Kosárlabda
Noah Dickerson: Napról napra azért küzdöttünk, hogy jóra forduljanak a dolgaink, ez a Szolnok ellen végre megtörtént
Az Oroszlány légiósa beszélt eddigi karrierjéről és a csapat szezonjáról.

:
:
Noah Dickerson nyáron igazolt Oroszlányba, miután az egyetemi pályafutása végeztével Izraelben, Németországban, Angliában, Svájcban és Hollandiában is megfordult. Remekül szerepel eddig hazánkban, hiszen amellett, hogy a 16. fordulóban ő hozta a legmagasabb VAL-t a Szolnok elleni győzelem alkalmával, dupla-duplát átlagol, 15,8 ponttal és 11 lepattanóval. Most vele beszélgettünk karrierjéről és az OSE szezonjáról.
New Jersey-ben és Atlantában nőttél fel, mikor kezdtél el kosárlabdázni?
Viszonylag későn kezdtem el, 10 évesen kosaraztam először rendesen csapatban és csak azért, mert kellett keresnem egy sportot a téli időszakra, korábban baseballoztam és amerikai fociztam. Nem is foglalkoztam vele komolyan egészen 14 éves koromig, aztán elkezdtem sikeres lenni benne, emiatt maradtam a kosárlabdánál.
Komoly sikereket értél el hamar, hiszen már középiskolában a Montverde Academy játékosa voltál, ahol nem akármilyen játékosok fordultak meg, például Joel Embiid, Cade Cunningham vagy Cooper Flagg, te pedig együtt játszottál Ben Simmonsszal és D’Angelo Russellel, ráadásul ezt követően a neves Washington Egyetemre jártál, ahol pedig Dejounte Murray és Markelle Fultz is csapattársad volt. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az amerikai rendszerben – ilyen játékosokkal együtt edzve -, és ki volt a legjobb játékos akivel és aki ellen játszottál?
Nagyon jó volt együtt játszani ezekkel a srácokkal, különösen a középiskolában. Amikor lementem a Montverde Academy-re, Ben és D’Angelo sokat segített nekem az első időszakban, korábban nem játszottam ilyen magas szinten és ahogy mondtam későn is kezdtem kosarazni, megtanítottak arra, hogy hogyan is kell igazán játszani ezt a játékot, megértettem mire van szükség a győzelemhez, jó volt minden nap felkelni és ezekkel a játékosokkal versenyezni. Nem egyszerű feladat választanom közülük, de ha mindenképp meg kell tennem, akkor Ben-t mondanám, tudom, hogy most nem igazán mennek jól a dolgai, de elképesztően tehetséges srác volt már akkor is, az ellenfelek közül pedig Derrick White-ot említeném, aki ellen egyetemen játszottam és egyszerűen a játék minden elemében szétszedett minket, domináns volt.
Négy évet töltöttél a Washingtonon, ami fontos lehetett abból a szempontból, hogy a késői kezdésed után volt időd kicsit tovább fejlődni magas szinten mielőtt profinak álltál – a top NBA-be várt játékosok egy év után már mennek is a ligába. Mennyire tudtad ezeket a plusz éveket, meccseket kamatoztatni, mikor már – ráadásul egy másik kontinensen – profinak álltál?
Azt gondolom ez mindenképp segített, megerősödtem – ami alapvetően a legnagyobb gondot szokta okozni a játékosoknak az átállásban -, az egyetemi kosár áll valószínűleg a legközelebb az európai kosárlabdához az Egyesült Államokban, szóval ez a négy év segített abban, hogy jobban megértsem a játékot, illetve, hogy készen álljak arra, hogy itt játsszak. Kemény csapatokkal, nagyszerű játékosokkal mérhettem össze a tudásomat, ez felkészített arra, hogy mindig a maximumot nyújtsam a pályán.
Játszottál Izraelben, Németországban, Angliában, Svájcban és Hollandiában is, 27 éves korodra rutinos légiósnak számítasz. Hogyan látod a magyar bajnokság színvonalát?
Úgy érzem ez egy kemény bajnokság, az egyik legerősebb amiben játszottam, abból a szempontból különleges is ez a szezon, hogy a Falcót és Paksot leszámítva nagyon szoros a mezőny, emiatt minden meccsen nüanszok dönthetnek, nincsen könnyű ellenfél.
Decemberben egy rossz sorozatba került az Oroszlány, sorozatban öt meccset vesztettetek el, mielőtt egy nagy skalpot begyűjtöttetek a Szolnok ellen. Nyilván a csapat keményen dolgozik akkor is, ha ezt az eredmények nem mutatják, mennyire volt nehéz ez az időszak, és mennyire volt fontos az, hogy még a két hetes kupaszünet előtt egy dobogós csapat ellen megtört a rossz széria?
Mindig rossz veszíteni, számomra rosszabb érzés, mint amennyire jó, amikor nyerünk. Öt meccset buktunk el, nehéz volt ez az időszak, de ahogy mondtad, tettük a dolgunkat, dolgoztunk keményen és annak ellenére is együtt maradtunk, hogy ez sokáig nem hozott eredményt. Napról napra azért küzdöttünk, hogy jóra forduljanak a dolgaink, ez a Szolnok ellen végre megtörtént. Ez egy szép siker volt, különösen otthon, az Olaj egy erős csapat, kiváló edzővel, jó volt látni, ahogy csapatként megdolgoztunk a sikerért.
Szép győzelem volt, de a szünet után jön az utolsó 10 forduló, mit vársz a csapattól ebben a nagyon fontos szakaszban?
Természetesen szeretnénk az első nyolcban végezni, hátrányban vagyunk, de sikerülhet elérnünk, ha fenntartjuk magasan az intenzitásunkat a labda mindkét oldalán, betartjuk a taktikai utasításokat és csapatként küzdünk a közös célért.

Szólj hozzá!