Connect with us
Hirdetés

MKOSZ

Nehéz évad – egy kicsit belülről

Érdemes visszatekinteni kicsit a 2020/21-es szezonra.

  •   



:

:

Bár a csapatok többsége már megkezdte a felkészülést a következő szezonra, érdemes visszatekinteni kicsit a 2020/21-es évadra. Az előző idény rengeteg, mondhatni folyamatos újratervezést igényelt mind a résztvevő csapatok, mind pedig a szervezők részéről. A hunbasket.hu alábbi kettős interjújában ez utóbbinak, azaz az MKOSZ versenyirodájának szemszögéből, tehát egy kicsit belülről próbálja megmutatni, milyen is volt a magunk mögött hagyott szezon. Az iroda vezetőjével, Halmos Péterrel, valamint a munkáját segítendő társvezetőnek felkért dr. Gincsai Jánossal beszélgetett az oldal.

– Kezdjük egy kicsit messzebbről: hogyan kerültetek kapcsolatba a kosárlabdával?

Halmos Péter: – Ha mondhatom így, beleszülettem. Édesapám, Halmos László hosszú éveken, évtizedeken át dolgozott a sportágban. Volt játékvezető, mérkőzés ellenőr, vezette a versenyirodát. Már kis srácként is sokat voltam bent nála, megfogott a nyüzsgés, és hogy az akkori időszak neves játékvezetőivel dolgozott együtt. Később egyre inkább és jobban beleláttam a munkájába, majd már be-besegítettem neki, és itt ragadtam.

Gincsai János: – Nyíregyházi vagyok, és 16 éves koromban, másodikos középiskolásként kezdtem mérkőzéseket vezetni. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen folytattam a tanulmányaimat. A játékvezetést sem akartam abbahagyni, Nyíregyházáról szóltak Péter édesapjának, Halmos Lászlónak, hogy ha tud, ha van egy kis ideje, “nézzen rám” időnként, hogy haladok. Akkor még nem voltak ennyire flottul működő bizottságok, munka viszont mindig volt bőven, így egyre inkább beleláttam a sportág dolgaiba, a bajnokságok, korosztályos tornák szervezésének nehézségeibe, és munkám mellett egy kis megszakítással több mint húsz éve dolgozom a sportágban.

– Hogyan állt össze a “párosotok” a versenyiroda vezetésére az évad elején?

H. P.: – Elég régóta vezetem az irodát. Van egy, az évek során jól bevált, működő rendszer, amelyet a koronavírus következtében gyakorlatilag nem lehetett használni. Rengeteg információ érkezett, a csapatoknak érthetően nagyon sok információ kellett ebben a szokatlan szituációban. Emellett ez és az egész helyzet, ahogy a kluboknak, nekünk, a bajnokságok szervezőinek is teljesen új volt. Éppen ezért kérte föl Bodnár Péter főtitkár úr Gincsai Janit – akivel a versenybizottságban is együtt dolgozunk -, hogy legyen a segítségemre. Mi pedig Janival régóta jól ismerjük egymást, maximálisban megbízunk egymásban.

G. J.: – Amellett, hogy mi adtunk információkat a csapatoknak, sokat is kaptunk tőlük, például a fertőzés terjedéséről egy-egy csapatnál. És ezek birtokában nagyon sokszor kellett gyors, szinte azonnali döntéseket hozni – volt, hogy egy játékvezető már elindult a mérkőzésre, s útközben értük utol, hogy közöljük vele: forduljon vissza, s induljon haza, mert a meccs, amelyre kiírták elmarad. Mivel komisszárként, mérkőzés ellenőrként is tevékenykedem, személyesen is ismerem az edzőket, sportvezetőket a sportágban, és persze ők is engem – ez azért jelentős könnyebbséget jelentett nekem a feladat ellátásában.

– Melyek voltak a legsürgősebb feladatok a szezon elején?

