkül én azt gondolom, hogy egyik csapatsportban sem lehet jól szerepelni, eredményeket elérni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen szerepeltek a srácok az elmúlt két mérkőzésen.

Keller és Allen érkezése után még fókuszáltabb lett a csapat (fotó: fiba.com)

– Tehát már a felkészülési időszakban lehetett érezni, hogy benne van a fiúkban a két győzelem?

– Az első napok nekem nagyon bizakodóak voltak. Már akkor lehetett látni az arcokon, hogy nem azért jöttek a srácok a válogatottba, hogy csak eltöltsék a napokat, hanem nagyon komoly munkát akartak elvégezni. Utólag mondhatjuk, hogy ez sikerült is. Nyilván tudtuk, hogy nem könnyű ellenfelekkel játszunk, azért mégiscsak a regnáló Európa-bajnokkal csaptunk össze és Ukrajnát is magasabb szinten jegyezik a ranglistákon, mint a magyar válogatottat. Tisztában voltunk vele, hogy nem lesz könnyű feladat, de ez az együttes már annyiszor bebizonyította, hogy mire képes, most sem okozott csalódást senkinek.

– Mennyiben nehezíti a munkát, hogy a következő két mérkőzést majd csak novemberben vívja meg az együttes?

– A versenyrendszert a FIBA nemrég átvariálta. A selejtezők idejére “FIBA-ablakokat” alakítottak ki, amelyben párosan szerepelnek a mérkőzések. Négyes csoport van, hat meccset kell lejátszani ahhoz, hogy a 2021-es Európa-bajnokságra kvalifikálják magukat a csapatok. A februári ablak után valóban sokára lesz a novemberi két találkozó, amikor is két idegenbeli összecsapással folytatjuk. Vége lesz a szezonnak, a nyáron majd megint össze lehet hívni a válogatottat egy kicsit, hogy fel tudjon készülni azokra a fordulókra. Két nehéz meccs vár ránk, hiszen Szlovéniába és Ausztriába utazunk, de ez a társaság számtalanszor bebizonyította, hogy van tartása, és akár hátrányból felállva is képes nyerni.

Nagyon együtt van ez a brigád (fotó: fiba.com)

Amikor ez a novemberi páros forduló lemegy, az azt követő februári ciklusban zárjuk a selejtezőt, két hazai mérkőzéssel. Úgy megyünk neki a hátralevő négy meccsnek, hogy mindegyiket meg akarjuk nyerni, szeretnénk 6-0-val abszolválni az Eb-re való kijutást. Matematikailag még nem vagyunk ott, de saját kezünkben van a sorsunk, azt gondolom, hogy az elmúlt két találkozón már nagyot léptük a továbbjutás felé. Szerintem a hátralevő négy meccsen be tudjuk biztosítani, hogy Európa-bajnoki résztvevők legyünk.

– Miben rejlik a válogatott ereje? Azért mégiscsak két magasabbra taksált csapatot sikerült megverni…

– Mindig szoktam konklúziókat levonni egy ilyen kör után és fejtegetni, hogy mi is lehet a titka a fiúknak, hogy ilyen csapatok ellen ilyen eredményeket tudnak elérni. Jó a csapaton belüli kémia, remek az összhang és ami rendkívül fontos, hogy ezek a srácok nagyon tisztelik egymást. Amikor a szemükbe néz az ember, olyan tiszta, sportemberi tekinteteket lát, hogy ez már inkább az emberi, mintsem a szakmai része a dolognak. Ilyen emberekkel lehet valódi eredményeket elérni: akik egymásért küzdenek, meghalnak a pályán. A legjobb példa például a 2017-es Eb, amikor a csehek és a románok elleni kulcsfontosságú találkozókon tudtak egymásért küzdeni, hajtani, szenvedni a pályán, ha éppen az kellett. Ugyanez látszott a szlovének és az ukránok elleni meccseken is. Vezetett az ellenfél, visszajöttünk, belementünk a szoros végjátékba és meg is tudtuk nyerni a kiélezett hajrát, ami azért magyar csapatokra nem mindig jellemző, hogy a végjátékot így bírják és így tudják megnyerni.

Nekem mindig kulcsmomentumok az időkérések is. Mindig figyelem a fejeket és az arcokat például, amikor lejönnek a pályáról. Sztojan nyilván mondja a taktikai utasításokat nekik és közben az arcokon azt látom, nincs pánik, teljesen higgadt mindenki. Ez egy csapat életében rettentően fontos. Azt sugallják egymás felé, hogy “nem baj, mínuszban vagyunk, de vagyunk olyan erősek, hogy innen is visszajöjjünk”. Úgy össze tudnak zárni, hogy a pályán közösen meg tudják oldani a problémájukat.

– Tényleg csak nagy szavakban, elismerően tudunk beszélni róluk.

– Az utánpótlásban is dolgozom, és végre megint azt érzem, hogy a mai fiatal játékosok büszkén nézhetnek fel ezekre a kosarasokra. Ami az előző években számomra hiányzott, hogy elvétve akadt csak egy-egy példakép a fiatalok számára, ez most talán ezzel a válogatottal újra előjött. Ez az utánpótlás képzésben óriási dolog tud lenni.

A másik még, ami mutatja a csapat erejét, azt Eilingsfeld János példája is mutatja. Hosszú évek óta mindig tartott egy kis motivációs beszédet az öltözőben, mielőtt a csapat kifutott volna a pályára. Most a sérülése miatt sajnos nem volt ott, de nekem elküldte videóüzenetben, úgy, hogy gyakorlatilag egy videoklipet állított össze, ami szöveges, képi és hanganyagot is tartalmazott. Most is, mielőtt kifutottak a fiúk a pályára, levetítettem nekik és úgy mentek ki a pályára, hogy Jani szavait megélték.

Hanga Ádám is a két mérkőzés alatt együtt lélegzett, együtt lüktetett a srácokkal. Igaz, hogy nem lehetett itt, de lélekben szinte folyamatosan ott volt a csapattal. Ezek mind olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy egy nagybetűs CSAPAT jött létre.