Az alsóházi rájátszás 9. fordulójában, a Kecskemét Pécsre látogat. Az NKA legutóbb az Oroszlánytól kapott ki, míg a KTE simán verte a PVSK-t.
Bojan Szalatics, NKA Universitas Pécs: Természetesen jól ismeri már egymást a két csapat. A Kecskemét nagyon tapasztalt együttes, minden meccs nagyon fizikális volt ellenük, sok volt az ütközés, a kontakt. Készen kell állnunk arra, hogy megállítsuk leendő vendégeink legjobb pontszerzőit. A labdás agresszivitás és a védekező lepattanók megszerzése nagyon fontos lesz holnap!
Sztojan Ivkovics, Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét: Céljainkat elértük, a becsületünket megvédtük. A feltörekvő fiatal edzők fognak meccselni a maradék két meccsen. Mi vagyunk az egyetlen csapat az országban a szezonban szerintem, ahol három edző is elmondhatja magáról, hogy nyert meccset. Itt is látszik, hogy a felépített rendszerünk nem egy emberen áll, vagy bukik, hanem csapatmunka van. A következő két meccsen a rotációnk első hat játékosa már nem fog játszani, a fiataloknak szeretnénk adni plusz lehetőséget, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek. Örülök, hogy Tóth Barna és Ivkovic Milán egész évben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Schöll, Kelenföldi és Körmendi is megmutatta már, hogy képesek erre. Ők is sokat fejlődtek. Ezt az egy hetet arra fogjuk fordítani, hogy élvezzék a fiatalok a játékot. Jövő szezonra felkérjük Eddiee Irwine-t motivációs trénernek. Sokat segítettek nekünk a hozzászólásai. Nagyon fontos, hogy maradjon velünk, ne menjen sehova.
Egy klub identitása nem abban mérhető, amit elkerül – hanem abban, amit el akar érni. Ha a cél a kiesés elkerülése, akkor mindig a határmezsgyén egyensúlyozunk majd. De ha a cél a top 8, akkor úgy is fogunk dolgozni – edzésen, meccsen, mentálisan.
A szerb iskola egyik alapelve: nem elég tehetségesnek lenni – tudnod kell viselni a súlyt, amikor tényleg számít. Hol is van ez?
Tisztelt Ivkovic Mester!
Köszönöm, hogy megemlített – de ha már szóba kerültem, akkor hadd mondjam el őszintén, mit gondolok.
Örülök, hogy a becsületet sikerült megvédeni. Egy rendszer, ahol három edző is tudott meccset nyerni, az nem “tisztességes középcsapatnak” való – hanem felsőházi célokra. Ha ennyi erő van a padon, akkor miért ilyen alacsonyak az elvárások a pályán?
Őszintén: a fiatalokat játszatni két tét nélküli meccsen nem vízió, hanem formalitás. Ha valóban hiszünk bennük, akkor év közben kellett volna őket kemény meccsszituációkba rakni, nem a szezon utolsó levezető körében. A fejlődés nem ünnepi bónusz, hanem kemény tapasztalat kérdése.
Azt mondja, nem egy emberen áll vagy bukik a rendszer. Egyetértek. De akkor miért tűnik úgy, mintha mégis mindenki csak túlélni akar, nem pedig előrelépni?
Nem a becsület megőrzése, hanem az önbizalom visszaszerzése lenne az igazi küldetés. A hit abban, hogy Kecskeméten nem csak játszani, hanem nyerni is lehet. És hogy a fiatalok nem azért lépnek pályára, mert nincs tét, hanem mert ők hozzák a következő szintet.
Ha tényleg számítanak rám jövőre mint motivációs tréner – akkor számoljanak azzal is, hogy nem fogom hagyni, hogy megelégedjünk a minimummal. Ha már megemlítettek, akkor mostantól következetes leszek: az alibi célok kora lejárt.
Kecskeméten kosárlabdakultúra van. Ideje, hogy újra legyenek komoly célok is.
Üdvözlettel:
Eddiee Irwine
(motivációs tréner, aki nem tapsol a langyos vízre)