H. P.: – Elrendeltük a szezon előtt a tesztelést, majd ki kellett alakítani egy protokollt arra az esetre, ha pozitív esetek vannak egy-egy csapatnál. A férfi NB I-ben a Pécs, az NB I B piros csoportjában pedig a Honvéd volt kénytelen már a szezon legelején a sok fertőzött miatt jó néhány mérkőzést elhalasztani, de utána a legtöbb csapat szembesült ezzel a problémával.

G. J.: – Tisztán és világosan látszott: a sportág akkor “maradhat életben”, s a támogatók akkor maradnak mellette, a játékosok pedig akkor kaphatnak fizetést, ha zajlik, megy a bajnokság, és játszanak a csapatok. Ezt elősegítendő az eredeti kiírást néhány pontban könnyítettünk, elég volt például nyolc játékossal kiállni, és a csapatok U20-as kereteinek játékosai felnőtt játékengedély igénylése nélkül is szerepelhettek a felnőtt csapatokban.

– A csapatoknak is nehéz lehetett, hogyan fogadták a döntéseket?

H. P.: – Megértették, hogy a sportág fennmaradásáért bizony áldozatokat kell hozni, hogy a mérkőzéseket, olykor erősen tartalékos összeállításban is, de le kell játszani, nem ritkán a sportszakmai szempontok ellenére is.

G. J.: – Eleinte még voltak kisebb nehézségek ebben, de ahogy látták egymáson a csapatok, hogy időnként  tartalékosan, vagy a fertőzésből kilábalva, messze nem ideális fizikai állapotban lévő játékosokkal, sok fiatallal felállva mindenki elkezdte játszani a meccseket, azért “beállt” a rendszer.

– Melyik volt a legnehezebb időszak?

H. P.: – Egyértelmű, hogy a december és a január. Szinte végig két-három naponta játszottak a csapatok, akik halasztottak, ekkor próbálták pótolni, rengeteg volt a meccs.

G. J.: – Bár nem közvetlenül a mi “asztalunk” volt, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban játékvezetőket is kellett küldeni a mérkőzésekre. Sajnos közülük is voltak, akik elkapták a fertőzést, sőt sajnos el is veszítettük egy játékvezető és egy mérkőzés ellenőr társunkat.

– A különleges helyzet azért elvben adott lehetőséget az ügyeskedésre, adott esetben egy adott ellenfél nehéz helyzetének kihasználására… Mennyire volt ez jellemző?

H. P.: – Érzékeltük, hogy eleinte voltak próbálkozások ezzel a céllal, de szerencsére úgy gondolom, tudtuk kezelni a helyzetet, és ettől kezdve ez lekerült a napirendről.

G. J.: – Eleinte a csapatok többsége megpróbálta, de mivel ahogy egy kis rutint szereztünk, mindenhonnan bekértük a fertőzésekkel kapcsolatos dokumentumokat, és ezekkel alá tudtuk támasztani egy-egy csapat halasztási kérelmének a jogosságát, így el is álltak ettől.

– Melyik osztály, bajnokság volt a legnehezebb szervezési szempontból?

H. P.: – Egyértelmű, hogy a férfi NB I, főleg ameddig a nemzetközi porondon érdekeltek voltak a csapataink.

G. J.: – A férfi élvonal. Az például, amikor a Falco elutazott Oroszországba, és kint derült ki, hogy elmarad a mérkőzése, ha szabad ezt a kifejezést használni: nagyon “bekavart”.

– Mit tartotok a mögöttünk hagyott évad leginkább pozitív “hozadékának”?

H. P.: – Az összefogást, ahogy a szövetség, azon belül is az iroda, valamint a klubok próbáltak minden helyzethez alkalmazkodva mindent megtenni azért, hogy lemenjen a bajnokság. Úgy gondolom, ez az évad közelebb hozta egymáshoz a sportág szereplőit.

G. J.: – Ahhoz képest, ahogy, amilyen nehezen indult az évad, azt mindenképpen nagy eredmények tartom, hogy az NB I-ben csupán egyetlen mérkőzést nem lehetett lejátszani, ez pedig a pécsi csapatot elérő sorozatos fertőzések, valamint az időhiány miatt a Diósgyőr-Pécs női rájátszás mérkőzés volt.

