Óriási elismerés a magyar kosárlabdának, Nívódíjat kapott a Tripla-dupla podcast készítője

Komoly elismerésben részesült az elmúlt héten Magyar Dávid, a Tripla-dupla Podcast megálmodója, ezáltal a magyar kosárlabda is, ugyanis a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nívódíjjal ismerte el a munkáját. Vele beszélgettünk.

Először is szeretnék ezúton is gratulálni a díjhoz! Számított rá?

– Egyáltalán nem. Igazából nem is tudtam, hogy kívülről erre bárki jelentkezhet, de a Kecskemét ügyvezetője, Sörös Jenő javasolta, hogy próbálkozzak meg vele, mert szerinte méltó erre a podcast. Azt is említette, hogy ha esetleg megkapom a díjat – és mint utólag kiderült, megkaptam -, akkor talán egy kicsit ez is felhívja a kosárlabdára a figyelmet. Azt azért tapasztalhatjuk, hogy valamilyen szinten “furcsán van kezelve” a többi élsporthoz képest, elbújik a foci és a kézilabda világában. Emiatt megpályáztam, szerencsére el is ismerték a munkát.

Honnan jött maga az ötlet, mi az alapkoncepció?

– Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt teljesen egyedül csinálom. Maga a podcast 2019 augusztus végén indult. Előtte az Olaj TV-nél dolgoztam kommentátorként, de az megszűnt a tulajdonosváltással. Már a televíziónál is mondtam az ottani főnöknek, hogy csináljunk egy podcastet, mert ez egy feltörekvő formátum. Akkor azt a választ kaptam, hogy tv vagyunk, maradjunk is ezen a vonalon. Amikor az Olaj TV megszűnt, akkor eredetileg csak a Szolnokkal kapcsolatos dolgokat próbáltam volna a podcasttel betölteni, az első 5-6 rész az erről is szólt. Utána ahogy jöttek a vendégcsapatok, mindig elkaptam valakit, először ha jól emlékszem, akkor Wittmann Krisztiánnal beszélgettem, majd Simon Balázzsal, aztán szépen lassan kinőtte magát országos szintűvé. Ezután elkezdődtek az elemző műsorok Déri Csabával, aki a BB1-re is sokszor ír meccsbeharangozókat, majd minden jött magától.

Fotó: MSÚSZ

Sokan azt gondolhatják, hogy egy podcastet egyszerű elkészíteni, hiszen elég egy eszköz, ami felveszi a hanganyagot, de azért tudjuk, hogy ez nem így van. Milyen feltételek szükségesek, mennyi előkészületet igényel egy-egy epizód elkészítése?

– Ez több mindentől is függ, néha az utómunka több, mint maga a beszélgetés. Van, hogy sokat kell vágni a hanganyagot, ha esetleg sok benne az “ő-zés”, de olyan is van, hogy én is hibázok. Ezeket próbálom kiszedni a végleges verzióból. Az előmunkálatok sem egyszerűek, egyeztetni, hogy ki mikor ér rá, ráadásul én is munka és család mellett csinálom a podcastet. Ha pedig a közelben van a következő interjúalany, akkor megpróbálom személyesen megcsinálni, hiszen az sokkal jobb technikailag is, nem vagyunk a mobilhálózatra utalva, mert olyan is szokott lenni, hogy nem mindig megfelelő a hangminőség. Nyilván a dunántúli csapatokkal ezt nehezebb összehozni. A szervezés a legnehezebb része, hogy találjunk egy megfelelő közös 20-40 percet, hogy kinek mikor jó. Déri Csabával már megvannak a bejáratott napszakok, vele egyszerűbb. A felkészülés annyiban jó, hogy én is követem napi szinten a történéseket, de persze ha egy játékossal/vezetővel beszélgetek, előtte azért utánanézek, hogy mi lehetne érdekes. Ezen felül szeretem bevonni a hallgatókat is, vannak úgynevezett hallgatói kérdezz-felelek epizódjaim is. Ez azért jó, mert én sem tudhatok mindent, ami például Körmenden, vagy Zalaegerszegen beszédtéma. Ez őket is közelebb hozza és nekem is nagy segítség.

