Polgárdy Ádám: Az az álmom, hogy egy feljutó MAFC-cal bizonyíthassak az A csoportban

Múlt vasárnap 12 év elteltével ismét felnőtt trófeát nyert az Újbuda MAFC: a Hepp Kupa elődöntőjében mélyről állt fel a Kaszások ellen (92-87), a Veszprémmel vívott fináléban végig vezetve győzött (115-100) a nagy múltú fővárosi együttes. Polgárdy Ádám hosszabb sérülésből visszatérve is hasznos játékkal, 21 ponttal és 5 kiharcolt faulttal vezette győzelemre csapatát a fináléban, így felnőtt pályafutása első aranyérmét ünnepelhette. Az 1999-es születésű játékos 2018 óta erősíti a piros-feketéket, edzőként is dolgozik a klubnál – természetesen szeretné kipróbálni magát az élvonalban is, de bízik benne, hogy ehhez nem kell eligazolnia.

– Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?

– Fiatalon kezdtem a kosárlabdát a Soproni Sportiskolában. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy egyesületben tölthettem az utánpótlás-éveimet, ahol nagyon jól is éreztem magam. Végigjártam a ranglétrát, szerencsére egy elég sikeres korosztályhoz tartoztam, már U14-ben ezüstérmet szereztünk, U16-ban megnyertük a hazai rendezésű országos döntőt, U18-ban ismét a 2. helyen végeztünk. Juniorként a saját bajnokságunk mellett már a SMAFC-ban is játszottunk párhuzamosan a felnőtt NB I. B-ben két idényt, aztán az U18-ból kiöregedve, az érettségim évében volt lehetőségem egy szezont az A csoportos SKC-ban is lehúzni – melynek végén egy Sopron-MAFC párharc döntött a bennmaradásról, ekkorra már volt is opcióm az újbudaiakhoz. Mindkét klub szerepeltetett U23-as csapatot a Zöld csoportban, decemberben egymás ellen játszottunk, Garai Péter a MAFC fiataljainak edzője is volt és ekkor kérdezte, hogy szeretnék-e Budapesten továbbtanulni, elmondta, hogy szívesen látna a klubnál, mert szerinte személyiségben, karakterben beleillenék a közegbe. Tetszett, amit felvázolt, beadtam a jelentkezésemet a Corvinusra, fel is vettek, így a MAFC-ban folytattam a játékot.

– Ősszel már a nyolcadik szezonodat kezdted a klubnál, pedig az utóbbi évek egyik legponterősebb piros csoportos játékosaként bizonyára kaptál ajánlatokat máshonnan is. Minek köszönhető, hogy végig kitartottál a MAFC mellett?

– Nem titok, hogy nagyon jól érzem itt magam, a kosárlabda mellett szereztem egy közgazdász diplomát, elvégeztem az edzőit is, a Gabányitól nem messze lakom a barátnőmmel, szeretek Budapesten élni. Ezzel együtt voltak olyan megkereséseim, amiket megérte átgondolni, de sokat köszönhetek Petinek, nem gondolnám, hogy korrekt lett volna, ha az első adandó alkalommal elfordulok a MAFC-tól. Itt minden évben versenyképes csapatot építenek, komolyan számolnak velem, ha bármit kérek, abban igyekeznek segíteni, edzősködöm is a klubnál. Nagyon szeretem a csapattársaimat, nem cserélődik ki évről évre a keret, van egy koncepciónk, építjük a játékosokat, kiváló személyiségekből áll a csapat és azt gondolom, hogy szakmailag is mindenki töretlenül fejlődik. Az Újbuda MAFC már inkább család nekem, mint munkahely, a legnagyobb célom, hogy ezzel a csapattal, vezetőséggel és klubbal, vagyis a barátaimmal együtt harcoljuk ki a feljutást, aztán “alanyi jogon”, egy jól ismert környezetben próbálhassam ki magam az A csoportban. Így lenne a legnagyobb esélyem megmutatni önmagamat, mert ha eligazolnék valahová, akkor a nulláról kellene elkezdenem felépíteni magamat és a rólam alkotott képet.

– A mostani idény előtt fontos változások történtek a klubnál. Jelenleg 12-8-cal az 5. helyen álltok, a ti meccseiteken esik a legtöbb pont a bajnokságban (átlagosan több mint 187), mi jellemzi a játékotokat idén?

– Két meghatározó játékos és a vezetőedző, Lakits Bandi is távozott, ezáltal átalakult a csapat. A bajnokság is más, még nehezebb és kiegyenlítettebb, úgy érzem, hogy számos rivális komoly erősítéseket hajtott végre, elég, ha azt nézzük, hogy mindkét feljutó, a Veszprém és a Tiszaújváros is négyes döntőbe jutott a kupában, senkit nem lehet leírni. Egy futós, gyors kosárlabdát próbálunk játszani, amelyben elég szabad kezet kapunk Petitől, a bizalom mindenki felé megvan és ha nem élünk vele vissza, meg is marad. Ez sajnos rosszul is elsülhet, egy gyengébb dobóformával akár az utolsó helyezettől is kikaphatunk, a nyolc vereségünk közt akad néhány, ami kellemetlen meglepetés volt, viszont amikor a jobbik arcunkat mutatjuk, például a Veszprém elleni első félidőben, akkor ki tudunk alakítani egy húszpontos előnyt úgy, hogy az ellenfél semmit sem tud rá reagálni.

