Mohácsi Máté: Most azért dolgozok, hogy szintet tudjunk lépni

13 győzelemmel és 19 vereséggel a tizenegyedik helyen fejezte be a bajnokságot az újonc Hübner Nyíregyháza BS együttese, amely így teljesítette az előzetesen kitűzött célokat, azaz bennmaradt az élvonalban, ráadásul elkerülte a playoutot is. A klub ügyvezetője, Mohácsi Máté adott interjút a BB1.hu-nak.

(X) Fogadj a Premier League legjobb mérkőzéseire kockázatmentesen 20 000 forintig!

Előzetesen aláírta volna azt a forgatókönyvet, benne a hullám hegyekkel és völgyekkel, amit végül hozott a Nyíregyházának a szezon?

– Ha egyszerűen kellene válaszolnom, akkor igen. Ha bővebben kellene kifejtenem, akkor értelemszerűen több ősz hajszálat okozott ez a szezon, mint bármelyik másik a korábbiak közül játékosként. Teljesen más a felelősség és a döntési mechanizmus vezetőként. Összességében azt fogalmaztuk meg célként, hogy maradjunk bent elsőkörben mindenáron és ha úgy alakul, akkor próbáljuk meg egyszerűsíteni a végét, hogy elkerüljük a playoutot. Az összképet tekintve maradéktalanul elégedett lehetek.

Ön szerint reális a tizenegyedik hely? Van önben hiányérzet?

– Volt nagyon sok olyan mérkőzés, amit meg kellett volna nyerni és akkor talán még az alsóházat is elkerülhettük volna. Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy nincs bennem hiányérzet, hiszen emellett voltak olyan győzelmeink – akár a Szolnok elleni idegenbeli meccs, vagy itthon az Alba -, ami bravúrnak számít. Ezek a találkozók kicsit feledtetik azokat az összecsapásokat, amelyeket be kellett volna húznunk hazai pályán. Összességében egy nagyon kerek szezon volt ez, rengeteg hullámvölggyel és hullámheggyel.

Kicsit részletesebben is menjünk bele. Ugye a csapat hat vereséggel nyitott – az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben benne volt az Alba, a Falco, a Szolnok és az akkor még többre taksált DEAC is – és akkor jött is egy ötödik légiós Suárez személyében. Mennyire volt megfontolt ez a lépés?

– Az előzetes terveink úgy alakultak, hogy legyen egy stabil költségvetésünk, ez négy légióst jelentett. Én titkon úgy voltam vele, hogy ha sikerül még ezen javítani, akkor a válogatott szünetben november-december környékén meglátjuk, hogy kell-e ötödik külföldi. Az élet úgy hozta, hogy az elején nehéz is volt a sorsolásunk, elbuktunk két hazai mérkőzést, ami után beragadtunk. Ekkor a főtámogatónk segítségével sikerült meglépnünk azt, hogy hozzunk ötödik légióst. Pont valamelyik nap néztem, hogy azokonon a meccseken, amikor teljes volt a keretünk, 50-50%-os mérleget tudunk felmutatni, tehát ha így tekintünk rá, akkor 13-13-mas szezont futottunk. Nyilván ez nem valid, mert máshol is voltak sérültek és másnál is volt kieső, de mégis, amikor a legerősebb összetételben tudtunk kiállni, akkor gyakorlatilag minden második találkozónkat megnyertük. Látszott az, hogy ebben a magyar bajnokságban már nagyon nehéz négy légióssal érvényesülni, szinte csak akkor lehet, ha magyar válogatott szintű játékosai vannak egy klubnak. Muszáj volt meglépni Suárez leigazolását.

Talán a leginkább a Blue Sharks tudja megmondani, hogy összességében mekkora a különbség az élvonal és a Piros-csoport között…

– Nekem volt szerencsém két bajnoki címet ünnepelni játékosként a Piros-csoportban, valamint játszottam tizenpár évet az első osztályban is. Már akkor szembetűnő is volt a különbség. Nem lehet labdába rúgni egy B-csoportos csapatnak az élvonalban és nemcsak azért, mert négy-öt légiós van egy első osztályú klubnál, hanem azért is, mert aki esetleg kiesik és eltölt pár évet ott – akár egy topcsapatban -, nehéz neki visszajönnie. Bármennyire is tehetséges, jó játékosai vannak egy együttesnek, két-három év után a Piros-csoportból nagyon nehéz visszajönni és ez nagyon keveseknek is sikerül. Arra is büszke vagyok, hogy a magyar magunk – amit biztosan ért kritika, mert összességében nem a mienk a legjobb mutató ilyen téren – a közepére-végére felvette a ritmust és voltak meccsnyerő pillanatai. Nem akarok neveket említeni, de mindenki belerázódott, ami kellett ahhoz, hogy az A-csoportban sikeresek legyünk.

Az előző idényben még játékosként is részt vett a csapat életében, ám a szezon után visszavonult. Mennyire hiányzott önnek, hogy ott legyen a pályán a többiekkel?

– Egyáltalán nem hiányzott. Nagyon furcsa, de én tényleg annyira jó szájízzel fejeztem be a pályafutásomat feljutást ünnepelve a Nyíregyházával, itthon, hogy nekem egy másodpercig nem fordult meg a fejemben sem az, hogy kosarazzak, sem az, hogy visszatérjek, sem az, hogy de jó lenne ott lenni a srácokkal. Így is minden meccsen jelen voltam, minden idegenbeli meccsre elutaztam, igaz, nem a csapattal a kisbuszban. Hasonló, ha nem nagyobb adrenalint és motivációt adott egy-egy találkozó, így maga az érzés megvolt.

Amióta ön került a klub ügyvezetői pozíciójába, a kosárlabdacsapat mindkét kitűzött célját teljesítette. Először feljutott az élvonalba, majd bent is maradt. Kíváncsian várom, hogy a harmadik évben mi lesz a kívánsága…

– Most megint visszaültem az íróasztal mögé, nincsenek mérkőzések, nincs utazás. Ilyenkor indul az adminisztratív munka, össze kell állítani a jövő évi büdzsét, tárgyalni a szponzorokkal. Nem egyszerű ebben a háborús időszakban gazdaságilag előrelépni, de ezt gondolom más klubvezető is el tudná mondani. Most azért dolgozok, hogy szintet tudjunk lépni. Ha kicsiben gondolkodom, akkor jó lenne, ha már az elején tudnánk egy olyan légiós és magyarsort felmutatni, hogy ne kelljen novemberben kapkodni. Ezután lépésről-lépésre kell haladni, nem lesz könnyebb a jövő évi szezon sem. Az biztos, hogy aki feljut, az komoly csapat lesz, legyen az a Jászberény, vagy a Honvéd. Egyre kompetitívebb, nehezebb a pontvadászat. Én azt mondom, hogy elsőkörben nem lehet kijelenteni, hogy most a rájátszásba kell bejutni, vagy esetleg az első tízbe, de ha lépésről-lépésre haladunk, akkor a biztos bennmaradás után ez lenne a következő lépcsőfok. Ehhez viszont még nagyon korán van, erről még nem ildomos beszélni.

Fotó: Hübner Nyíregyháza BS Facebook