Ahogy arról beszámoltunk, a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely fennállása hetedik bajnoki címét zsebelte be, miután ötödik meccsen legyőzte az NHSZ-Szolnoki Olajbányászt. A csapat vezetőedzőjével, Milos Konakovval beszéltük át az ehhez vezető utat.
Talán kijelenthető, hogy ez volt a Falco egyik legösszetettebb és legnehezebb szezonja az elmúlt években. Nagy játékosmozgás volt nyáron, korán jött a Porto elleni fájó BL-selejtezős vereség, később pedig a kerethez is hozzá kellett nyúlni. Miben látod ennek az okait, hogyan sikerült megtalálni a megfelelő darabkákat a kirakósba?
Először is, pontosan ahogy mondtad, az elmúlt nyáron a csapat nagyon sokat változott. Ez néhány év után történt meg újra. Nem gyakran cseréljük le a keret több mint felét, és minden új kezdetnél a legfontosabb tényező az idő. Ahogy már említetted, nagyon gyorsan jött a Bajnokok Ligája-selejtezőből való kiesés. Nem számít, hogy első félidőben nagyon jól játszottunk, végül fájó vereséget szenvedtünk a Porto ellen.
Egy ilyen selejtezősorozatban három napon keresztül a maximumot kell nyújtanod. Ahhoz, hogy a legjobb önmagad legyél, taktikailag, fizikailag és mentálisan is a lehető legjobb állapotban kell lenned. Abban a pillanatban ez még túl korai volt számunkra. Őszintének kell lennünk ezzel kapcsolatban.
Ezután, ahogy mondtad, stabilan kezdtük a szezont, de láttuk, hogy változtatnunk kell a kereten. Először is mindannyian jó emberek voltak. Nem okoztak problémát sem a pályán, sem azon kívül. Egyszerűen nem találták meg a helyüket a csapatban.
Ilyen előfordulhat. Talán nem gyakran a Falcónál, de amikor olyan mértékű változás történik, mint nálunk, akkor ez benne van.
Gyakorlatilag négy-öt új játékossal kezdtük a szezont a kezdőcsapatban. Ez nem könnyű helyzet. Nem sikerült igazán összekapcsolódniuk, nem alakult ki a megfelelő összhang. Ezért nyilvánvalóvá vált, hogy változtatnunk kell.
Ez kizárólag kosárlabda-szakmai döntés volt. Meg kellett találnunk, mi a jobb a csapatnak. Először a négyes és ötös poszton változtattunk, majd végül irányítót is hoztunk.
Azt gondolom, hogy különböző típusú játékosokat hoztunk, de végül mindegyikük megtalálta a helyét a csapatban. Hatalmas pluszt adtak a csapatnak és nagy szerepük volt ebben a bajnoki címben.
A FIBA Europe Cupban is szerepeltetek, és elképesztő sikert értetek el – ez volt egy magyar csapat legjobb európai eredménye az elmúlt tíz évben, mióta a Szolnok az EuroChallenge-ben 2012-ben és 2014-ben is a legjobb négybe jutott. A második csoportkört három vereséggel kezdtétek négy mérkőzésből, de aztán idegenben nagy győzelmeket arattatok Rostockban és Sopotban, és végül olyan csapatokat múltatok felül, amelyek Bajnokok Ligája-szintűek voltak. Bosna és Bilbao ellen is kiválóan szerepeltetek. Mi volt a siker fő oka?
Az első kör érdekes volt. Hamar egyértelművé vált, hogy az Anorthoszisz lefelé lóg ki a csoportból, így pedig a másik két csapattal kell harcolnunk a továbbjutó helyekért. A Bakkent legyőztük kétszer, ennek köszönhetően sikerrel vettük az első akadályt.
A második kör viszont már rendkívül érdekes volt, nagyon erős, Bajnokok Ligája-szintű ellenfelekkel. A németországi Rostock elleni mérkőzés adott nekünk plusz energiát és egy nagy lökést a további európai szerepléshez. Már a Top 16 előtt is biztos voltam benne, hogy bárki ellen van esélyünk. Nem ígérhettem semmit, de megvolt az esélyünk.
