Mindenük a kosárlabda

“Egy rossz napon is jobb kosárlabda edzést tartani , mint egy jó napon bármi mással foglalkozni”. Carlos Vallejonak, a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia edzőjének egyik kedvenc mondása ez. De a spanyol szakember nem csak mondja, így is él. Vagy edzést tart, vagy arra készül, pihenésképpen pedig meccseket néz és elemez. A soproni akadémiánál negyedik szezonját kezdő Carlos Vallejo mintha vonzaná a hozzá hasonlóan gondolkodókat. Például Pablo Lopezt, aki a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán tanul Erasmus-ösztöndíjasként, közben besegít a sportiskolások edzéseibe – hogy ott is tanulhasson. 

Spanyolországban több csapattal dolgoztál, miért döntöttél 2020-ban úgy, hogy tengerparti otthonodat lecseréled egy soproni albérletre? – kérdeztük Carlos Vallejo-t.

Mindenképpen tanulni akartam, képezni magam. Ki akartam lépni a komfortzónámból, hogy lássam, meg tudom-e állni a helyemet idegen közegben, nagyobb terhelés alatt. Amikor először hallottam a soproni lehetőségről, nagyon megtettszett az, hogy míg Spanyolországban négy-öt csapattal dolgoztam egyszerre, itt csak eggyel kell, de azzal nagyon. Vonzott ez a munka, úgy  éreztem, távol a családomtól és minden megszokottól csak a csapatra és a feladatra tudok koncentrálni. És így is lett!

Négy éve mennyire voltál képben a magyar kosárlabdát és utánpótlás-nevelést illetően?

Nem sok mindent tudtam, de gyorsan tanulok. Ami leginkább fura volt az az országos bajnokság felépítése, hiszen nálunk ez regionális szintű. Meglepett az is, mennyire keményen dolgoznak az utánpótlásban; nálunk csak heti három edzés volt, itt öt is. Ennek nagyon örültem! Azt gondoltam, hogy egy csapattal, ennyi idő alatt nagyon  sok mindent meg fogunk tudni oldani. 

És így is lett. Egymást után többször is megnyertétek a bajnokságot a Soproni Sportiskola U18-as csapatával. 

Elsősorban a fiúk dolgoztak meg érte. 

De így tervezted, nem? 

Nem egészen… Amikor elvállaltam a soproni munkát még úgy gondoltam, idejövök egy évre, tapasztalatot szerzek, tanulok, körülnézek, aztán mindezzel a puttonyomban hazatérek és felhasználom a láttottakat. De annyira jól éreztem magam már az elejétől kezdve! Úgyhogy maradtam. Szorgalmas,  fejlődni akaró akadémistákkal és felkészült szakemberekkel dolgozhatok. Nagyon komfortosan érzem magam ebben a feladatban, miközben látom a fejlődést, az eredményeket. És ami talán a legfontosabb érv ma is a Soproni Sportiskola mellett: munka közben én is fejlődtem. Most fiatal kollégám, Pablo Lopez reakcióin viszontlátom a saját fejlődéstörténetem. 

Két spanyol edző egy soproni csapatnál, igazán ritka felállás az utánpótlásnevelésben. Pablo, hogy találtál rá a sportiskolára? 

Tenerifén tanulok és edzősködöm, hét éves korom óta a kosárlabda nagyon fontos nekem. Pedagógusnak készülök, és mivel nagyon jókat hallottam egyetemista társaimtól Magyarországról, az Erasmus-ösztöndíjammal én is ide adtam be a jelentkezésem. Az én egyetememnek a sopronival van kapcsolata, így egy évre a Benedek Elek Pedagógiai Karra jöttem. Még otthon rákerestem a városra és a lehetőségekre, így találátam meg az Instagramon a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémiát és azután Carlost is. Mindent elolvastam, amit csak találtam, bevallom őszintén, meg is lepődtem azon a színvonalon és eredményességen, amit a neten találtam az itt folyó munkáról. Nagyon megörültem és levelezésbe kezdtem Carlos Vallejoval. Most pedig már itt vagyok és részt veszek a sportiskola munkájában is. Nemcsak a Soproni Egyetemen tanulok, hanem a sportiskolában is. Nagyon jó helyre kerültem! 

Említetted, hogy edzőként is dolgozol Tenerifén a tanulmányaid mellett. 

Otthon Level II-es edzői képesítésem van, a kosárlabda-palántás korosztálytól az U16-ig dolgoztam az utánpótlás-nevelésben, és egészen tavalyig aktívan játszottam is. Szeretnék még magasabbra jutni trénerként, és az, hogy Carlos Vallejo mellett tanulhatok, úgy érzem, közelebb visz a céljaimhoz. Nagyon jó lehetőség ez nekem. 

Hogy működik ez a gyakorlatban? Látogatod a sportiskolás edzéseket? 

Többről van szó! A sportiskolás U18-as csapat vezetőedzője Carlos Vallejo, a másodedző pedig Czukor Bence, akitől szintén tanulni szeretnék. Az U16 A csapatnak ugyanakkor  Czukor Bence a vezetőedzője, Carlos Vallejo a mentora. Én pedig beálltam melléjük harmadiknak, így aktív résztvevőként leshetek el mindent a mesterektől. Felelősségteljes feladatot kaptam: én vagyok a védelemért felelős edző és elvégzem az elemzéseket, Bence a támadások kidolgozója és végrehajtatója, Carlos figyel, összefog, irányít. Már most érzem, hogy Carlos megváltoztatta a kosárlabdára való rálátásomat, és a pályán kívüliéletben is hasznos tanácsokkal lát el. 

Újra Carloshoz fordulok: ha jól tudom, a tanításban már van némi tapasztalatod, online korzusokat is tartasz edzőknek. 

Így van, elsősorban spanyol kollégáknak, de volt példa arra is, hogy svéd edzőknek. Én ugyanis amolyan jó értelemben vett stréber vagyok: imádok tanulni és mindig keresem a lehetőséget a fejlődésre. A legjobb módszer pedig a tanulásra a tanítás. 

Szerző: Nagy Márta