Milos Konakov: Remek tornát hagyunk magunk mögött, megérdemelten nyertük meg a kupát

Atomerőmű SE – DEAC 89-87 (23-30, 20-12, 15-19, 18-15, 13-11)

Kosztasz Flevarakisz: Két csalódott csapat találkozott érthető módon a bronzmérkőzésen, az idei teljesítményünkkel magas elvárásokat teremtettünk magunkkal szemben, csak a bajnokság legjobb csapatától kaptunk ki eddig ebben a szezonban, szomorúak voltunk a tegnapi vereség miatt, de ezen túl kellett magunkat tennünk, ez a normális. Azt gondolom jól játszottunk a mai mérkőzésen, meg volt az esélyünk arra, hogy a rendes játékidőben megnyerjük a bronzmeccset, de nagyon sokat hibáztunk, magas poszton faultproblémákkal küzdöttünk. A negyedik negyedben a felállásunk jól működött négy magyar játékossal, de Halmai és Lockett is megsérült, nem tudtak visszatérni. Őrült csata volt a mai, a DEAC visszajött a negyedik negyed végén, mi a hosszabbításban fordítottunk. Hittünk magunkban és ez pozitív, de továbbra is csalódottak vagyunk, hogy tegnap nem tudtunk nyerni. Ennek ellenére fontos volt a szurkolóknak, a klubnak és a városnak, hogy megszereztük a bronzérmet.

Andjelko Mandics: Elismerésem a Paksnak, de a saját játékosaimnak is, harcoltak végig. Jó esélyünk volt a hosszabbításban, hogy megnyerjük a mérkőzést, miután kiküzdöttük a ráadást, vezettünk öt ponttal is, de néhány hiba miatt végül nem sikerült. Kicsit csalódott vagyok, viszont ez a második meccs sokkal jobb volt az elsőnél, igaz, az eredmény szempontjából ebből nem lett hasznunk. Tovább kell dolgoznunk, van még hátra öt forduló a bajnoki alapszakaszból, tudunk még ennél jobban játszani és muszáj is.

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – Egis Körmend 101-76 (23-19, 29-27, 27-17, 22-13)

Milos Konakov: A sorsolásnál látszott, hogy nem lesz könnyű az utunk a trófeáig. A Szolnokot, a Paksot és a Körmendet kellett legyőznünk, mindegyik meccsen százszázalékos teljesítményre volt szükségünk. Ezen a napon egy kissé idegesen kezdtünk, de ahogy védekezésben elkezdtük precízen követni a megbeszélt taktikát, fel tudtuk venni a saját ritmusunkat. Remek tornát hagyunk magunk mögött, megérdemelten nyertük meg a kupát. Ez mindig egy különleges sorozat, pláne akkor, ha a döntőben a Körmend az ellenfél, ami fantasztikus élmény a klub és a szurkolók miatt is.

Forray Gábor: Először is szeretnék köszönetet mondani a játékosaimnak, a kollégáimnak, Érsek Marcinak és a Gosztom Dánielnek. Megemelem a kalapom a fiúk teljesítménye előtt, mert azt gondolom, ebből a hétvégéből a maximumnál is többet hoztunk ki. Gratulálok a Falcónak, hiszen jobb csapat náluk, ez tudtuk, az országban a legjobbak. Büszke vagyok arra, hogy huszon pár percig komoly erőbedobásra késztettük őket. Megjegyzem, Pipiras kiesésével az egyébként is szűk magasposztos rotációnk tovább rövidült, ő a védelmünk egyik oszlopa, ha nincs ez a szerencsétlen sérülés, akkor szerintem szorosabb lett volna a meccs, nem gondolom azt, hogy nyertünk volna. Perl Zoltán extraklasszis, elképesztő! Szeretnék egyszer olyan csapatot edzeni, ahol ő a játékosom, mert hátra dőlhetnék és a kezébe adnám a karmesteri pálcát. Gratulálok még egyszer a Szombathelynek, az MKOSZ-nek, jó szervezés volt, minden simán ment. A hangulat elképesztő volt, a szurkolóknak köszönjük, hogy a vereségünk ellenére ilyen fergeteges atmoszférát teremtettek. Azt szeretném, ha ezt a rájátszásban tudnánk folytatni.