Nagyon elégedettek voltunk, hogy sikerült továbbjutnunk ebből a csoportból. Ez a sorozat nagyon fontos volt számunkra csapatként. Nemcsak pozitív élményeket adott, hanem megtanított minket arra is, hogyan játszhatunk jobban, és min kell javítanunk.A szezon végén biztos vagyok benne, hogy ezekből a mérkőzésekből tanultuk meg azt az irányt, amely végül visszahozta a bajnoki címet Szombathelyre.
A Bosna elleni negyeddöntőről és elődöntőről külön is beszélnék. Már az első pillanatban mondtam, hogy a Bosna nagyon komoly csapat. Tíz év után lettek ismét bosnyák bajnokok, ráadásul legyőzték az erős Igokeát.
Az első mérkőzésen nagyon jól játszottunk. Tudtuk, hogy fizikálisan nem tudunk negyven percig ugyanazon a szinten maradni idegenben, de 16 pontos előnyünk volt. Nem nyernünk kellett, csak megtartanunk ezt az előnyt. Harcoltunk. Akkor is összetartottunk, amikor bajba és 13-14 pontos hátrányba kerültünk. Követtük a tervet és hittünk egymásban. Így jutottunk be az elődöntőbe.
Ez kétségtelenül a Falco történetének legnagyobb európai sikere volt. Ahogy mondtad, tíz év után ismét sikerült hasonló szintet elérni egy magyar csapatnak.
Bilbao ellen szerintem nem kell sok szót vesztegetni. Kétszer egymás után megnyerték ezt a sorozatot. Fantasztikus és nagyon erős csapat. Az első meccsen nem játszottunk rosszul, de túl sok könnyű dobást engedtünk nekik. Emiatt alakult ki nagyobb különbség. A második mérkőzésen szerintem nagyon jól játszottunk. A végén azonban néhány szerencsés dobás az ő oldalukra esett, mi pedig kihagytunk pár helyzetet. Néhány ponttal kikaptunk, de ez az időszak rendkívül fontos volt számunkra.
A sorozat során megtanultuk, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket. Tudtuk, hogy ha vissza akarjuk hozni a bajnoki címet Szombathelyre, akkor a döntőben idegenben is nyernünk kell. A lengyelországi, németországi, spanyolországi és boszniai mérkőzések megtanították nekünk, hogyan lehet ezt megcsinálni. Ez lett az irányunk és ez volt a tervünk. A végén sikerült visszahoznunk a bajnoki címet. Ezért gondolom azt, hogy az európai szereplés nagyon fontos része volt ennek a szezonnak.
Beszéljünk a rájátszásról, két 3-0-s, de nagyon fizikális párharccal jutottatok el a döntőbe, ahol a Szolnok várt rátok. Az Olajbányász nem csak kisöpört benneteket a döntőben, de igén a két alapszakaszmeccset és a Magyar Kupát is megnyerték ellenetek. Az utolsó hármat összesen 8 ponttal. Az első meccsen 80-78-ig meccsben voltatok, de ott is vereség lett a vége? Mondhatjuk, hogy a döntő második meccse volt a legfontosabb? 16 pontos hátrányból fordított és átvette a vezetést a Szolnok, az, hogy akkor felálltatok és nyerni tudtatok nem csak az egyenlítést jelentette, hanem, hogy – a szempontotokból – végre sikerült megtörni azt a szériát, ami azért gondolom ott motoszkált a fejekben…
Mielőtt a döntőről beszélnék, szeretném megemlíteni a negyeddöntőt és az elődöntőt is. A negyeddöntőben a Honvéd ellen játszottunk, amely szerintem ebben a szezonban kiváló kosárlabdát játszott. Minden mérkőzés nagyon fizikális volt. Sokféle védekezési változatot alkalmaztak, folyamatosan próbálták megváltoztatni a játék ritmusát. Alkalmazkodnunk kellett hozzájuk, és választ kellett adnunk ezekre a helyzetekre. Nagyon büszke vagyok arra, hogy végül 3–0-val jutottunk tovább, mert ez időt adott a következő párharcra való felkészüléshez.
