„Nem örültünk annak, hogy egy csoportba kerültünk az Albával”

Második éve szerepel a FIBA Europe Cup sorozatban a Balkan BC Botevgrad együttese. A bolgár klub üde színfoltja a nemzetközi mezőnynek, az előző kiírásban az első csoportkör után búcsúzott, idén azonban az Alba Fehérvárhoz hasonlóan a legjobb 16 közé jutott (ma este az izraeli UNET Holon csapata ellen kezdik a play offot).

Az elmúlt két évben három alkalommal is jártak hazánkban a zöld-fehérek, akik először a Falcóval játszottak selejtezőt, majd a Körmenddel találkoztak a csoportkörben, az idei szezonban pedig az Alba Fehérvár is összemérhette tudását velük. A vasiak oda-vissza nyertek, az Alba pedig 50 %-os mérleggel zárt.

A Balkan BC-t 2016 januárjától a 46 éves szerb tréner, Nebojsa Vidics irányítja. Volt már alapszakasz-győztes és ezüstérmes is az együttessel, korábban dolgozott hazájában a Borac Csacsak és a Pancsova együtteseinél vezetőedzőként, illetve a szerb utánpótlás válogatottnál másodedzőként, az izlandi Thor-Akureyrinél (0-7-es kezdés után elérték a play offot), a VTB Ligában is szereplő orosz Lokomotiv Kuban Krasznodarnál és a Red October Volgográdnál segédedzőként. Nem mellesleg perfektül beszél angolul, oroszul és bolgárul is. Exkluzív interjút adott a BB1.hu-nak.

2016 óta irányítja a Balkan BC-t (fotó: fiba.com/Simon Erika)

– Mekkora szó ez a Balkan BC életében, hogy továbbjutottak a második csoportkörből is a FIBA-kupában?

– Tavaly mindössze egy győzelemmel zártunk a FIBA Europe Cup-sorozatban. Lehetett volna több is, nagyon közel álltunk például ahhoz, hogy legyőzzük a Körmendet, hiszen otthon eggyel, idegenben pedig csak négy ponttal kaptunk ki tőlük. Az idei szezonra azt fogalmaztuk meg célul magunk elé, hogy próbáljunk meg egy szintet előre lépni. Az első csoportkörben elég kemény ellenfeleket kaptunk, a Cmoki Minszk, a Belfius Mons-Hainaut és a Petrolina AEK is jóval erősebb volt nálunk papíron, mégis csoportelsőként jutottunk tovább. Nem érdemtelenül, hiszen úgy gondolom, nagyon szép kosárlabdát játszottunk. A második csoportkörben másodikként zártunk, ami aztán tényleg azt gondolom, hogy hatalmas pozitív meglepetés és nagy siker volt. Természetesen elégedett vagyok, nagyon büszke vagyok a játékosaimra és a klubomra.

– A második csoportkörben kétszer is találkoztak az Alba Fehérvárral, odahaza legyőzték a magyar bronzérmest, Székesfehérváron viszont kikaptak.

– Az Alba egy nagy tradíciókkal rendelkező, komoly klubnak számít Magyarországon. Megmondom őszintén, nem örültünk annak, hogy egy csoportba kerültünk velük, mert nem szerettünk ellenük játszani. Hazai pályán nagyon jó meccset játszottunk, öt perccel a vége előtt még tizenegy pontos hátrányban voltunk, de nem adtuk fel, megmaradt a hitünk, meg tudtunk újulni, volt pár fontos hárompontosunk a kulcspillanatokban – többek között egy buzzer beater –, nagy energiákat fektettünk abba, hogy hosszabbításra mentsük a találkozót, amit aztán végül sikerült is megnyerni. A visszavágón talán egy kicsit tompák, puhák voltunk támadásban, de a védekezésünk nagyon rendben volt, hiszen 65 ponton tartottuk hazai pályán a Fehérvárt. Hogy őszinte legyek, most is azt gondolom, hogy azt a meccset nem az Alba nyerte meg, hanem mi veszítettük el. Jó csapat, nagyon tapasztalt játékosokkal.

– Két év alatt három magyar csapattal is találkoztak a nemzetközi kupában. Melyik ellenfél volt az erősebb? A tavalyi Falco, Körmend, vagy az idei Alba?

– A tavalyi Falco egy kicsit „vad kosárlabdát” játszott – és ezt most nem negatív értelemben mondom. A játékosaik nagyon szabadon kosárlabdázhattak, rengeteg hárompontossal operáltak, sokat futottak, a gyors játékot erőltették. Borzasztóan nehéz egy ilyen ellenfél ellen játszani. Az utolsó selejtezőkörben találkoztunk velük, mindkétszer kikaptunk tőlük, Botevgradban egy ponttal, Szombathelyen pedig tízzel – ott egy kicsivel jobban védekeztek, mint mi. Ennek ellenére sem voltunk csalódottak, mert lucky loserként így is főtáblások lettünk.