– A múlt vasárnapi Hepp Kupa-győzelemmel a keret nagy többségéhez hasonlóan első trófeádat szerezted meg felnőtt szinten. Mi döntött a ti javatokra a BOK Csarnokban?

– Az elődöntő szépen leképezte az egész idei kupaszereplésünket: teljes leolvadásból hatalmas feltámadás, ez mindenképpen a csapat mentális erejét mutatja. Nem túlzás kimondani, hogy az első félidőben semmi nem jött össze nekünk, nagyjából tíz üres ziccert hagytunk ki, távolról szinte be sem találtunk, a nagyszünet után viszont mindig volt valaki, aki előre tudott lépni. Nagyon brusztolós mérkőzés volt, hathetes kihagyás után most játszottam először ismét érdemi perceket, vissza kell még szereznem a meccsrutint.

Bíztunk benne, hogy egymás után kétszer nem fogunk ilyen rosszul játszani, ez hál’ Istennek be is igazolódott, a döntő első félidejében nagyon jól teljesítettünk, elöl-hátul megcsináltuk, amire készültünk, ültek a hármasaink, jól ment a magasembereinknek is, ami egy akkora előnyt és magabiztosságot adott, hogy a csapatkapitányunk, Bordács Soma félidei kiállítását is elbírtuk. Ez nyilván okozott egy kis törést, de nagyon szépen összezártunk, ami alapvetően jellemző az Újbuda MAFC-ra, mert a pályán kívül olyan kohézió van minden évben – idén szerintem hatványozottan -, ami reményeink szerint az alapszakasz hátralévő részében és majd a rájátszásban is a mi javunkra billenti a mérleg nyelvét. Nagyon jól ismerjük egymást a pályán kívül is, mindössze három új játékos érkezett nyáron, de ők is tökéletesen beilleszkedtek, úgy gondolom, hogy ezzel az összetartással nagy dolgokra lehetünk képesek. Arra kell törekednünk, hogy a folytatásban egy kicsit kiegyensúlyozottabbak legyünk, de azért azt is fontos megjegyezni, hogy a kupadöntőn játszottuk le az első két meccsünket valóban teljes kerettel a szezon során. Az idény első felét Kovács Levinek kellett kihagynia, közben Pápai Máténak is volt egy hosszabb sérülése, az utóbbi időben én nem voltam bevethető, bízunk benne, hogy mostantól mindenki egészséges lesz, szépen kialakulnak a szerepek és előre tudunk még lépni játékban.

– Szombaton egy közvetlen rivális, a hasonló stílusban játszó MEAFC otthonában folytatjátok a bajnokságot. Ősszel izgalmas, gólgazdag meccsen tudtatok nyerni otthon, mire számítasz Miskolcon?

– A Miskolc teljesen átalakult a nyáron, a szakmai stáb is kicserélődött, sok új meghatározó játékos érkezett. Ők is erősek a tranzíciós játékban, rengeteg hárompontost vállalnak, hazai pályán sem volt könnyű dolgunk ellenük, idegenben talán még nehezebb lesz. Azokat az erősségeinket kell megőriznünk, amik a kupadöntőn is megmutatkoztak: hogy sokoldalúak vagyunk, többen képesek nyerőemberré előlépni. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a védekezésünk is tartósan összeálljon, ne csak periódusokra, ha ez sikerül, akkor a támadás jönni fog magától. Az a célunk, hogy fenntartsuk azt a jó flow-t, amit a kupa megnyerése adott, így lehetünk sikeresek.

– Hat fordulóval az alapszakasz vége előtt hogy látod a helyzeteteket, milyen pozícióba érhettek oda a rájátszásra, és ez mennyiben befolyásolhatja az esélyeiteket a végső győzelemre?

– Úgy gondolom, hogy felesleges alaposabban számolgatni, mert tényleg annyira szoros a mezőny, hogy úgyis maradni fognak nyitott kérdések az utolsó fordulóig. Talán azt ki lehet jelenteni, hogy jó eséllyel a PVSK, BKG, MAFC, Miskolc négyesfogat osztozik majd a 3-6. helyen. A playoff teljesen más kávéház, a Fót nagyon jó és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt és mindössze két vereséggel vezeti a tabellát, de mi töretlenül hiszünk abban, hogy oda tudunk majd érni a végelszámolásnál, ahogy a kupában is.

