Milos Konakov: Még fel sem tette Gasper a kérdést, már igent mondtam neki

A magyar válogatott február végén fontos Eb-selejtezőket játszik Izland és Olaszország ellen. A mérkőzéseket felvezető időszakban igyekszünk minél több érintettet megszólaltatni nektek, így Golomán György, Tanoh Dez András és Mócsán Bálint után Milos Konakovval is leültünk beszélgetni.

Érdekes történet a tiéd. Egy korábbi interjúban elmondtad, hogy egy a Rátgéber Akadémia által rendezett tábor után Szrecsko Szekulovics révén kerültél Szombathelyre. 2017-ben még senki nem ismert Magyarországon téged, 2024-ben pedig már 4 bajnoki cím és kupagyőzelmek szerepelnek a neved mellett, nem csak a címvédő vezetőedzője vagy, de immár a válogatott másodedzője is. Volt olyan pillanat amikor eszedbe jutott ez az egész utazás, amióta Gasper felkért?

Igen, nagyszerű visszahallani, amiket elmondtál, ahogy mondtad, hét éve, amikor Magyarországra érkeztem meg sem fordult a fejemben, hogy lehetséges az, ami azóta történt velem. Nyilván álmodoztam sok mindenről, de ha 2017-ben ezt mondod nekem, valószínűleg kinevettelek volna. Lépésről lépésre haladtunk ebben az utazásban, a mai napig emlékszem a fontos pillanatokra, mint például amikor megnyertük az első bajnokságot Gasperrel. Miután ő távozott, megkaptam a lehetőséget, hogy én legyek a Falco vezetőedzője, most pedig a harmadik szezonomban a válogatottnál dolgozhatok. Ez egy igazi álom nekem, édesanyám ágáról vannak magyar felmenőim, akik most nagyon boldogok, hogy az országért dolgozhatok és a második hazámat képviselhetem.

Edzőnek lenni nem egy életbiztosítás. Ha csak az idei szezont nézzük, akkor rajtad kívül – Nikola lemondása után – Kocsis Tamás (Egis Körmend), Jandro Zubillaga Jimenez (Alba), Andjelko Mandics (DEAC) és Zlatko Jovanovic (Honvéd) van még a helyén a szezon eleje óta. Te hét éve dolgozol Szombathelyen, ami ebben a szakmában ritkaság, láthatóan a szurkolókkal is különleges a kapcsolatod. Mit jelent neked, hogy karriered gyakorlatilag kezdetétől a Falcónál vagy?

Ez egyrészt egy nagyon egyszerű, másrészt egy nagyon nehéz kérdés. Ahogy mondtad, a sportban edzőnek lenni nem egyszerű, mert mindent az eredmény határoz meg. Mindenkinek tudnia kell, hogy az eredmények nem az éj leple alatt érkeznek, csak kemény munkával születnek meg. Amikor Gasper megérkezett, megváltozott a Falco filozófiája, napról napra keményen dolgoztunk, mindenki beletette a melót aki az organizáció sikeréért küzd, nem csak a játékokok és az edzői stáb. Ennek köszönhető, hogy sok sikerünk volt az elmúlt években és folyamatosan tudtunk épülni, fejlődni. A szurkolók is mellettünk álltak, együtt vagyunk, így tudunk egy szép történetté válni.

Fotó: Báizs Zsuzsa

Ebben a szezonban ez a történet majdnem tökéletes. A csapat a bajnokságban egy szegedi botlást leszámítva hibátlan, a kupában a nagy rivális Albát kiejtve elődöntős és a BL-ben is okoztatok szép pillanatokat a szurkolóknak. Mitől más ez az idei Falco, hiszen korábban is voltak remek keretek, de ennyire ellentmondást nem tűrő teljesítményt egyszer sem mutattatok.

Azt gondolom, hogy a sportban minden mérkőzés más, a kimenetel sok mindentől függ, a tehetség önmagában nem elég. Minden szezon más, meglátásom szerint, az, hogy sok játékost meg tudtunk tartani a nyáron, az nagy előny, hiszen a légiós magunk sem cserélődött teljesen ki, ez azért ritkaság manapság. Az összeszokottság nagyon fontos elem a kosárlabdában, ez ebben az idényben jobban adott. Mélyebbek vagyunk, mint korábban, a játékosok tudják a szerepüket, ez segíti őket abban, hogy a maximumot nyújtsák a parketten. Eddig szépen jöttek az eredmények, de természetésen még messze a vége, nem bízzuk el magunkat, mindent megteszünk azért, hogy bajnoki címmel fejezzük be az idei történetünket.

