Mikko Larkas: A cél az, hogy az ellenfelek igazodjanak hozzánk, ne mi hozzájuk

Mozgalmas időszak van az NHSZ-Szolnoki Olajbányász mögött, a csapat kerete a kupagyőzelem és a bajnoki ezüstérem után alaposan átalakult, majd a felkészülési időszakban is nehézségek hátráltatták a klubot. Nyáron új vezetőedző is érkezett Szolnokra, Mikko Larkasszal beszélgettünk az első benyomásairól, a keretről, az általa preferált játékstílusról és a gárdára váró kihívásokról.

Mi győzte meg arról, hogy elfogadja a klub ajánlatát, és milyen első benyomásai vannak Szolnokról?

Tökéletes lehetőség volt ez számomra, hogy egy komoly célokat kitűző klubhoz kerüljek. Látszik, hogy a klubon belül magas elvárások vannak a napi munkában is, mindenki a sikerért küzd, illetve a trófeákért. Amikor megkeresett az Olaj, beszéltem Vedran Bosniccsal, akit régóta ismerek, és ő is remek dolgokat mondott az itteni munkáról.

Nem volt nehéz így a döntés, lett volna lehetőségem kivárni ajánlatokra, de ez meg sem fordult a fejemben, az pedig, hogy a csapat a FIBA Europe Cupban is szerepel, fontos szerepet játszott ebben.

Nincs okom panaszra azóta sem, hogy megérkeztem, minden rendben és rendszerezetten folyik a klub körül, pont olyan, mint amit vártam. Mindenki profi, a stáb keményen dolgozik, akik szeretnének tanulni és fejlődni, tiszta a kommunikáció.

Talán ez a legkisebb város, amiben éltem, ez abból a szempontból pozitív, hogy minden 5 percre van tőlem, nem kell órákat a dugóban ülni, s minden megvan benne, amire szükség van. Az első 11 hétben kemény lesz a menet a hazai és nemzetközi mérkőzésekkel, így többre nincs is igényem.

Az Olaj kerete is jelentősen átalakult a nyáron. Milyen szempontok alapján építettétek fel az új csapatot, és milyen játékot szeretne látni tőle?

Mindenkinek szoknia kell még a változásokat, erős magyar magunk van, Auston nagy rutinnal rendelkezik, és sokat játszott Magyarországon, melléjük pedig érkezett négy másik légiós is. A játékunkban lesz változás, gyorsabb kosárlabdát szeretnénk játszani, melyben fontos szerepe lesz a védelmek olvasásának és az erre adott reakciónak.

Az edzőmeccsek megmutatták, hogy sok munka vár még ránk, és nem tartunk ott, ahol szeretnénk, nem volt annyi időnk együtt készülni a válogatott ablakok miatt, mint amennyi ideális lett volna. Mindenki elhivatott, én hiszek benne, hogy sikerült összeállnunk a rajtra.

Mindenkinek meg kell értenie, hogy ez egy tanulási folyamat, például Boris szerepe is változik azzal, hogy Somogyi Ádám már nem a csapat tagja. Változnak a szerepek és a felelősségek. Nem csak be kell építenünk az új játékosokat, de az új játékrendszert is szoknia kell mindenkinek.

Nem csak gyorsabb, egyszerűbb játékunk lesz, ami kevésbé meghatározott játékokra, sokkal inkább a játékosok olvasási és döntési képességeire hagyatkozik. Több lesz a mozgás, jobban eloszlanak majd a szerepek. Erre átállni azonban nem megy egyik napról a másikra. Több játékos lesz nagyobb szerepben, mint korábban. Ez többet követel az egyénektől, viszont sokkal gyorsabb támadójátékhoz vezet, ami az ellenfelek felkészülését is jobban megnehezíti.

A felkészülési mérkőzések túl korán jöttek, sokkal több volt a kérdés, mint a válasz a pályán, ez látszott a játékosokon. A DEAC ellen például támadásban rendben voltunk, a védekezésünkben viszont teljes volt a káosz. Látjuk, miben kell fejlődnünk. Még van két hetünk a rajtig, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobbak leszünk akkor. Egy olyan rendszert építünk, amelyet egész évben alkalmazni fogunk, ez mérkőzésről mérkőzésre javulni fog!