A Körmend is hasonlóan erős, nagy múltú, tradicionális ellenfél volt. Mindkétszer kemény meccset játszottunk velük, megszorongattuk őket, de nem sikerült nyerni. Két nagyszerű meccset vívtunk velük, érdekes és értékes tapasztalatokat szereztünk ellenük. Nagyszerű hangulat volt az ottani találkozón, tele volt a csarnok. Szerencséjük volt, mert nálunk egy ponttal nyertek – a végén jobban büntetőztek, mint mi –, Körmenden pedig egy hihetetlen, „őrült”, utolsó másodperces hármassal mentették hosszabbításra a meccset, ahol a ráadásban aztán alul maradtunk. Még ma is előttem van az a dobás, sosem felejtem el a srácot, Csaba. Ferencz Csaba, ugye?

Soha nem felejti el Ferencz Csaba nevét, és azt a bizonyos dobást (fotó: fiba.com)

– Tökéletes a memóriája. Szóval ennyi tapasztalatból mit szűrt le, erősebb a magyar bajnokság, mint a bolgár?

– Nagyjából az elmúlt tíz évben kiestem a szerb kosárlabdából, illetve a hazánkat körülvevő országok kosárlabdájából. Izlandon, Oroszországban dolgoztam, Bulgária előtt voltam másodedző a VTB Ligában és az EuroCup sorozatban is. Van tehát összehasonlítási alapom. Nem azt mondom, hogy meglepődtem, de kellemesen csalódtam, és örülök, hogy a szomszédos országunkban is nagyon magas színvonalú kosárlabdát játszanak. Teljesen elégedettek lehetnek. Persze ehhez először is az kellett, hogy csapataik nagyon komoly költségvetésből gazdálkodhassanak. Ezáltal minőségi amerikai légiósaik vannak, illetve olyan szerb válogatott játékosokat is tudnak foglalkoztatni, mint például Alekszandrov Jászberényben. Jól ismerem őt, dolgoztam vele együtt korábban, akárcsak Miljan Rakiccsal. A jó kondíciók adottak Magyarországon, ezt a DEAC-ban szereplő Milos Borisov is megerősítette nekem, vele is jóban vagyok, ő sok pozitívumot mesélt a magyar kosárlabdáról, szóval nagyjából képben vagyok. Nem voltam még soha Debrecenben, de onnan is jókat mondott. Magyarország jelenleg irigylésre méltó helyzetben van, mert sok pénzt invesztál a sportba, és ez nagyszerű dolog. A magyar bajnokság egy nagyon komoly pontvadászattá nőtte ki magát az utóbbi években. A legfontosabb, a háttér biztosított, így minden adott ahhoz, hogy vonzóvá tegyék a sportágat a fiataloknak, akik jó példát látva fejlődhetnek, és ha ez tartósan meglesz, akkor a magyar kosárlabda a legmagasabb szintre juthat Európában. Ebben mindenképpen Bulgária előtt járnak.

– El tudja képzelni magát a jövőben egy magyar csapat kispadján?

– Ha jó lehetőséget kínálnak nekem, jó büdzsével rendelkező klub hív, miért ne? Őszintén megmondom, komoly terveim vannak a jövőben, egy igazán nagy projekten töröm a fejem, szeretnék egy jó ligában dolgozni. A Falcót, Körmendet, Albát nagyjából ismerem, róluk tudom, hogy komoly klubok és megvannak náluk a feltételek, de nem ismerem a vezetőik szándékát. A többi csapatról még ennyit sem tudok elmondani. Úgy érzem, elég tapasztalt vagyok, sok ligában megfordultam, vannak nemzetközi tapasztalataim is, Magyarország pedig egy jó helynek tűnik. Ha érkezne hozzám megkeresés, biztosan fontolóra venném. De számomra fontos, hogy jól szervezett klubnál dolgozzak, a feltételek adottak legyenek, legyen mögöttem egy komoly stáb, hiszen csak úgy van értelme az egésznek.

Nebojsa Vidics el tudná képzelni magát Magyarországon is edzőként fotó: (fiba.com)

– A Balkánnal a harmadik helyen állnak a bolgár bajnokságban. Ez jó eredménynek számít?

– Nem, ez nem számít annak, komolyabb céljaink vannak. Persze van még esélyünk a második helyre fellépni, bár legutóbb kikaptunk a rivális Beroe otthonában. Nem akarok különösebben belemenni a Balkan BC büdzséjébe, de ha csak a pénztárca döntene, akkor nem lennénk ilyen előkelő helyen a tabellán, ez biztos. Két fronton kell helytállnunk, nehéz beosztani az energiát, a koncentrációt ennyi utazás mellett, figyelve arra, hogy a hazai bajnokságban is jöjjenek az eredmények. Ráadásul biztosan ön is tudja, hogy működnek a légiósok, jobban fókuszálnak az európai meccsekre, ahol talán könnyebben el tudják magukat adni. Nem vagyok elégedett azzal a teljesítménnyel, amit a bolgár bajnokságban nyújtottunk eddig, de talán majd több szerencsénk lesz a folytatásban, és feljebb tudunk lépni a tabellán, hogy elérjük a céljainkat.

Címlapfotó: fiba.com