“Nem az ellenfelek győztek le, mi vertük meg saját magunkat”

A legjobb dobója és a teljesítmény-indexek alapján  a legértékesebb játékosa lett a Romániában a múlt héten befejeződő B-divziós U18-as Európa-bajnokságon a 14. helyen végző korosztályos válogatottunknak Csátaljay Péter. A Sopron KC fiatal játékosánknak ez volt az első “fellépése” nemzetközi szinten, a torna kapcsán beszélgetett vele a sakc.hu.

Milyen céllal utaztatok ki az Eb-re?

– Első lépésben szerettünk volna a csoportból továbbjutni.

Az első két meccset szoros küzdelemben kettő, majd négy ponttal vesztettétek el..

– Rosszul játszottunk, nem az ellenfelek győztek le, mi vertük meg saját magunkat. Ezen a két egylabdás meccsen olyan hibákat vétettünk, – volt, hogy ki nem kényszerítetteket – amelyek korábban, az edzőmeccseken abszolút nem voltak jellemzőek a csapatra.

Viszont…nem estetek szét, a két szoros, és ahogy mondod, nyilván bosszantó vereség után sikerült nyerni…

– Akkor az a szlovákok elleni meccs volt az utolsó esély arra, hogy matematikailag még elérjük a célt, meg nyilván magunknak is szerettünk volna bizonyítani. Nagyon összezártunk, összefogtunk és küzdöttünk a szlovákok ellen.

Az esély megmaradt, de a lettek ellen elszálltak…

– Úgy gondolom, az egységgel, a csapaton belüli hangulattal a vereségek ellenére nem volt gond, a szakmai stáb  szerintem nagyon jól kezelte az éppen aktuális helyzetet. A lettek jobbak voltak, az utolsó Svájc elleni csoportmeccsen pedig már az volt a tét, hogy ne a mezőny legalsó harmadába kerüljünk, hanem a kilencedik helyért játszhassunk.

Soproni csapattársad, Csendes Péter sajnos még a felkészülés során megsérült. Ő, az ő játéka mennyire hiányzott?

– Eredetileg Péter volt a csapatkapitány. Amíg velünk készült, nagyon jól összefogta a csapatot, igazi vezér volt. Emellett ráadásul a szoros mérkőzéseken, a végjáték is talán másként alakult volna, ha ő játszhatott volna – sajnos ez már nem derül ki.

– Az ő kiválása mellett a torna során is vesztett játékosokat a csapat…

Igen, hárman is megsérültek, az utolsó két meccsre,  illetve nagyjából az utolsó előtti mérkőzés második félidejére és az utolsóra, kilencen maradtunk.

A statisztikák alapján te lettél a csapat legjobb dobója és a teljesítmény-indexek alapján is a legjobb játékosa. Ez mennyire vigasztal, hogyan hat rád, egyénileg hogyan értékeled a saját játékodat?

– Nyilván jobb lett volna, ha jobban, sokkal jobban szerepelünk. Mint minden társam, én is próbáltam mindent megtenni – ennyit sikerült. Összességében talán az a pozitívum, hogy a torna során szerintem végig hoztam egy stabil, kiegyensúlyozott játékot.

– Szerkezetileg milyen volt a csapat az ellenfelekhez képest?

Magasságban nagyjából hasonlóak voltunk a többi csapathoz, de súlyban, erőben érezhetően riválisaink jobbak, és ezt az erőfölényt ki is használták.

Itthonról mennyire követték a szerepléseteket?

– Ahogy láttam, elég sokan. Ami engem illet, szülőktől, barátoktól sok pozitív üzenetet kaptam, ami sokat segített.

Ez volt az első nemzetközi fellépésed. Milyen tapasztalatokat szerezve tértél haza az Eb-ről?

– Más volt az Európa-bajnokságon a játék, mint itthon. Az ellenfelek sokkal agresszívebbek, más az intenzitás, nagyobb az iram, és, mint már mondtam, fizikailag erősebbek a riválisok. Ami nekem a legfontosabb tanulság volt, az az, hogy ezen a szinten a figyelem, a koncentráció egy pillanatra sem lankadhat, vagy hagyhat ki, mert azt az ellenfelek azonnal kíméletlenül megbüntetik.