:
:
Nem nagyon akad olyan saját nevelésű kosaras a Szolnoki Olajbányász történetében, akinek a bemutatkozása ennyire beégett a szurkolói tudatba, mint Pallai Tamásé. Az Olajbányász legfiatalabb tagja céltudatos profi, 19 évesen már többször kapott meghívót a válogatott bő keretébe, ösztöndíjjal külföldön is tanulhatott, hosszú, de egyenes út áll előtte a profi kosárlabdában.
Ez az Olajbányász nagyon jó, egységes, szerethető csapat – azt várom, hogy jobbak leszünk, mint tavaly. Mostanra világossá vált mindenki előtt, hogy milyen munkát vár el Gasper, emberileg is kijön vele mindenki, nem csak a csapattársakkal jó a kapcsolat, de az edzővel is, és ez lényeges. Kellemetlen ellenfeleknek gondolom magunkat idén, nem lesz felemelő élmény ellenünk játszani
– mondta a Szolnoki Olajbányász játékosa, Pallai Tamás, akivel a klub honlapja készített interjút.
Egyéni elvárásokról
A tavalyi év úgy jött össze, ahogy, nem sikerült igazán megmutatni magam, mielőtt mindennek keresztbe tett volna a koronavírus, idén pedig az orrtörés miatt nem lehettem még pályán – emiatt még egy darabig maszkot kell egyébként hordanom –, de most már rendben vagyok, nagyon várom, hogy újra játszhassak, mert edzéseken magabiztosabb vagyok, többet van nálam a labda is. Követelményeket nem támasztok magammal szemben, egyszerűen csak élvezni akarom a játékot, menni, mint a gép. Hiába alkotják kiemelkedő kosarasok a csapatot, érzem, hogy tudok segíteni a játékommal, hogy a pályán tudok lenni konzisztensen.
A példakép
Voja. Egyértelműen Voja. Láttam játszani, tudtam, hogy zseni, de az emberi oldalát akkor még nem ismertem, majd amikor felkerültem a nagycsapathoz, kellemes csalódást okozott, mert a csapat vezérekét volt közvetlen, normális. Ember tudott maradni, hiába ért sztárstátuszba, szerintem ez mindennél fontosabb. Én is ezt a szellemiséget szeretném továbbvinni, számomra ilyen egy igazi példakép.
A halakról
Nemrég, miután lejárt a karanténunk, fogtam egy 17 kilós pontyot, ez a csúcs, miután kiemeltem, lett is izomlázam.
Voja, mint zseni meg vezér?
Khm.
Egy olasz középcsapatban elvégzett bukfenc után irány haza a megszokott 50 milla/év kellemes langyosvízbe.
Tomika, keress egy normális pèldaképet magadnak.
Bukfencnek nem nevezném,lehetőséget kapott azért,a probléma az hogy akárhová megy,úgy gondolja mindenhol azt hiszik majd ő a magyar Lebron James, és a lábai elé fekszenek.Nos nem,ezt ki kell vívni. Nem volt elég tökös, hogy bizonyítson mindenkinek lassan,legnagyobb hiba hogy semmi alázat nem volt benne,és a sportág iránt. Kiskirálynak jó sok milláért ugy néz ki kifizetődöbb.
Cherchez la femme.
Van, aki jobban érzi magát itthon. Akármi miatt.
Hazajött és jól játszik Perl, Lóránt is, Allen meg maradt Japánban. Keller ment volna bárhová látszólag, pedig itthon is vszínűleg jól keresett.
Szóval nem értem, miért kell beleszállnod Vojába… Így döntött, az Albának megérte.
Pallai meg nagy valószínűséggel jobban ismeri Voját, mint Te, akkor dönthesse már el, hogy példakép vagy nem saját magának!!
Azért van még mit gyakorolni- a pecában, ha egy pontytól izomláza lett?
Sok sikert – mint minden fiatal magyar tehetségnek!
Kell meg egy kis hus a vazra, de a mentalitas es a hozzaallas tobb mint szimpatikus!
Remeljuk berugja az ajtot iden.?