:
:
Nem csak a Sopron Basket korábbi, jelenlegi, valamint leendő légiós játékosai kapcsán volt magyar vonatkozása a közelmúltban a spanyolországi Valenciában rendezett szerb-francia női Eb-döntőnek. A finálé komisszárja honfitársunk, Bodrogváry Iván volt – vele beszélgettünk e nagy sportdiplomáciai siker kapcsán.
– Gratulálunk ahhoz, hogy az Eb-döntő mérkőzésellenőre lehetett. Nyilván komisszárként végigdolgozta az Európa-bajnokságot…
– Így van, előbb Strasbourgban voltam ellenőr csoportmeccseken, majd charter járattal átszállítottak minket, a csapatokat és a játékvezetőket Valenciába. Ott voltam komisszár negyeddöntőn, a szerb-belga elődöntőn, és végül a finálét is én kaptam.
– Mennyien voltak ellenőrök, és hogyan derült ki, hogy ön lesz a finálé komisszárja?
– Mérkőzésellenőr csak olyan országokból érkezhet, amelynek válogatottjai nem vesznek részt az Eb-n – jobb lett volna, ha a lányok lettek volna ott. Négyen voltunk komisszárok: két hölgy, egyikük lengyel, a másik litván, egy portugál kolléga és jómagam. Minden este 11 óra és éjfél között tájékoztattak minket a következő napi küldésről. Biztosra vettem, hogy valamelyik hölgy kolléga lesz a döntő ellenőre, ám a döntéshozók végül a tapasztalatra szavaztak, a rutin mellett döntöttek.
– Mit ért ezen?
– Egyrészt azt, hogy kerek húsz éve tettem le a nemzetközi ellenőri vizsgát, másrészt pedig azt, hogy amióta a vírushelyzet van, hét buborék rendszerű tornán vettem már részt, mint komisszár.
– Az Eb milyen volt Önnek ebből a szempontból?
– Az első, a francia része azért mentálisan eléggé megterhelő volt, ugyanis a szálloda környékén nem volt semmi, – például egy park sem, ahová ki lehetett menni. Tíz napig a mérkőzéseken és néhány rendszeres szakmai programon kívül gyakorlatilag csak a szállodai szobám négy fala létezett… Spanyolországban azért kicsivel jobb volt már a helyzet.
– Az Európa-bajnoki döntő szakmai, ellenőri szempontból mennyire volt nehéz?
– Annak köszönhetően, hogy a FIBA-ban egy ideje már van lehetőségük a játékvezetőknek visszanézni egy-két kérdéses, vitás szituációt – ellentétben a hazai gyakorlattal, nem az edzők kérésére – amikor nem biztosak mondjuk abban, hogy egy kosár a támadóidő vagy mondjuk egy negyed, esetleg a mérkőzés végét jelző dudaszó előtt vagy után született, azért nagyon sokat csökkent a reklamálások száma és hevessége.
– Említette a húszéves komisszári gyakorlatát. Ez volt az első Eb-döntője mérkőzésellenőrként?
– Nem, a második, az első egy érdekes történet volt. Régebben ugyanis még az angol nevén crew chief jelölte ki a mérkőzések játékvezetőit, ellenőrjeit. Mielőtt ez a funkció megszűnt, több ízben is betöltöttem már ezt a posztot, így a 2011-es lengyelországi Eb-n is. A döntő előtt jeleztem az ellenőr kollégáknak, hogy ezen a finálén szeretném, ha én lehetnék a komisszár, mit szólnak hozzá. Szerencsére beleegyeztek, így aztán, ha úgy tetszik, magamat jelöltem. Ez a gyakorlat azonban már megszűnt.
– Akkor ha úgy tetszik, így még értékesebb, hogy újra Eb-döntőn lehetett ellenőr… A magyar kosárlabda számára annak, hogy Ön volt a döntő ellenőre, lehet valami haszna, pozitív hozadéka?
– A sikerekért a pályán kell megküzdeni – nem bánnám, ha egy ideig nem kellene ellenőri minőségben Eb-re mennem, ami azt jelentené, hogy válogatottjaink kvalifikálták magukat. Önmagában tehát annak, hogy én voltam a döntő ellenőre, szerintem nem sok. Viszont játékvezetőként működött közre az Eb-n Praksch Péter, aki jó benyomást tett a szakemberekre, és ez az ő további játékvezetői karrierje szempontjából sokat jelenthet – remélem, jövőre már a férfi Bajnokok Ligájában is vezethet meccseken. És abban is bízom, hogy ellenőr kollégáim, Hartyáni Zsolt, Lugossy Norbert, dr. Gincsai János és az ebben a minőségében a következő évadban debütáló első magyar nemzetközi minősítésű hölgy ellenőr, Sarkadi-Nagy Ágnes rangos feladatokat kap.
– Van ennél még feljebb komisszárként, mondjuk egy olimpia?
– Oda egyrészt már úgy választják az ellenőröket, hogy ők amellett technikai delegáltak is, ami azt jelenti, hogy a mérkőzések ellenőrzése mellett közreműködnek az adott rendezvény szervezésében. Bár jómagam – Lugossy Norbert és dr. Gincsai János mellett – technikai delegált is lehetek – ahogy voltam a Falco hazai BL-mérkőzésein -, ami az olimpiát illeti, már a korhatár fölött vagyok.
Forrás: MKOSZ
Ritka unszimpatikus ember. Megjegyzem ezt most nem ebből az interjúból szűrtem le, hanem az évek során.
Fura is lenne egy szimpatikus ellenőr, nem? 🙂