Ormai Botond: Titokban célom volt a tripla-dupla

A Piros csoportban nem szokványos, hogy valaki három klasszikus statisztikai mutatóban is kétszámjegyű értéket érjen el egy mérkőzésen, de a jelenlegi szezonban már két játékosnak is sikerült: Nagy Benedek Ágost tiszaújvárosi 16 pontos, 10-10 lepattanós és gólpasszos teljesítménye után az előző fordulóban a salgótarjáni Ormai Botond jutott el 11 pontig, 14 pattanóig és 11 asszisztig a TF otthonában hibátlan mezőnymutató, 3 labdaszerzés, 3 kiharcolt fault, 1 blokk, valamint 39 VAL mellett. Ennek kapcsán szólaltattuk meg a nógrádiak 2002-es születésű, 195 cm magas, egyedi stílusban játszó centerét, aki remekül kezdte a szezont, 9,6 pontot, 10,2 lepattanót és 4,4 gólpasszt (24 VAL) átlagol idáig.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

– Elég későn, 13-14 évesen kezdtem el kosarazni. Teljesen “hirtelen felindulásból” kezdtem kijárni a tesómmal a Városligetbe, aztán annyira megtetszett, hogy az akkori fociőrületemből gyorsan váltottam a kosárlabdára. A TFSE-hez kerültem, ami nem akadémia, de remek edzőim voltak és a közösség is mindig nagyon jó volt, szerettem ott játszani.

– A 2021/22-es idény közben csatlakoztál a BKG-hoz és rögtön komoly szerepet kaptál a Piros csoportban. Ez hogyan történt?

– Ez egy nagyon hirtelen váltás volt. Gusztiék (Dr. Nagy Ágoston – a szerk.) a két fiával jártak az edzéseinket látogatni, náluk pedig a rájátszáshoz közeledve megüresedett egy fiatalpozíció. A távozó játékos pótlásánál rám esett a választás, ez egy óriási váltás volt nekem, nagyon hálás is vagyok nekik, mert ha nem kaptam volna meg ezt a lehetőséget, talán sosem kerültem volna fel az NB I-be, így viszont váratlanul meghatározó fiatal lettem egy piros csoportos csapatnál.

– Egyéves óbudai kitérőt követően 2023 nyarán igazoltál jelenlegi klubodhoz, az SKSE-hez.

– A BKG-s félszezon után szerettem volna kicsit más játékot játszani, mivel budapesti vagyok, kézenfekvő volt, hogy a Kaszásoknál folytassam. Megkaptam a bizalmat, rendre én voltam az elsőszámú opció fiatalposzton, sok játéklehetőséghez jutottam, ha nem is kiemelkedően, de egész jól sikerült az utolsó évem U21-esként. A fiatalszabály kedvezményezettjei közül kiöregedve a Piros csoportból egyedül a Salgótarjántól kaptam ajánlatot – mivel szerettem volna komolyabban folytatni a kosárlabdát, ezt el is fogadtam. Itt is szerencsésen jött ki a lépés nekem, mert már az első felnőttévemben viszonylag sokat játszhattam, így tudtam lépésről lépésre tovább fejlődni.

– Az előző kiírás egyéni szempontból jól sikerült számodra, alapemberré váltál és minden bajnokin kezdő voltál, csapatszinten viszont nem alakult szerencsésen, az alapszakasz utolsó mérkőzésének utolsó másodpercében kapott kosárral csúsztatok ki a legjobb nyolcból. Hogy élted meg ezt a kettősséget?

– Keserédes szezon volt, nehezen dolgoztuk fel, hogy lemaradtunk a playoffról. A bajnok Kaposvár ellen egy ponttal elveszítetett alapszakasz-záró hatalmas pofon volt, de igazából nem feltétlenül azon múlt a nyolc közé jutás, mert az egész év során számos  szoros meccset veszítettünk el, ha bármelyiket behúzzuk, ugyanúgy meglehetett volna a kitűzött cél. Úgy érzem, hogy nagyon jó csapat alakult ki és mindenki sokat tudott fejlődni az idény során, talán egy kis tapasztalat hiányzott még a kiélezett végjátékokban. Nagyon sajnálom az elszalasztott lehetőséget, jó érzés lett volna felnőttként, “teljes értékű játékosként” a felsőházi rájátszásban szerepelni, de ez így alakult. Reméljük, hogy idén sikerülni fog.

– Nyáron érkezett hozzátok néhány rutinosabb játékos, ennek ellenére hullámzóan kezdtétek a szezont, váltogatják egymást a jó és gyengébb teljesítmények hétről hétre, de akár egy mérkőzésen belül is, 2-3-mal álltok idáig. Hogy értékelnéd az eddigi szerepléseteket?

