Mészáros Zalán: A 2016-os év után egyértelműen a legerősebb nyarunk volt fiú oldalon, ugyanakkor nem vagyunk maradéktalanul elégedettek

Bár az évek alatt kirajzolódott, hogy ennél a generációnál komoly szerkezeti problémák vannak, melynek nagy ára lehet, de így is tény, hogy nyolc év után búcsúzott az A-divíziótól női U20-as válogatottunk. Történt mindez a fiatalok fejlődését segítő „U20-as szabály” mellett. Késztetheti-e ez a döntéshozókat a szabály újragondolására?

Az U20-as lányok szereplése több összetevő ismeretében értékelendő. Az tény, hogy nem számított kiemelt korosztálynak, illetve az is, hogy a legtehetségesebb játékos, Toman Petra, illetve a két magasember egyike, Kastl Dorka is hiányzott sérülés miatt, így az amúgy sem erős játékosállomány tovább gyengült. Emiatt az alap célkitűzést, a legjobb 8 közé jutást az EB előtt módosítani kellett és az „A” csoportos tagság megvédése volt a prioritás. Ez – a mérkőzéseket látva – véleményem szerint minden hiányosság ellenére teljesíthető lett volna, ha mentálisan elég erősek a csapat tagjai és nem kapnak ki több alkalommal kétszámjegyű előnyről a végjátékokban. Ez a szegmens egyértelműen fejlesztendő, melynek érdekében idén ősztől a válogatott programoknál bővítjük, a kiválasztó és képző programnál pedig az eddigieket bővítve elindítjuk a sportpszichológiai és mentális képesség és készségfejlesztést, ideértve a sportszakemberek vezetői képesség fejlesztését is.
Ami az U20-as szabályt illeti: Nem hiszem, hogy egy ilyen eredmény automatikus következménye kell, hogy legyen egy szabály megváltoztatása, viszont az biztos, hogy évről évre értékelnünk kell a szabályok következményeit és amennyiben szükséges, akkor alapos megfontolás alapján változtatni.

Az U18-as leány válogatottunk szereplése furcsa kettősséget hordoz, hiszen a 6. helyével ez a csapat érte el a legjobb eredményt a versenyző válogatottjaink közül. Ugyanakkor a gárda elé kitűzött célt, az első ötbe kerülést és ezzel a jövő évi U19-es világbajnoki részvételt nem tudta kivívni. Több olyan játékos teljesítménye elmaradt a várakozásoktól, akik már az A-csoportban bizonyítottak és klubjuk meghatározó egyéniségei. Jókor jött figyelmeztetés vagy egy mélyebb válság tünete az együttes szereplése?

A játékosállományt tekintve szerintem reális elvárás volt a lányoktól az első öt hely valamelyikének elérése, így egyértelműen csalódásként éljük meg, hogy nem sikerült ezt teljesíteni. Mindent úgy alakítottunk, hogy ez a korosztály kapja a legnagyobb támogatást, prioritásként kezeltük a három utánpótlás csapat közül. Az U20-as lányoknál már említett mentális problémák itt is megjelentek, a belgák elleni csoportmeccs utolsó perceit 0-12-vel, a portugálok elleni sorsdöntő mérkőzést 0-14-gyel zártuk, míg a lengyelek ellen a harmadik negyedben „sikerült” egy hosszabb, nagyon rossz szériát futni, ami ilyen szinten nem megengedhető. Sajnos ezekben a szakaszokban a karakteresnek hitt játékosaink ugyancsak eltűntek, senki nem volt, aki magával húzta volna a többieket. Ezeket a jegyeket -sajnos- láthattuk az U20-as válogatottnál és a felnőtt női csapatnál is, amely sokszorosan alátámasztja a korábban említett változtatás és a fejlesztés szándékát.

Az előzőekben kritikusabb hangot ütöttünk meg, de U16-os válogatottunk a hazai rendezésű Európa-bajnokságon a maximumot kihozva magából – a célkitűzést teljesítve – a legjobb nyolc közé jutott. Milyen tapasztalatokat mutat ennek a gárdának a szereplése? Érdekes kérdés lehet a szurkolóknak az is, hogy milyen visszajelzéseket kapott a miskolci Európa-bajnokság a nemzetközi szövetségtől?

Az U16-os lányok -akik ezen a nyáron elérték a tervezett célt- úgy jutottak a legjobb 8 csapat közé, hogy a korosztály kiemelt tehetségét Josepovits Kingát a vb-szereplés érdekében az U18-as csapatban versenyeztettük. Jó volt látni, hogy a kezdő ötösben ketten is 2009-es születésűek, vagyis egy évvel fiatalabbak voltak. A jövőre nézve ez fontos tapasztalatot jelenthet ezeknek a játékosoknak. Ami a miskolci rendezést illeti, a FIBA vezérkara maximális elégedettséggel beszélt a tapasztalatairól, egyértelműen az a vélemény alakult ki, hogy a későbbiekben bármikor szívesen adnának a rendezésre lehetőséget a házigazdáknak. Szeretnénk az MKOSZ nevében megköszönni Szabó Tamásnak és a diógyőrieknek, hogy ilyen hátteret biztosítottak, hiszem, hogy nem csak Miskolc került egy polccal feljebb a FIBA és tagjai szemében, hanem Magyarország és a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége is profitált ebből a rendezvényből.