Kaposvár ellen sokan azt mondták, hogy könnyebb dolgunk lehet, mert ők egy öt meccses párharcból érkeztek, mi tisztában voltunk vele, hogy nem lesz. Nagyszerűen rakták össze a keretet, a játékosok megtalálták az összhangot. Jól kommunikáltak az edzővel, jól működött a rendszerük. Tudtam, hogy hiába játszottak több mérkőzést nálunk, nem feltétlenül leszünk frissebbek a pályán. Rendkívül keményen harcoltak, és támadásban nagyon veszélyes csapat voltak. Gyakorlatilag minden játékosuk képes volt előnyt teremteni, pontot szerezni. Ha nem koncentrálsz ellenük, könnyen bajba kerülhetsz. A harmadik mérkőzésen különösen büszke voltam a csapatomra. Együtt maradtunk a nehéz helyzetekben, és megmutattuk a Falco karakterét.
És ezután jött a döntő.
Szerintem a döntőben Magyarország két legjobb csapata találkozott. Mindkét csapat fizikális kosárlabdát játszott, és mindkettő két sorozatban szerepelt egész évben. A Szolnok is közel állt ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában a Top 16-ba jusson. Tudjuk, milyen nehéz ilyen szintű csapatok ellen játszani, megtapasztaltuk ezt tavaly mi is. Ezért szeretnék gratulálni nekik az egész szezonhoz.
A döntővel kapcsolatban pontosan úgy volt, ahogy mondtad. Háromszor már játszottunk ellenük a szezonban, és minden alkalommal volt olyan periódus, amikor átfordíthattuk volna a mérkőzést a saját javunkra, de nem tettük meg.
Ezért folyamatosan azt mondtam a játékosoknak, hogy kövessük a tervünket, higgyünk benne, hogy sikerülhet és amikor eljön az esély, ragadjuk meg.
Az első mérkőzésen például a harmadik negyedben hat ponttal vezettünk. Kihagytunk egy ziccert, egy teljesen üres triplát, majd még egy könnyű helyzetet. Ha ezeket bedobjuk, akár 10–12 pontos előnyünk is lehetett volna. Ehelyett döntetlennel zártuk a negyedet. A negyedik negyed elején a Szolnok lendületbe került, kihasználta a saját momentumát és megnyerte a mérkőzést.
Ez már a negyedik egymás elleni vereségünk volt. Ha pedig visszaemlékszünk az előző szezon döntőjére – amelyet 3–0-ra elveszítettünk – már sorozatban hét vereségnél jártunk az Olajjal szemben, biztos vagyok benne, hogy ez ott volt mindenki fejében. Senki nem beszélt róla nyíltan, de minden játékos és stábtag gondolt rá valamilyen szinten.
Ezért volt rendkívül fontos a második mérkőzés.
Nem a taktika volt a legfontosabb kérdés. Inkább az, hogy megmutassuk magunknak: tudunk játszani ellenük, képesek vagyunk legyőzni őket. Nagyszerűen kezdtünk, nagy különbséget építettünk ki. Őszintén szólva edzőként nem szeretem, amikor túl nagy előnyt szerzünk korán, mert ilyenkor könnyen elveszítheti a csapat a fókuszt.
Pontosan ez történt.
A harmadik negyedben teljesen összeomlottunk. Elvesztettük a ritmust támadásban és védekezésben is. A Szolnok visszajött a mérkőzésbe. Ez részben annak is köszönhető volt, hogy ott voltak a fejünkben a korábbi vereségek. Kétszer az alapszakaszban, egyszer a kupadöntőben, egyszer pedig már ebben a rájátszásban is kikaptunk tőlük. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy valóban együtt vagyunk-e csapatként. Mert tudtuk, hogyan lehet legyőzni őket. Már megmutattuk ezt az első félidőben.