– Mi a terv a következő évadra?

H. P.: – Reméljük, hogy visszaáll a rendszer arra, ahogy korábban hosszú éveken át jól működött. Már a versenykiírást is ennek szellemében készítettük el.

G. J.: – Ahogy a csapatok, mi is abban reménykedünk, hogy visszaáll a korábbi rendszer. Ennek egyik legbiztosabb jele, hogy a férfi csapatok is támogatták a most magunk mögött hagyott évadban elmaradó középszakaszt.

– Amellett, hogy a magyar bajnokságokat szervezitek, ha más és más területen is, de a nemzetközi kosárlabda életben is “jelen vagytok”. Mesélnétek erről?

H.P.: – A 2015-ös, Magyarországon rendezett női Európa-bajnokság után keresett meg Nick Marzoli azzal a felkéréssel, hogy lenne-e kedvem csatlakozni az akkor alakuló statisztikusi instruktori csoporthoz. A következő év májusában Münchenben az első találkozónk is megvolt. Jelenleg, ha jól emlékszem tizenegy európai tagja van a csoportunknak, mindenki elhivatott és kiváló szakember, ezt őszintén mondhatom. A projekt célja, mivel a világ kosárlabda sportjában a statisztika fontossága, szerepe egyre jelentősebb, fókuszáltan az európai országokban a FIBA eseményeken a különböző statisztikusok munkájának kohézióját, összhangját megteremteni. Az első években lehetőségem volt több európai ország statisztikusait is oktatni, pl. Dánia, Portugália, de olyan “egzotikus” helyre is eljutottam, mint Koszovó. Ezek az oktatási túrák nagy élményekkel és tapasztalatokkal jártak. Az oktatások száma az elmúlt két évben sem változott, csak jelenleg online formában zajlanak, ami nagy kihívás minden érintettnek. Azóta két újabb feladatkörben is számít a nemzetközi szövetség a munkámra. Az egyik a FIBA mérkőzéseken lévő statisztikusi support tevékenység, amelynek fő célja, hogy minden mérkőzés az elejétől a végéig élőben követhető legyen, és segítsük a helyszínen lévő statisztikusok munkáját, valamint hogy a FIBA adatbázisában minden statisztika pontosan jelenjen meg. A másik ilyen feladatkör a mérkőzések statisztikáinak ellenőrzése, angolul a “review”. Itt volt szerencsém dél-amerikai mérkőzéstől az afrikaiakig sok mindennel találkozni, szerintem ez a forma segít a legjobban egy statisztikust a fejlődésben. És ami a non plus ultra, hogy a legutóbbi vb-n és olimpia selejtezőkön mindezt az ellenőrzést élőben kellett csinálnunk, ami nem túl könnyű, főleg ha kicsit is csúszik a felvétel. Összegezve a FIBA-nál, a statisztikai területen képviselhetem hazánkat, ami nagy megtiszteltetés!

G. J.: – Hazánknak négy nemzetközi mérkőzés ellenőre van, ezek közül az egyiknek két éve engem delegált az MKOSZ, és ezzel egy időben támogatta, hogy a közelmúltban alakított FIBA technikai delegátus keretbe is bekerültem. Az előbbi funkciónak köszönhetően klubcsapatok nemzetközi mérkőzésein működhetek közre, míg FIBA technikai delegátusként nemzetközi válogatott mérkőzések gördülékeny lebonyolítása a feladatunk. Nagy megtiszteltetés ilyen mérkőzéseken közreműködni, és emellett sok jó gyakorlat megismerését, elsajátítását is lehetővé teszi, melyek jól hasznosíthatók a hazai gyakorlatban is.

Fotó és forrás: hunbasket.hu

  •   
Hozzászólások

Szólj hozzá!

Kérlek regisztrálj / jelentkezz be a hozzászóláshoz

Legfrissebb

Hírek

Facebook

Hirdetés