Az elmúlt szezonban a korábbiaknál több nemzetközi mérkőzést vívtak leány válogatottjaink. Az U16-os válogatott szerepelt a Bajnokok Tornáján, a soproniak emellett a 2009-es és a 2010-es KKP csapatnak is több összecsapást kötöttek le, illetve az U18-asoknak is rendeztek egy nemzetközi tornát május végén Sopronban. Milyenek az első visszajelzéseket? Bevált ez a módszer?

Nagyon fontos célként fogalmaztuk meg egy évvel ezelőtt, hogy U14-es korosztálytól kezdődően minél több nemzetközi megmérettetésre, jól megtervezett válogatott versenynaptárra van szükségünk ahhoz, hogy a jövőbeni eredményesség javuljon, hiszen az itthoni bajnokságokban kisebb az intenzitás és az agresszivitás. Ez egy folyamat első lépcsője, melynek eredménye nyilvánvalóan nem egy-két év alatt fog megjelenni. Hiszünk abban, hogy ez hosszabb távon kifizetődő lesz. Ugyanakkor erre a szemléletre a klubokban is szükség van, nem fordulhat elő, hogy egy U18-as lány országos döntő során gyakorlatilag senki nem támad le agresszívan, hiszen az európai mezőnyben ennek ellenkezőjével találkozunk. Mivel egy versenyszezont tekintve a játékosok nagyságrendileg 80 %-ban a klubjukban dolgoznak a maradék, 20 %-ot kitevő válogatott időben nagyon nehéz mindent kijavítani, szemléletet váltani. Nagyon fontos, hogy a klubokkal együtt egységes filozófiát alakítsunk ki és azt konzekvensen végrehajtsuk. Ennek érdekében ugyancsak ősztől elindítjuk a Kiválasztó Képző Programra épített „Kosárlabdasport Együttműködés Rendszerét”, melyben az országos kiválasztó program mellett az U12-es és U13-as korosztály részére egy régiós központok és alközpontok által vezetett kiválasztó programot működtetünk. Ezáltal egy sokkal szélesebb körű szűrést hajtunk végre és a később kezdő, vagy később érő játékosok számára is nyitva marad a lehetőség bekerülni a kiválasztó programokba. Ez a program – a sportág együttműködési rendszerén keresztül- azt is meghatározza, hogy a tehetséges gyermekek a megfelelő életkorban a lehető legjobb képzési programba kerüljenek és az utánpótlást nevelő sportszervezetek minél több játékost neveljenek a felnőtt klubok számára.

Térjünk át a fiúkra, haladjunk kronológiai sorrendben. Az U20-as csapatunk a „B” divíziós Eb-t három bemelegítő mérkőzéssel kezdte, majd egy fájó Ukrajna elleni vereség után a sírból hozta vissza a mérkőzést Svédország ellen, ami a legjobb nyolcba való továbbjutást jelentette. A Románia elleni nagy pofon után végül hatodik lett a magyar csapat és a 2015-ös bronzérem óta – ami az „A” divízióba való feljutást jelentette – ez a legjobb eredmény.

Azt gondolom, hogy az U20-as válogatott teljesítménye mindenképpen pozitív volt és mivel az „A” divíziós Eb-n 16 csapat vesz részt, A „B” divíziós elért 6. helyezésükkel az Eb rangsor 22. helyén végeztek, ne felejtsük el, hogy ez felnőtt szinten Eb-döntős eredmény. Fentiek mellett fontosnak tartom megemlíteni, hogy a csapat tagjai a stábbal közösen egy nagyon erős kohéziót alakított ki, végig hittek a sikerben és többször is komoly karaktert mutattak. A legjobb nyolc között pedig a végső győztes románok ellen gyenge játék és vereség után is nagyon jól reagáltak és másnap simán húsz pont feletti győzelemmel bizonyították, hogy minden helyzetben képesek a magyar kosárlabda eredményességéért küzdeni. Feladatunk, hogy ebből a korosztályból kiemelten menedzseljünk néhány játékost, akiknek következetes munkával esélyük van a felnőtt válogatottságra is.

U18-asaink hullámzó teljesítményt mutattak, a csoportban úgy lettek harmadikok, hogy a két továbbjutót, Svájcot és Lengyelországot legyőzték, Izland és Észtország ellen pedig csak hosszabbításban maradtak alul. A helyosztókon bár a játék nem mindig volt kiemelkedő, már meggyőző teljesítménnyel szerezték meg a kilencedik helyet. Utánpótlás csapatok esetén sokszor felmerül, hogy az eredmény, vagy a mutatott játék a fontosabb. Ennek kapcsán – a többi csapatot is figyelve- azt gondolom, hogy nyolcban lett volna a helyünk, így van egy kis hiányérzet bennem. Félig üres a pohár, vagy félig teli?

