Molnár Mátyás: A PVSK-nál mindig megkaptam a lehetőséget a fejlődésre

Egyre inkább magára talál a PVSK, előző három tétmérkőzésüket megnyerték, 8-4-es mérleggel a 3. helyen állnak a Piros csoportban a fehér-feketék. A múlt pénteki, Tiszaújváros elleni 101-89-es siker alkalmával Molnár Mátyás volt a mezőny legjobbja 24 ponttal, 8 lepattanóval, 4 gólpasszal (32 VAL) – a 23 esztendős hátvéd felnőtt a vezérszerephez, úgy átlagol 18,9 pontot, 3,7 pattanót és 3,2 asszisztot (20,6 VAL), hogy eddigi összes bajnokiján eljutott tíz egységig. A fehérvári nevelésű játékos az Albával, majd Sértő Ádám irányításával az NKA Péccsel is nyert már országos bajnokságot az utánpótlásban, jelenlegi csapatával pedig 2024-ben átélhette a feljutást az élvonalba, emellett a 3X3-as válogatottnak is tagja – mozgalmas pályafutása eddigi állomásai mellett az A és B csoport különbségeiről, a csapatban betöltött szerepéről és a piros csoportos bajnoki cím esélyeseiről is szó esett.

– Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?

– A focival kezdtem, mint minden fiú, de annyira nem jött be, unalmasnak találtam. A nővéreim már kosaraztak, így kerültem én is Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiára, Szigetvári Zoltán volt az első edzőm. U16-ig a DKKA-s voltam, akkor kerültem át az Albához, ahol három országos bajnoki címet is nyertünk.

18 évesen az egyetem miatt is kerestem másik várost, végül Pécsre és a Rátgéber Akadémiára esett a választás, Zalay Zoltán és Csák Magdi keresett meg. Elsősorban az U20-asoknál számítottak rám, de időnként a felnőttek közt is pályára léphettem a Piros csoportban. Sértő Ádi irányításával megnyertük a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokságot Körmenden, az egy nagyon kemény és jó csapat volt olyan játékosokkal, mint Scherer Bálint, Herger Sala, Schmera Gergő, Meszlényi Robi vagy Kazy Balázs.

– Mi alapján döntöttél a városi rivális PVSK mellett 2022 nyarán?

– Az volt a célom, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, Mindkét klubnak a feljutás volt a célja, de amíg az NKA-nál 5-10 percet kaptam volna, a PVSK azzal keresett meg, hogy kezdő fiatalként számítanának rám – csakis ez volt a döntő tényező. Úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam, mert azóta is élvezem a bizalmat és mindig megkaptam a lehetőséget a fejlődésre.

– A ’22/23-as kiírásban óriási csatában elbuktátok a pécsi házidöntőt, egy évvel később viszont már ti örülhettetek a MAFC elleni, szintén ötmeccses finálé végén. Miben sikerült előrelépni?

– Az első évben két nagyon kiemelkedő csapat küzdött a feljutásért, azt gondolom, hogy mindkét oldalon válogatott szintű játékosok szerepeltek és azóta sem látott két ilyen erős ellenfelet a Piros csoport. Úgy érzem, hogy egy kicsit gyengült is a mezőny a következő szezonra, emelett a keretünk nagy része együtt maradt és kiegészült egy kiváló irányítóval Ognjen Micsovics személyében. Azt gondolom, a csapatkohézió volt az igazi erősségünk, tényleg mindenki mindent tudott mindenkiről – megkockáztatom, hogy akár edző nélkül is bajnokok lehettünk volna, annyira egyben volt a társaság. Az is segített, hogy télen, Micsovics sérülése alatt érkezett egy másik szerb légiós is, Luka Igrutinovics, a rájátszásban pedig mindketten rendelkezésre álltak és gyakorlatilag felváltva játszottak.

– Bár a bennmaradás nem jött össze, az előző idényben bemutatkozhattál az élvonalban. Fiatal magyar játékosként mi volt a legfontosabb különbség a B csoporthoz képest?

– Játék közben az volt feltűnő, hogy sokkal gyorsabban kell döntéseket hozni az A csoportban. Jóval kevesebben vannak azok a magyar játékosok, akiknek valóban meghatározó szerepük van, rendre keresik őket a labdával és sok dobást vállalnak. A legtöbb hazai kosaras úgy tud megragadni az első osztályban, ha keményen védekezik – nálunk is ez volt a magyar mag fő feladata, általában az ellenfél legjobb pontszerzőit fogtuk, próbáltuk tenni a dolgunkat.

– Ismét a feljutás szándékával kezdtétek a szezont, jóval tapasztaltabb játékosnak számítasz, a jelenlegi keret átlagéletkora viszont sokkal alacsonyabb, mint a 2024-es bajnokcsapaté. Mennyiben változott a te helyzeted?

