Molnár Márton: Mindig a legjobbat akarjuk kihozni egymásból

Szerdán véget ért a 20. forduló a magyar bajnokságban, így mi is már a válogatottra koncentrálunk, ahogy megszokhattátok, igyekszünk minél több anyagot hozni nektek az érintettekkel. A héten már olvashattatok interjút Gasper Okorn szövetségi kapitánnyal és az Egis Körmend játékosával, Durázi Krisztoferrel, most pedig a Sopron KC csapatkapitányával, Molnár Mártonnal beszélgettünk.

Beszéljünk egy kicsit a Sopron eddigi szezonjáról. Nyáron nagy átalakulás volt nálatok, ahogy az a magyar csapatokra általában jellemző a légióssor kicserélődött, illetve a magyar magba is érkezett Takács Kristóf és Kucsera Dániel. Az idény eleje döcögősen indult, ám Jackson érkezése után kifejezetten jó eredményeket hoztatok, bár a Magyar Kupáról lemaradtatok, de jelenleg hatodikak vagytok a tabellán. Hogyan értékeled a szezon eddigi részét?

Ahogy mondtad, a nyári átalakulás után olyan mérkőzéseket veszítettünk el, amiben több volt a mi szempontunkból, a szakmai stáb és a vezetőség pedig egy légióscsere mellett döntött. Úgy gondolom Jackson érkezésével stabilizálódott a játékunk, megtaláltuk a hiányzó láncszemet, Takács Kristóf és Kucsera Dániel ugyanis szerintem remekül illeszkedett be. Sajnáljuk, hogy szoros küzdelemben végül mi lettünk az a csapat, amelyik lemaradt ott a bolyból a Magyar Kupa helyekről, azt viszont pozitívumként tudom kiemelni, hogy a keserű pirula után sikerült jól kezdenünk az évet, az NKA Universitas Pécs és a Zalaegerszeg ellen is magabiztosan nyertünk, szoros meccset buktunk el az Olaj vendégeként, de a Kecskemétet le tudtuk győzni. Ezt követően sajnos a Debrecenben és Szegeden is gyenge teljesítményt nyújtottunk, egy interjúban már elmondtam, hogy a Szedeák elleni vereség egyszerűen nem férhet bele, nem elvéve a szegedi érdemeket mert megérdemelten nyertek, de nyilván a körülményeket figyelembe véve volt különösen fájó, hogy azt a meccset elbuktuk. Ha el akarjuk érni azokat a célokat, amiket kitűztünk magunknak, ami azzal kezdődik, hogy bejutunk a legjobb nyolcba, akkor ilyen vereségek nem férhetnek bele, annak örülünk, hogy az Oroszlány ellen sikerült nyernünk még a válogatott szünet előtt. A maradék hat alapszakasz-meccsből próbáljuk kihozni a maximumot.

Beszéltél arról, hogy a Magyar Kupáról való lemaradás után sikerült jó eredményeket elérnetek, de láthatóan az elmúlt hetekben nagy különbség van az SKC hazai teljesítményei és az idegenbeli mérkőzései között. Mi kell ahhoz, hogy konzisztensebbek tudjatok lenni, hiszen szoros a mezőny körülöttetek, ez döntő szempont lehet abból a szempontból, hogy melyik csapatok csípik el a rájátszást.

Igen, sok olyan mérkőzést veszítettünk el, ahol azt éreztem – és megint nem az ellenfél érdemeit kisebbítve -, hogy a saját hibáinkat büntették meg az ellenfelek, ezekre sokkal jobban oda kell figyelnünk, jobban kell menedzselnünk a találkozókat, limitálva az eladott labdák számát, jobb, okosabb döntéseket hozva támadásban, mert amikor jár a labda és csapatként játszunk, akkor jobb eredményeket érünk el, ez a győzelmeink kulcsa. Nagyon kiegyenlített a mezőny, jelenleg a tabellán 3 csapat kiemelkedik, de mögöttük hatalmas a tolongás a rájátszásbeli helyekért, 40 perces fókusz kell minden összecsapáson, hogy ott lehessünk az első nyolcban.

Térjünk rá a válogatottra. Gasper Okorn novemberben már meghívott a nemzeti csapat edzőtáborába, igaz akkor már az utazókeret kihirdetése után így tudtátok, hogy Pallai Tamás, Takács Kristóf és te azért vagytok ott, hogy a csapat felkészülését segítsétek elő a törökök elleni Eb-selejtezőkre. Milyenek voltak akkor az első benyomásaid az új stábbal és a csapattal kapcsolatban?

A játékosok nagy részét nyilván jól ismertem, sokakkal játszottunk egy csapatban vagy az utánpótlás-válogatottakban, a többiekkel pedig ellenfélként találkoztunk egy-két új arcot leszámítva. Novemberben sok volt a sérült, emiatt is hívtak minket be utólag. Korábban is elmondtam már, ha a válogatottból hívják az embert, egyértelmű a válasz: ott leszek, élveztük a közös munkát és stábtól is azt kaptuk visszajelzésként, hogy elégedettek voltak a munkánkkal és a következőkben is számítanak ránk.

Most februárban már a 14 fős bő keret tagja vagy, minden esélyed meg van arra, hogy az meccskeretekbe is bekerüljél. Ennek kapcsán esetleg felvillant benned emlékként első válogatott fellépésed Litvánia ellen? Milyen emlékeket őrzöl a debütálásodról?

Felemelő érzés volt számomra a válogatottban pályára lépni, a pontszerzés akkor elmaradt még, de akkor éreztem a bőrömön igazán, hogy a címeres mezben játszani mennyire más, mint a klubcsapatban. Büszke vagyok arra, hogy az országomat képviselhettem akkor, még ha csak az utolsó két percre álltam is be.

Megkezdtétek már szombaton a munkát Szombathelyen. Nyilván nem könnyű a csapat helyzete, csak akkor van esély a kijutásra, ha legalább 6 ponttal nyerünk Izland ellen és Olaszországban is győzni tudunk, és még kell az is, hogy aztán az északiak kikapjanak otthona törököktől. Hogyan telt a munka az elmúlt másfél napban, milyen a hangulat?

A hangulat rendben van, mindig a legjobbat akarjuk kihozni egymásból, a feladatunkra koncentrálunk. A keret még nem teljes, Golomán Gyuri még érkezik, de megkezdtük az edzéséket, keményen dolgozunk azért, hogy a taktikai utasításokat elsajátítsuk, erről szólt az eddigi időszak. Átalakult a keret a Törökország elleni mérkőzésekhez képest és nincs sok időnk együtt dolgozni, de mindenki megtesz mindent azért, hogy sikeresen szerepeljünk ebben az ablakban.