A cél az, hogy a lehető legjobb helyen jussunk a rájátszásba, ott már látni fogjuk, kivel kerülünk egy ágra és igyekszünk majd maximálisan felkészülni az aktuális ellenfélből. Ismerünk mindenkit, tudjuk, hogy ki miben erős, nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy mindenki egészséges maradjon, tökéletesen megtalálja a helyét a rotációban és az egyéni érdekek elé helyezze a csapat sikerességét – úgy gondolom, hogy ebben mindig is elég erős volt a MAFC, Peti is ezt szokta hangsúlyozni. Nekünk tényleg nem számít, hogy ki dobja a győztes kosarat, csak az a lényeg, hogy közülünk kerüljön ki. Úgy látom, hogy ilyen szempontból nagyon rendben vagyunk, van, hogy Kazy dob 30 pontot, van, hogy Pinyó (Pintér Dávid – a szerk.), Kovács Levi vagy éppen én. Mezőnyben nagyon erősek vagyunk, talán a miénk a legjobb fiatalsor a bajnokságban, nem véletlenül vezetjük az U21-es tabellát. Úgy érzem, ha mi rendben leszünk, nem lehet nagy gond.

– Hogy érzed magad a pálya másik oldalán, el tudod képzelni magadat edzőként magasabb szinten is a későbbiekben?

– Peti javaslatára végeztem el levelezőn a TF-en az edzői szakot, amit egyáltalán nem bántam meg, nagyon szeretek a 16-18 éves korosztállyal és kicsit idősebbekkel foglalkozni, úgy gondolom, hogy könnyen tudok azonosulni velük. Még nem döntöttem el, hogy szeretnék-e egyszer akár főállásban edzősködni, egyelőre nagyon élvezem a jelenlegi munkát az NB II-es csapatunkkal. A játékosok többségével már évek óta együtt dolgozom, ők olyan fiatalok, akik kiöregedtek az utánpótlásunkból, de szerettek volna együtt maradni, amire szerencsére lehetőséget adott a klubvezetés, így el tudtunk indulni az NB II. Nyugati csoportjában.

Itt nem a bonyolult szakmai dolgokon van a hangsúly, az a legfontosabb, hogy jó legyen a hangulat, a közösség, hogy azoknak is játéklehetőséget biztosítsunk, akik nem profi szinten képzelik el magukat, de az egyetem vagy a munka mellett szeretnék folytatni a kosárlabdát. Talán idáig velük élvezem a legjobban az edzősködést, ugyanakkor egyelőre egyértelműen a játékos-pályafutásom az elsődleges. Szeretném, ha sikerülne feljutni és megmutatni, hogy az A csoportban is képesek vagyunk jó teljesítményre. Ezen a szinten viszont egyáltalán nem teher, hanem élvezet ezekkel a srácokkal dolgozni, a nagycsapathoz hasonlóan itt is mindenki jól érzi magát és a pályán kívül is egy remek közösséget alkot, emellett persze igyekszünk a lehető legjobb eredményt elérni.

– Mit gondolsz a hozzád hasonló magyar játékosok helyzetéről az A csoportban, illetve a másodosztályban?

– Szerintem alapvetően más személyiségű, más játékstílusú hazai kosarasokra van szükségük a kluboknak a két ligában. Négy-öt légiós mellett az első osztályban nem feltétlenül jut hely egy olyan magyarnak, aki sok dobással dolgozik, hacsak nem válogatott szintű játékos, ami nem is feltétlenül probléma. A B csoportban fel kell vállalni a felelősséget, el kell dobni a helyzeteket, elő kell lépni elöl-hátul. Én úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között sokkal hasznosabb játékos tudok lenni a Piros csoportban, mert már az utánpótlás-korosztályokban is meghatározó szerepet töltöttem be a csapatomon belül, én így vagyok képes jó teljesítményre és így élvezem igazán a kosárlabdát – azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül a bajnokságunkban.

Ezzel együtt természetesen nem zárkóznék el egy megfontolandó A csoportos ajánlattól, ugyanakkor úgy látom, hogy aki még nem bizonyított az élvonalban, annak a kiemelkedő NB I. B-s szereplés sem igazán nyit meg kapukat. Ahogy már említettem, az én utam az lehet, hogy megnyerjük a bajnokságot és egy komfortos közegben bizonyíthatok az A-ban is. Érzésem szerint akár 20-25 játékos is lehet a B csoportban, aki megfelelő bizalom mellett magasabb szinten is megállná a helyét.

– Milyen távlati terveid vannak a pályán, illetve az élet egyéb területein?

– Mindenképpen addig szeretnék játszani, amíg élvezem és segíteni tudok az aktuális csapatomnak, egyelőre nagyon jól érzem magam a MAFC-nál. A legjobb éveimben járok, azon dolgozom, hogy ez az időszak minél tovább tartson. Az az álmom, hogy egy feljutó MAFC-cal bizonyíthassak az A csoportban. Nem csak a kosárlabda köt le, már folyamatban van néhány projektem a civil életben, nagyon érdekel például az országúti kerékpár is.

Fotók: MKOSZ(/Girgász Péter, Girgász Benedek, Sitku Márton), Székely Csaba/Újbuda MAFC, Polgárdy Ádám