A Délmagyarnak adott hosszú, megrázó interjút Nyilas István.
– Voltam játékos, voltam edző, így ez sokat segít nekem. Viszont azt el kell mondjam, hogy a játékvezetés mindkettőnél sokkal nehezebb! Szeretem ezt csinálni. Régebben sokat vezettem gyerekmeccseket, hihetetlen érzés volt köztük lenni, hiszen ekkor mi nemcsak játékvezetők vagyunk, hanem segítjük őket, mert sokszor elfelejtik a szabályokat, futnak a labdával. Ekkor szólunk, hogy nem szabad, megsimogatjuk a fejüket, elmagyarázzuk, hogy mit kell csinálniuk – nyilatkozta a szegediek korábbi kiválósága arról, hogy milyen érzés játékvezetőnek lenni, és milyen érzés volt átállni a másik oldalra.
Nyilas több, mint két éve vesztette el a feleségét, most őszintén tudott beszélni életének a legnehezebb időszakáról.
– Huszonhárom évet éltünk együtt, boldogságban, szeretetben. Két gyermekünk született, Enikő és Geri. Mindenki azt kérdezte, hogy mennyire volt nehéz a gyerekeknek. Nagyon nehéz volt nekik, de nekem sem volt egyszerű. Hatalmas erő volt benne, élni akart, az utolsó pillanatig küzdött a gyilkos kórral. Az utolsó hetet is vele töltöttem Vásárhelyen, a kórházban. Ott voltam mellette. Nagy harcot vívott. A kezeim között halt meg. Éppen a kedvenc zenéit raktam be, és képeket nézegettem az életünkből, amikor megtörtént a tragédia – nyilatkozta.
A teljes beszélgetést itt tudják elolvasni.
Kiemelt fotó: Frank Yvette/delmagyar.hu
Kedveltem játékosként,mindig sportszerű ellenfél volt.
Szörnyű dolgokon van túl…
Sok sikert sporiként(és az Életben),de mondjuk múltkor az Ase-Zte meccsen rossz társaságba keveredett(Kapitány,Söjtöry) és sajnos nem volt jobb náluk…)))
Még olvasni is borzasztó,hát még átélni.Sok sikert Pista a további életedben.