Az első 11 hétben lényegében szerda-szombat ritmusban fogunk játszani, akkor már tökéletesítenünk kell a játékunk. A cél az, hogy az ellenfelek igazodjanak hozzánk, ne mi hozzájuk. Ez egy komplex, de könnyebb szisztéma.

Két edzőmeccse elmaradt a csapatnak, több pedig már nem is lesz a rajtig. Mennyire nehezíti ez a tanulási és fejlődési folyamatokat?

Természetesen ez nem ideális helyzet. A Gliwice azok után, hogy felkért minket egy edzőmeccsre, a semmiből lemondta azt, indoklás nélkül ráadásul. Szeptember 18-án lett volna a mérkőzés, arra ellenfelet találni értelemszerűen lehetetlen volt, hiszen a felkészülés utolsó fázisában vagyunk. Sajnos néha megbízol olyan emberekben, akikben nem kellene…

Nincs más hátra, minden energiánkat az edzésekre kell fordítanunk, fogunk egymás között edzőmeccset játszani, ahova játékvezetőket is hívtunk annak érdekében, hogy a fújások és a bírói felfogás részei legyenek a felkészülésnek.

Nyilván, ha újra tervezhetném a felkészülésünket, megtenném, túl korán játszottunk tornát, majd a múlt héten is kétszer, Madsen, Pallai, Krnjajski és Cseh sokat hagyott ki a válogatottak miatt, sérülésekkel is bajlódtunk.

Ez azt jelenti, hogy az edzéseknek maximálisan kompetitíveknek kell lenniük, persze panaszkodhatnánk, hogy milyen rossz nekünk ez a helyzet, de nem foglalkozunk ezzel. Azt gondolom, minden helyzetben meg lehet találni a pozitívumot, vagy dönthetsz úgy is, hogy a negatívumokra koncentrálsz, én annak vagyok a híve, az élet könnyebb, ha az első utat választod.

Azok az edzőmeccsek, amik a rendelkezésünkre álltak, megmutatták a hibáinkat, most ezeken dolgozunk.

Hogyan látja most a magyar bajnokság erőviszonyait?

Kérdezték már tőlem, mióta itt vagyok, hogy hogyan tudnám elhelyezni a bajnokságot korábbi állomáshelyeimhez képest, a lengyel bajnokság elképesztően fizikális, a francia nagyon atletikus, a magyar valahol – ebből a szempontból – a kettő között van.

Azt gondolom, Lengyelországhoz képest taktikusabb, kevésbé fizikális meccsek vannak itt, az élmezőny és a tabella második fele között pedig Magyarországon nagyobb a különbség. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármelyik csapat biztosra mehetne bárki ellen, inkább arról, hogy alapesetben nagyobb az élcsapatok előnye minőségben.

Kétszer játszottunk a Sopottal a Falco ellen tavaly, mindkét alkalommal vereséget szenvedtünk, azt mondanám, a tabella elején lévő csapatok magas minőséget képviselnek. Ide kell tartoznunk nekünk is!

Nyilván mindenki az élmezőnybe várja azokat a csapatokat, akik rendszeresen ott szoktak lenni – Falco, Szolnok, ASE vagy Alba –, de láthattunk rengeteg példát, hogy ha jó légiósokba nyúl bele egy-egy másik csapat, akkor komoly szezont futhatnak.

Elemeztem tavalyról jó néhány mérkőzést, az itteni csapatok másfajta védekezési rendszereket alkalmaznak, mint a lengyel csapatok, az agresszív védekezéseket sebességből kell megbontanunk, döntéshozatalba kell kényszerítenünk az ellenfél játékosait.

A szezon előtt persze nem egyszerű esélyeket latolgatni, még nem minden keret van teljesen kész, illetve a csapatok játéka is még jóval nyersebb, mint az alapszakaszban lesz.