A második meccs volt a szezon egyik legfontosabb mérkőzése. Nem változtattunk sok mindenen. Egyszerűen összezártunk, karaktert mutattunk és megnyertük a találkozót. Ez volt az a momentum, amikor rájöttünk, hogy igenis meg tudjuk verni a Szolnokot. És ezzel egy hatalmas teher került le a vállunkról.
Aztán megnyertétek a bajnoki címet. Beszéltünk már arról, hogy a szolnoki győzelem után a negyedik mérkőzésen nem játszottatok jól. Az ötödik mérkőzésen viszont talán az egész szezon legjobb teljesítményét mutattátok. Most, hogy eltelt egy hét, és volt időd átgondolni mindent, mit tanultál ebből a szezonból edzőként? Tapasztalt szakember vagy már, de ez a szezon fizikailag, mentálisan és minden szempontból nehéz volt. Mi az, amit a leginkább magaddal viszel ebből az évből?
Azt gondolom a negyedik meccsen védekezésben nem teljesítettünk rosszul. A Szolnok ugyan Somogyi nélkül lépett pályára, de alapvetően ugyanazt a kosárlabdát játszotta, mint korábban. Természetesen bizonyos helyzetekben változtak a szerepek, és a hátvédeik több lehetőséget kaptak, de erre felkészültünk, számítottunk rá. Védekezésben tehát nem ez jelentette a problémát. Egy ilyen szintű ellenféllel szemben a 80-81 kapott pont még elfogadható teljesítménynek számít.
A gondot inkább a támadójátékunk jelentette. Az egész szezon során először éreztük úgy, hogy valamin nagyon gyorsan változtatnunk kell. A negyedik mérkőzésen mindössze három hárompontost értékesítettünk, nagyjából 13 százalékos pontossággal, miközben kétpontosból is csak 32-33 százalékkal dobtunk. Ez teljesen szokatlan volt számunkra, és természetesen egy ilyen erős csapat ellen nem lehet elegendő.
A mérkőzés után részletesen kielemeztük a történteket. Megbeszéltük, min kell változtatnunk, mi az, ami jól működött, és hogyan tudunk még jobban segíteni egymásnak. A játékosoknak azt mondtam, hogy biztos vagyok benne: ha fegyelmezetten végrehajtjuk a tervünket, akkor meg fogjuk nyerni az ötödik mérkőzést. Különösen hálás vagyok nekik azért, mert hittek ebben. Az első pillanattól az utolsóig bíztak abban, amit együtt felépítettünk és amiről beszéltünk.
Már a döntő ötödik mérkőzésének elején látszott, hogy működik az elképzelésünk. Követtük a tervet támadásban és védekezésben egyaránt, és amikor az ember bedob néhány könnyű kosarat, az önbizalmat ad. Az önbizalom pedig plusz energiát hoz a védekezésben is, még nagyobb intenzitást és még több hitet a játékba. Ezért gondolom, hogy ez volt a szezon legjobb mérkőzése. A végén pedig úgy érzem, ha egy csapat kétszer is képes győzni Szolnokon egy döntős párharcban, akkor megérdemli, hogy bajnok legyen és magasba emelje a trófeát.
Ha a szezon tanulságairól kell beszélnem, akkor azt mondom, hogy minden év más, de van néhány alapelv, amely mindig ugyanaz marad. A legfontosabb az, hogy egy csapat együtt maradjon. Mi a szezon során egyetlen pillanatra sem veszítettük el a kommunikációt egymással, és soha nem veszítettük el a hitünket a munkában sem. Meggyőződésem, hogy ha egy közösség keményen dolgozik és együtt marad, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.
Nem érzem úgy, hogy májusban jobb edző lettem volna, mint decemberben. Természetesen minden nap tanul az ember, minden tapasztalat hozzáad valamit, de ugyanazzal az elszántsággal és intenzitással dolgoztam decemberben is, mint a szezon végén. Ugyanez igaz a játékosokra is. Minden egyes nap próbáltunk építkezni, fejlődni és valami újat hozzátenni a közös munkához.