A magyar kosárlabda számos nagy alakjával beszélt már. Van olyan adás, amire a legbüszkébb? 

– Ritkán vagyok büszke a saját dolgaimra, de van, igen. Hanga Ádámot például nem kell bemutatni senkinek és azt, hogy mekkora szó, hogy őt be tudtam vonni. Most már mondhatom azt, hogy ő is visszatérő vendég, mindig szívesen beszélget velem, hogyha sikerül olyan időpontot találnunk. Vele nyilván egy kicsit nehezebb a személyes találkozót összehozni, de nyáron mindig amikor tart sajtóeseményeket, akkor gondol rám és biztosít időt. Amire még nagyon büszke vagyok, az az, hogy a játékvezetőkkel sikerült összehozni most már két elég jól sikerült epizódot. Ők ugye nagyon régóta nem nyilatkozhatnak a sajtónak, közel másfél éves levelezés eredménye ez. A Covid is jól jött ilyen szempontból, akkor sikerült felvenni az elsőt Földházi Tamással, az egy maratoni, több, mint két órás rész lett. Azért jó, mert beleállnak a kemény kérdésekbe is – ez igaz a játékosokra is. Ami még szintén kiemelkedő, az a Julian Millsszel készült podcast, amit angol nyelven vettünk fel, rengeteg munka árán tolmácsoltam utólag. Örülök, hogy összejött a beszélgetés Szalay Ferenccel és Bodnár Péterrel. A Sztojan Ivkoviccsal készült századik epizód is jól sikerült szerintem. Sokan nem értették, hogy miért rá “pazarlom” ezt a jubileumot, de mégiscsak ő a szövetségi kapitány. Igazából mindig van valami, amit ki lehet emelni, ez a témától is függ. Ide lehet még sorolni Szaniszló Csabát is, akivel a Sport TV-nek a jogvásárlásáról beszélgettünk.

Arra is büszke vagyok, hogy ha történik valami, akkor azt igyekszem a podcastben is lereagálni. Például mikor jött a Covid, készítettem egy részt Falus Ferenc korábbi országos tisztifőorvossal, vagy a két évvel ezelőtt, a végül elmaradt kupa-nyolcasdöntő negyeddőntőinek sorsolása után egy epizódban mind a 8 csapatból megszólaltattam egy-egy játékost vagy éppen edzőt, hogy mit szól a párosításokhoz.

Látszik az adatokon is, hogyha olyan téma van, akkor többen hallgatják, ha pedig egy általános eredményeket hozó forduló van, akkor nem annyira. Például a tavalyi szezonban amikor Mohácsi Máténak volt a könyököse az NB I/B-ben, akkor annak ellenére is foglalkoztam a témával, hogy a B-csoporttal nem szoktam, mivel annyira felkapott lett. Teljesen partner volt, elmondott mindent, beleállt a témába és kilőtt a hallgatottság; ez az anyag a mai napig TOP 5-ös a listán. Az aktualitástól függ minden. Furcsamód a listavezető a Gereben Líviával készült rész, pedig ez egy férfi kosárlabdával foglalkozó podcast.

Van valaki még a bakancslistán? 

– Dávid Kornélt szeretném elkapni valamikor, vele nyilván az NBA-ről beszélgetnék főként. Szívem szerint nagyon szeretnék külföldi játékosokkal is készíteni interjút. Egy időben Justin Holiday-t próbáltam elkapni, de nem jött össze. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor a Julian Millsszel megcsináltam az anyagot, akkor látszott, hogy ezzel nagyon sok munka lenne. Ha ez lenne a főállásom, akkor nyilván beleférne, de így nem. Sokat köszönhetek a feleségemnek, aki tűri, hogy a családtól veszem el az erre fordított időt, illetve ő tervezte a logómat is. Összességében nagy “álomanyag” nincs, próbálok aktuális maradni, amit éppen hoz a sors. Szerencsére már szinte az összes klubbal kapcsolatban vagyok, sikerült ezt is elérni a három év alatt.

A Tripla-dupla podcast elérhetőségei az alábbi linken tekinthetőek meg:

https://linktr.ee/tripladupla

Fotó: MSÚSZ