Az Olaj a FIBA Europe Cup B-csoportjába került a szlovák Patrioti Levice, a belga BC Oostende, a spanyol FIATC Girona, a lengyel Zastal Zielona Góra, valamint a KB Peja–Dinamo Bucuresti párharc győztese mellé. Ráadásul a sorozat lebonyolítása is változott, a korábbi négyes csoportok helyett hatcsapatos csoportok lesznek, így több mérkőzés és nagyobb terhelés vár a csapatra. Mennyire befolyásolja ez a felkészülést és a keret menedzselését?

Azt gondolom, egy nagyon nehéz, talán a legnehezebb csoportba kerültünk. Az Oostende általában BL-csapat, tavaly a döntőben kaptak ki az Antwerpentől, de évek óta uralják a ligájukat, úgy tudom, most nagy anyagi forrást fordítottak arra, hogy visszakerüljenek az élre. A Levice is a BL-ben szerepelt tavaly, évek óta nemzetközi kupában érdekelt csapat, rutinos ezen a szinten.

A Góra fantasztikus szezont futott a lengyel bajnokságban, gyengén kezdtek, de aztán egészen a hetedik meccsig vitték a döntőt a Legia ellen. A Girona lehetőségek tekintetében kiemelkedik a csoportból, Európa legerősebb bajnokságában játszanak hétről hétre, a selejtezős csapatok is komoly minőséget képviselnek.

Nagyon fontos lesz a Góra elleni hazai nyitány, azt hatalmas előnynek tartom, hogy idén hazai pályán játszhatunk minden mérkőzésen, és nem kell Miskolcra utaznunk, a szurkolóknak sem.

Ami a keret menedzselését illeti, többet fogunk rotálni, mint az történt itt korábban, rövidebb időszakai lesznek egy játékosnak a pályán, illetve nem lesz olyan, hogy 35 percet tölt 3-4 ember a pályán, a nyolcadik meg a kilencedik a rotációban meg alig. Ehhez is hozzá kell szoknia mindenkinek.

Heti két mérkőzés vár ránk, emellett a rendszerünk is igényli azt, hogy forgassuk a keretet, ezeket a rövidebb szakaszokat viszont teljes sebességgel, intenzitással kell mindenkinek csinálnia, egész pályán. Az én edzői felfogásom szerint jobb, ha minél több játékosod kész 15 percet játszani bármikor – így a cserejátékosok is nagyobb önbizalommal szállnak be –, mintha a keret első játékosai 30-35 percet töltenek a parketten, mert ha sérülés vagy betegség van, olyan szerepet szabunk egy beugróra, amire nem áll készen.

Az intenzitás számomra a legfontosabb.

Az Olajbányász nemcsak nagy hagyományokkal rendelkező klub, de az elmúlt három évben mindig nyert trófeát: két kupagyőzelem és egy bajnoki cím mellett mindhárom alkalommal döntőbe is jutott. Milyen célokat tűzött ki az idényre?

Alaposan átalakult a keretünk, minőségi játékosok távoztak, új csapatot kell építenünk, ez időbe telik. Idén egy másik stílust fog képviselni a Szolnoki Olajbányász, bízom benne, hogy sikerül kiépíteni a megfelelő kémiát, és elérjük azt, hogy mindenki érzi, milyen fontos szerepe van abban, hogy sikeresek legyünk.

Minden esetben, minden mérkőzésen a győzelem lesz a célunk. Természetesen lehetetlen minden meccset megnyerni, de ennek a mentalitásnak jelen kell lennie minden nap, minden edzésen.

Magasak az elvárásaink magunkkal szemben, de ezt nem élhetjük meg nyomásként. Harcban kell lennünk a hazai címekért, ezt várja tőlünk mindenki, ezért igazolnak hozzánk a játékosok. Ami a FIBA Europe Cupot illeti, szeretnénk kompetitívek lenni, és hogy legyen esélyünk bejutni a második körbe.

Képek: Bugány János/NHSZ-Szolnoki Olajbányász