Azt is meg kell érteni, hogy egy hosszú szezonban a nehéz időszakok elkerülhetetlenek. Ilyenkor nem szabad pánikba esni, hanem még inkább össze kell zárni. Hinni kell a munkában, és nem kevesebbet, hanem még többet kell dolgozni. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a csapat nem veszítette el önmagát. Mert ha elveszítjük egymást, akkor a pályán is elveszítjük az identitásunkat. Mi azonban együtt maradtunk, és ezért vagyok különösen boldog.
Ahogy említetted, ez egyáltalán nem volt könnyű szezon. Nehéz volt nekem edzőként, nehéz volt a játékosoknak, a klubvezetésnek és a szurkolóknak is. Az előző évben kilenc hónapon keresztül szinte minden tökéletesen alakult, majd az utolsó hónap lett a legfájdalmasabb. Idén ennek szinte az ellenkezőjét éltük át: hosszú ideig hullámzó teljesítményt nyújtottunk, de amikor a legfontosabb pillanat elérkezett, akkor játszottunk a legjobban.
Végső soron pedig a sportban mindig az számít, hogyan fejezed be a szezont. Ezért gondolom, hogy ez a Falco egyik legértékesebb és legtanulságosabb idénye volt. Megtanított bennünket arra, hogy bízzunk egymásban, tartsunk ki a közös munka mellett, és akkor is higgyünk az utunkban, amikor a dolgok nem alakulnak tökéletesen. Ezeket a tapasztalatokat kell magunkkal vinnünk a jövőbe, és ugyanilyen elszántsággal folytatnunk a munkát.
Üzennél valamit a szurkolóknak?
A szurkolók szerepe ebben a sikerben felbecsülhetetlen volt. Nem kérdés, hogy rendkívül fontosak számunkra, hiszen egész szezonban mellettünk álltak. Sokszor hetente kétszer is utaztak a csapatért, ami egyáltalán nem könnyű, hiszen mindannyiuknak megvan a saját munkája, családja és magánélete. Mégis mindenhol ott voltak, és hatalmas támogatást adtak nekünk a jó és a nehéz időszakokban egyaránt.
Nagyon boldog vagyok, hogy végül ezt a bajnoki trófeát nekik is odaadhattuk. Különösen az előző szezon után, illetve egy olyan év végén, amely során sok hullámvölgyön mentünk keresztül. A szurkolók soha nem adták fel, mindig hittek bennünk, ezért ez a bajnoki cím legalább annyira az övék is, mint a miénk. Úgy érzem, hogy ez a trófea egyfajta ajándék számukra a szezon végén.
Szeretném megköszönni a támogatásukat, és biztosítani őket arról, hogy továbbra is ugyanazzal az elszántsággal és munkával fogunk dolgozni. A célunk az, hogy még több örömet szerezzünk nekik, és még több olyan pillanatot élhessünk át együtt, mint amilyeneket az elmúlt hetekben.
Számomra ez a bajnoki cím különleges helyet foglal el a szívemben. A közös ünneplés Szombathelyen egyszerűen fantasztikus volt. Rengeteg ember gyűlt össze, mindenhol mosolygó és boldog arcokat lehetett látni. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy a befektetett munka értelmet nyert. Edzőként, játékosként és vezetőként is azért dolgozunk, hogy ilyen élményeket adhassunk az embereknek.
Amikor láttam, hányan jöttek el ünnepelni, és mennyire boldogok voltak, akkor tudatosult bennem igazán, hogy valami fontosat sikerült elérnünk. Ez az az út, amelyen tovább szeretnénk haladni. Ezért még egyszer szeretném megköszönni a támogatást és az ünneplést. Pontosan tudjuk, mennyit jelent ez a szurkolóknak, és azt is tudjuk, mennyit jelent nekünk az ő támogatásuk. Együtt szeretnénk tovább építkezni, fejlődni, és még több olyan boldog pillanatot átélni, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.
Az ötödik mérkőzés összefoglalója:
Borítókép: nyugat.hu