– A legnagyobb változás a rutin hiánya, amit Halász Ákos, Horti Bálint vagy Bíró Olivér képviselt, ezt nekünk, mostani húzóembereknek még meg kell szereznünk. Lejátszottam már jó néhány B csoportos meccset, de ezeken többnyire nem tartoztam az elsőszámú pontfelelősök közé, Plézer Gáborhoz és Balogh Szilárdhoz hasonlóan szoknom kell még egy kicsit a vezető szerepet. A csapategység ugyanolyan jó, élmény lemenni edzeni.

– Mennyiben határozza meg a nagypályás játékodat, hogy évek óta tagja vagy 3X3-as válogatottaknak is?

– Sokan kérdezték már tőlem, hogy át lehet-e vinni a megszerzett tapasztalatot az egyik szakágból a másikba. Úgy gondolom, hogy a 3X3-as játék gyorsasága miatt öt-ötben is fejlődtem valamelyest döntéshozatalban, sebességben. Ezzel együtt úgy érzem, hogy összehasonlíthatatlan a két sportág, hatalmasak a különbségek, az egy sokkal dinamikusabb játék.

– Milyen hatással van a játékodra, hogy a Szrecsko Szekulovicsnál megszokottnál is gyorsabb kosárlabdát vár el tőletek Sértő Ádám?

– Közel áll hozzám ez a stílus, nagyon szeretek gyorsan játszani. Szrecskóval sem volt lassú a játékunk, de most különösen hangsúlyosak a gyorsindítások, aki szokta nézni a meccseinket, az alátámaszthatja, hogy nem nagyon vannak olyan akcióink, ahol szorít minket a támadóidő. Ennek a filozófiának az a célja, hogy minél több labdabirtoklásunk legyen, ha erre nincs felkészülbe az ellenfél, akkor nem fogja bírni a tempónkat a végéig.

– Az ősz folyamán elég gyakran hátrányba kerültetek az első félidőben, ám sokszor fordítani tudtatok a hajrában. Ennek miben látod az okát?

– Szerintem részben ez is a játékstílusunkkal magyarázható. A gyors támadásokban jobban benne van a hiba, eleinte általában fel tudják venni az ellenfelek a ritmusunkat, a második félidőre viszont gyakran elfáradnak, pontatlanabbá válnak a dobásaik és ezt kihasználva tudunk felülkerekedni. Másrészt tényleg gyakran dekoncentráltan kezdtünk és csak a nagyszünet után pörögtünk fel igazán.

Úgy gondolom, hogy a Tiszaújváros ellen már az igazi arcunkat mutattuk. Végre valóban összeszedettek voltunk az elejétől a végéig és minden olyan dolgot megvalósítottunk, amit az év eleje óta szerettünk volna, csak eddig például a sérülések miatt nem jött össze. Ezúttal tényleg uraltuk a meccset és úgy játszottunk, ahogy elterveztük.

– A 2. helyen álló Nyíregyháza elleni hazai rangadóval zárjátok az évet, a Kék Cápáknál több fontos hiányzó is volt a közelmúltban, ennek ellenére ötöt megnyertek az előző hat bajnokijukból. Mi lehet a kulcs ellenük?

– A Nyíregyháza egy nagyon jó csapat. Hallani, hogy vannak sérültjeik, nem tudom, hogy milyen összeállításban érkeznek majd Pécsre. Szűkebb rotációt alkalmaznak, mint mi, de a kezdőötösük kiváló. Rytis Pipiras, Illés Máté és Komma Laci a kulcsembereik, az ő limitálásuk lesz a legfontosabb, ha ez sikerül, biztosan lesz esélyünk nyerni. Úgy gondolom, hogy a védekezésünk minősége fogja eldönteni a mérkőzést.

– Hogy látod a bajnokság erőviszonyait a szezon feléhez közeledve?

– Úgy gondolom, hogy még sosem volt három egymáshoz olyan közel álló élcsapat a Piros csoportban, mint az idei Fót, Nyíregyháza és PVSK, de elképzelhető, hogy a MAFC is bele fog majd tudni szólni a bajnoki címért folyó csatába. A pályaelőny biztosan meghatározó lesz – ahogy azt pozitív és negatív szemszögből is megtapasztalhattam már -, illetve természetesen a sérüléseken is sok múlhat, a felkészültség mellett szerintem ez a két dolog fog dönteni a rájátszás másfél hónapjában.

– Milyen hosszabb távú céljaid vannak kosárlabdázóként, illetve az élet egyéb területein?

– A legnagyobb célom az, hogy a lehető legtöbb ideig tudjam egészségesen élvezni a kosárlabdát. Nyilván szeretnék a lehető legmagasabb szintre eljutni, de a hangsúly azon van, hogy élvezzem a játékot. Ami a civil életet illeti, szereztem egy edzői diplomát, lehet, hogy ezzel fogok majd dolgozni az aktív játék után, de ezen még nem sokat gondolkodtam.

Fotók: hunbasket.hu, Sitku Márton, Rónási Márton, PVSK