– Sajnos már a felkészülésünk is hullámzóan telt, nem titok, hogy jelenleg is nehezíti a helyzetünket néhány sérülés. A légiós beépítése is nagy kihívás, az első fordulóknan még kerestük magunkat. A MEAFC elleni szezonnyitón fájó vereséget szenvedtünk, de utána szerintem szépen felálltunk és a Vasast sikerült elkapni idegenben. Talán mondhatjuk, hogy a folytatásban kicsit nehezebb sorsolást kaptunk, úgy gondolom, hogy a Fót és a MAFC is az élcsapatok közé fog tartozni. Úgy látom, hogy nincs még okunk szomorkodni, hiszen sorra jönnek az olyan mérkőzések, ahol nagyjából ugyanakkora eséllyel indulunk, mint az ellenfél, de ebben a bajnokságban amúgy is bárki megverhet bárkit. Folytatni kell a munkát, és bízom benne, hogy jönni fog az eredmény.

– A múlt szombati, TF elleni tallkozó számodra mindenképpen különleges volt, hiszen a magabiztos győzelem (60-82) mellett tripla-duplát értél el. Mennyire tudatosult benned a meccs közben, hogy lehet erre esélyed?

– Őszintén szólva már a félidőben néztem a statisztikát és láttam, hogy most nem elérhetetlen a tripla-dupla. Egyszer-kétszer már tavaly is közel álltam hozzá, titokban célom is volt, hogy egyszer sikerüljön. Büszke vagyok rá, mert úgy érzem, hogy jól mutatja a sokoldalú játékomat, hogy mindenben képes vagyok hozzátenni egy kicsit. Ezúttal jól játszottunk, szépen járt a labda, a srácok is kihasználták a lehetőségeket, hogy segítsenek nekem, szóval most minden összeállt.

– A statisztikák is megmutatják, hogy elég különleges játékstílust képviselsz. Már az sem szokványos, hogy 195 centis magassággal 5-öst játszol, de ami szerintem még érdekesebb, hogy centerként közel annyi gólpasszt (4,4) átlagolsz, mint mezőnykísérletet (5,6). Milyen szerepet töltesz be a játékrendszeretekben?

– Úgy gondolom, hogy az edzőnk érdeme is, hogy ilyen számokat tudok hozni, ő látta meg bennem ezt a sokoldalúsgot, amire már az előző idényben is próbáltunk építeni. Elég alacsony szerkezetben játszunk, majdnem minden támadásban átfolyik rajtam a labda, ezáltal sok lehetőségem kihasználni a jó döntéshozási képességemet és a kreativitásomat. Mindig is ez a csapatorientált kosárlabda állt hozzám közel, amikor szépen jár a labda és mindenkit be tudunk vonni a játékba.

– Pénteken korábbi csapatodat, a Kaszásokat fogadjátok, akik remekül kezdtek, 4-1 a mérlegük. Mit gondolsz, mi lehet a kulcs ellenük?

– Egy nagyon kemény csatára számítok. Bár az elmúlt években nem tudtak legyőzni minket, most jó flowban vannak és nagyon extra egyéni teljesítményeik is voltak. Fel kell keményednünk védekezésben ahhoz, hogy nyerni tudjunk, elöl pedig a saját gyors játékunkat kell játszanunk. A lepattanózást említeném még, mint potenciális döntő tényezőt, alacsonyabb szerkezetű csapatként különösen oda kell figyelnünk a rendkívül domináns magasembereikre. Nagyon fontos lesz, hogy jó ritmusba kerüljünk és végre hazai pályán is megszerezzük az első győzelmünket, bizonyítani szeretnénk a közönségünknek.

– Amióta bemutatkoztál az NB I-ben, évről évre fejlődni tudtál és egyre meghatározóbb játékosnak számítasz a Piros csoportban. Lassan 23 évesen milyen céljaid vannak a pályán, illetve azon kívül?

– A rövidtávú cél egyértelműen az, hogy a felsőházi rájátszásba jussunk és egy olyan csapatnak legyek fontos tagja, amely a legkomolyabb célokért küzd. Egyéni szinten főleg a periméteren történő játékban szeretnék fejlődni, mind lábmunka, mind kinti dobások terén. Hosszabb távon célom, hogy szintet tudjak lépni: akár a másodosztályban egy bajnokesélyes klubhoz igazoljak, vagy esetleg kipróbálhassam magam az A csoportban – de ehhez még egy-két dologba jó sok munkát bele kell tenni.

Jelen pillanatban elsősorban a kosárlabdának szentelem a mindennapjaimat, emellett a TF-en tanulok levelező tagozaton. Pontosan még nem tudom, mivel szeretnék foglalkozni az aktív játék után, az biztos, hogy szeretnék a sportban maradni akár edzőként, akár egy szakmai stáb bármelyik másik tagjaként.

Fotók: Újbuda MAFC/Girgász Benedek, hunbasket.hu