Beszéljünk a válogatottról. Gasperrel remekül ismeritek egymást, hiszen hasonló felállásban dolgoztatok Szombathelyen is. Egy interjúban elmondtad, hogy idő kellett, mire összeszoktatok, hiszen nem ismertétek egymás filozófiáját. Mennyiben más ez most, hogy van ebben rutinotok, egyből klikkeltetek?

Nem tudom, hogy ez a jó megfogalmazás, de olyan volt, mint egy régi nóta amit ismertek. Amikor Gasper hívott telefonon, egyből igent mondtam, már azelőtt, hogy feltette a kérdést, tudtam, hogy mit akar. Egy kis idővel később Ljubljanában találkoztunk először, hogy a válogatottról beszéljünk, filozófiáról, személyi kérdésekről és a fontos dolgokról. Az esetek 90%-ában egyből ugyan az volt a válaszunk, szinte befejeztük egymás gondolatait. Nagyon jól megértjük egymást, tudjuk, hogyan tudunk segíteni a másiknak, ezért kért fel engem azonnal. A szoros kapcsolatunk azt gondolom és remélem, hogy segít a csapataton, mert kevés időnk van felkészülni, ez kulcs lesz.

Forrás: nyugat.hu

Korábban már beszéltél arról, hogy milyen feladatai vannak egy másodedzőnek egy klubcsapatnál. Más ez a válogatottnál?

Szerintem egy kicsit más, nincs sok időnk, nincs esély arra, hogy valaki jó, valaki rossz zsaru legyen, mert azonnal maximálisan kell pörögnünk a selejtezősorozatban, így azon a kevés edzésen is. Mindenki azért van itt, hogy a válogatott sikeres legyen, akiket meghívtunk és itt vannak, azok elfogadták a felkérést, de azt is, hogy mindent megtegyenek az országért, ami a sportban a legmagasabb szint, a mi feladatunk, hogy segítsük őket. A legjobbunkat akarjuk nyújtani, Gasper filozófiáját követjük, én pedig oldalról támogatom őt és a játékosokat is.

Ahogy elmodtad, kevés időtök van felkészülni. Korábban azt is említetted, hogy mennyire tiszteled Sztojan Ivkovics munkáját és azért, amit a magyar kosárlabdáért tett, de nyilván minden edző más, Gasper is. 10 év után nem tudom mennyi idő kell, hogy egy filozófiát megvalósíts egy nemzeti csapatnál, de valószínűleg öt nap nem elég – ráadásul papíron a legnagyobb rivális otthonában kezdünk. Hol tartotok ezzel most?

Ahogy mondtad, nagyon tisztelem Sztojant és a munkát amit elvégzett. Természetesen minden edzőnek megvannak a maga ötletei, saját filozófiája, de van ami megegyezik a korábbi kapitányéval. Nem dobtuk el a playbookot teljesen, próbálunk arra alapozva megváltoztatni dolgokat. Mindenki profi játékos itt, ezt a feladatot most meg kell oldani, szerintem nagy potenciál van ebben a csapatban. Tudom, hogy sikerülni fog nekik az átállás. Öt az ötben gyakoroltunk sokat, hogy a játékosok csiszolódjanak és a figurákat begyakoroljuk. Elemeztük Izlandot, ismerjük az erősségeiket és a gyengéiket, nyerni szeretnénk.

Ha már rátértél az Izlandra, amikor a bajnokik előtt hívlak, mindig megkérdezem, hogy mi lesz a kulcs ahhoz, hogy sikerüljön nyerni az adott mérkőzésen? Ezzel a jól ismert kérdéssel zárnám az interjút.

Nagyszerű csapatunk van, bízok a játékosokban. Izland egy teljesen más stílusú kosárlabdát játszik, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Alkalmazkodnunk kell ehhez, fontos, hogy megértsük a taktikájukat, hogy sikeresek legyünk ellene. Fizikálisak, jól mozgatják a labdát, gyorsindításaik életveszélyesek, ezekből sok könnyű pontot tudnak szerezni. Célunk épp ezért az, hogy 5 az 5 elleni játékra kényszerítsük őket, mert hiszem, hogy jobbak vagyunk. Agresszív, gyorsan visszazáró védekezésre van szükségünk, a lepattanózás kulcs lesz, támadásban pedig okos dobáskiválasztás és minél kevesebb eladott labda szükséges a sikerhez.