Nehéz a srácok eredményét reálisan értékelni, hiszen egy nagyon nehéz csoportba kerültek, ahonnan nem lehetett elvárás a legjobb nyolcba kerülés. Mi mégis titkon bíztunk benne, még úgy is, hogy tudatosan a jövőt építettük és hat-hat 2006-os és 2007-es születésű játékos alkotta az utazó keretet. Ez a fiatalabbaknak nagy előny lehet majd a 2025-ös Európa Bajnokságon. Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy reálisan az 1-8. helyekért kellett volna játszanunk, a statisztikai mutatók és a játékunk alapján egyértelműen ott volt a helyünk, véleményem szerint a 3-7. pozíció lehetett volna elérhető maximálisan. Fontosnak tartom ugyanakkor megemlíteni, hogy a korábbi évekkel ellentétben itt is és az U16-osoknál is a 9-16. helyekért lejátszott osztályozókon nem szaladtunk bele csalódást keltő pofonokba, hanem az ott elérhető maximális célt teljesítettük. Az európai ifjúsági rangsorban elfoglalt helyezésünk, illetve a jövőbeni kalapokban minél magasabb polcra kerülésünk érdekében ez igen fontos volt.

U16-osaink számára nehezen indult az Eb, hiszen Belgium, Svájc és ami talán a legfájóbb, Portugália ellen alulmaradtunk. Ezt követően ki-ki meccset játszottunk a bosnyákokkal, ahol hatalmas volt a tét, mert a vesztes az alsóházba került. Szerencsére a fiúk összekapták magukat és nyertek. Utána a játékosok és a stábtagok betegsége miatt- nyilván már nagyon szorult helyzetbe került a csapat, ennek fényében pedig nagyszerű teljesítmény az, hogy a kilencedik helyen végeztünk. Az egyértelmű mellett mik voltak a pozitívumok és a negatívumok a tornával kapcsolatban?

Negatívum egyértelműen a portugálok elleni vereség volt, bár az ottani győzelem esetén sem kerültünk volna az első két hely valamelyikére, hiszen az egyaránt legjobb 4 közé kerülő Belgium és Svájc (Ők fel is jutottak) jobbak voltak nálunk. Ennek oka elsősorban az ebben a korosztályban még elég markánsan megjelenő érettség béli különbség, hiszen U16-ban van, aki biológiailag csak 14-15 éves, míg vannak, akik már ebben 18-hoz közelítenek. Szeretném viszont pozitívumként kiemelni ennél a korosztálynál is a karaktert, hiszen az utolsó három mérkőzést 6, 7, majd 8 játékossal kellett lejátszanunk, mivel több játékos egy ételmérgezés, vagy vírus miatt kórházba került, a betegség pedig különböző hullámokban leterítette a stáb, illetve a játékosok majd minden tagját, amit nehéz volt a helyszínen, 40 fokos melegben menedzselni. Ez az eredmények ismeretében nagyon jól sikerült, amiért hálás vagyok az összes srácnak és a stáb minden tagjának

Patonay Imre úgy fogalmazott, hogy a fiú utánpótlás elindult a fejlődés útján. Mik azok a következő folyamatok, lépések, amikkel töretlenné lehet ezt tenni a jövőben?

A 2016-os év után egyértelműen a legerősebb nyarunk volt fiú oldalon, ugyanakkor nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, mert legalább két csapattal szerettünk volna a legjobb nyolc közé jutni. Ezt jövő nyárra újból célként fogalmazzuk meg. Minél többször ott kell lennünk, aztán pedig jobb korosztályokkal már a legjobb négy lehet a következő lépcsőfok, ami a feljutás előszobája. 2017 óta nem volt legjobb nyolc között lévő UP-válogatottunk, majd tavaly és most is egy-egy, ami előrelépést mutat és jelzi a nemzetközi mezőny számára, hogy velünk is számolni kell a jövőben. Mindenképpen elindult a fejlődés, még ha nem is olyan mértékben, mint mi szeretnénk.

A hosszabb távú eredményesség érdekében a kiválasztó képző programunkat meg kell újítanunk, melynek megvalósítását szakmai, illetve szervezeti oldalról már megkezdtük. Fontos lesz a már említett egységes szemlélet kialakítása, hogy a célkitűzések ne csak válogatott szinten, hanem a klubok oldaláról is elfogadottak legyenek és mindenki azért dolgozzon, hogy évente pár százalékot javulva utánpótlás terén is térképre rakjuk magunkat Európában. Nagyon örülök, hogy „Putesz” is hisz ebben, az Ő bevonása, tapasztalata kulcskérdés az utánpótlás válogatottjainknál, edzőink rengeteget tanulhatnak tőle.

A kérdéseket Babos Péter és Nagy Norbert (wbasket.hu) állította össze.